Belefáradtunk az állandó elemzésbe, meghatározásba és abba, hogy identitásunktól eltérő emberek képviseljenek, vagy még rosszabb, a figyelmen kívül hagyásba. Frusztrál minket a „vállalt” elszigeteltségünk és a láthatatlanságunk, melyet a választás elé állítás hozott, hogy döntsük el, hogy homo- vagy heteroszexuális identitásúak vagyunk.
A monoszexualitás egy heteroszexista diktátum, mely elnyomja a homoszexuálisokat és tagadja a biszexualitás létezését.
A biszexualitás egy képlékeny identitást takar. A biszexuális egyén lehet egy bináris jelegű- vagy duogamista kapcsolat tagja, ahogy a természetben (állatvilág) is látható, azaz „két” oldalunk van – ezt váltott kapcsolatban éljük meg –, vagy párhuzamosan mindkét nemmel, és ettől válunk kiteljesedett emberi lényekké. Ténylegesen tehát ne feltételezzék, hogy csak két nem van. Ne tévesszen meg senkit az identitásunk képlékenysége, a nem felelőtlenséget vagy döntésképtelenséget jelent. A biszexualitás nem egyenlő a promiszkuitással, a hűtlenséggel vagy a nem biztonságos szexuális együttléttel. Ezek olyan dolgok, melyek a szexuális identitás fölött állnak, attól független az előfordulásuk. Semmit sem kell ezekből semelyik szexuális irányultságkoz kötni, beleértve az olvasó saját szexuális identitását, bármi is legyen az.
Feldühítnek minket azok, akik nem hajlandók elfogadni létezésünket, problémáinkat, hozzájárulásainkat és szövetségünket, illetve nem akarják meghallani hangunkat. Itt az idő, hogy ezek az emberek meghallják a biszexuálisok kiáltó szavát.
