banner

2014. szeptember 27., szombat

Hányféle orgazmus van a nőknél?

Hányféle orgazmus van a nőknél? Freud annak idején kétféle orgazmusról beszélt: a csikló ingerlése révén kiváltott (klitorális) és a közösülésben létrejövő, ún. hüvelyi (vaginális) orgazmusról. Szerinte az előbbi az éretlenebb, gyerekesebb, az utóbbi pedig az érett, felnőtt változata a kielégülésnek.
Ezt az elméletet már az ő korában is sokan kétségbe vonták. 

Masters és Johnson pedig műszeres vizsgálatokkal kimutatta, hogy akár a csikló ingerlése révén, akár közösüléssel elégül ki egy nő, fiziológiailag mindig ugyanaz történik: a hüvelyizmok ritmikus összehúzódásai oldják föl a szexuális feszültséget, hozzák meg a kielégülést. Ugyanakkor az orgazmus megélése nem különbözik a hetero-, homo- és biszexuális identitású nőknél.

A legutóbbi évtizedben az orgazmuselmélet továbbfejlődött. A kutatók az orgazmus különféle forrásait és megnyilvánulásait fedezték fel, például a szex, csiklón és a hüvelyen kívül az említett mirigyek vagy a méh szerepét (nem beszélve egyéb testrészekről). Sokan mindent megtesznek annak érdekében, hogy szex, aktus során eljussanak az orgazmushoz, mivel kizárólag ezt a módot tekintik normálisnak. Ha az egyén esetleg ismeri is az orgazmus kiváltásának egyéb módjait, így például a csikló ingerlését, akkor is mindent megtesz a hüvelyi orgazmus érdekében, mivel azt „magasabb rendűnek” tekinti. Ez abból fakad, hogy sokan a nemi aktust hibásan, magával az orgazmussal azonosítják, továbbá ma is hatnak még azok a régi nézetek, miszerint a klitorális orgazmus „éretlenségre” vall, csak a hüvelyi orgazmus tekinthető „érettnek és teljesnek”. 

Az igazság az, hogy a nemi aktus során a nőknek csak 10-15%-a jut el az orgazmushoz. Ez bizonyos fiziológiai adottságokhoz kötődik, a hüvely ebben az esetben jobban reagál a szexuális ingerekre, és eltérő képet mutatna a pszichikai élmények is (fokozottabb pszichikai érzések). A jelek szerint a női orgazmus is nagyon variábilis és egyéni. Különböző hatások alakítják a nő orgazmuskészségét és kielégülési szokásait (ha egyáltalán kialakulnak ilyenek). Ennek megfelelően a testi megnyilvánulások is különbözőek. Megfigyelték például, hogy a G-zóna ingerlésekor a hüvelyizmok ellazulnak, nem alakul ki a hüvely ingerlésekor a hüvely alsó felének – Masters és Johnson által megfigyelt – szűkülete (az ún. orgasztikus mandzsetta). Nincs tágulat sem a hüvely belsejében. Ehelyett a méh lehajlik és összenyomja a hüvely felső részét.


Ráadásul a méhet, a húgyhólyagot és az említett mirigyeket más idegek vezérlik, mint a nemi szerv többi részét. A „kétbeidegzéses” elmélet szerint a női orgazmus így eltérő beidegzések igénybevételével is létrejöhet. Nem árt azonban hangsúlyozni, hogy egyelőre ez az elmélet is inkább csak hipotézis, amit alaposabb vizsgálatokkal kellene igazolni. Az emberi idegrendszer plaszticitása, rugalmas alkalmazkodóképessége mindenesetre nem zárja ki, hogy az orgazmus testi megnyilvánulásai igen különbözőek legyenek. Az ingerforrások különbözősége és a szexuális izgalom eltérő megnyilvánulásai sem változtatnak azonban azon, hogy az orgazmus fiziológiai lényege a hüvely (pina, vagina) körüli izmok ritmikus összehúzódása. Ugyanígy bármilyen eredetű orgazmusnál megtalálhatjuk a légzés, a szívdobogás és a vérnyomás fokozódását, a ritmikus mozgást, izomfeszülést, s még jó néhány közös jellemzőt.

Akkor hát hányféle orgazmus is van a nőknél? Ahogy vesszük. Joggal mondhatnánk, hogy sokféle – mármint eredetére, testi megnyilvánulásaira és lelki átélésére nézve sokféle. De ugyanilyen joggal mondhatjuk azt is, hogy a sokféleséget nagy egységbe foglalja néhány alapvető testi jellemző, továbbá a kielégülés érzése és tudata.


A híres amerikai „Hite-jelentés” az állítja, hogy kizárólag a csikó ingerlésével váltható ki orgazmus, ezért a nő szexuális szempontból önellátónak tekinthető. E jelentés „jól jött” a szélsőséges nőmozgalomnak. Nálunk ez a megállapítás nem tett szert különösebb népszerűségre, sok nőnek inkább kisebbségi érzése van, amiatt, hogy csak így jut el az orgazmushoz.

Minthogy pedig a szexualitás, a a nemi életet élő ember fő jellemzője a változatosság igénye, jó, ha az orgazmus is változatos, mind eredetére, mind egyéb tényezőire nézve. Erre tudatosan is lehet törekedni. Különösen fontos lenne ez azoknál, akik ismerethiány, időhiány vagy egyéb „súlyos” okok folytán engedték szokások sablonjai közé szorulni, vagy éppen elcsenevészedni nemi életüket.

Jó tehát, ha valaki többféleképpen tud kielégülni: akár a csikló kézzel vagy szájjal ingerlésével, akár vaginális vagy anális közösüléssel, ami éppen a G-zónat ingerlése révén lehet hatásos. Utóbbinál az időtartam éppúgy döntő tényező lehet, mint a testtartás.


A férfiak leginkább akkor érnek el orgazmust, ha a szex vaginális közösülést is tartalmaz, a nők abban az esetben, ha a szex többféle felvonásból áll össze. Sok olyan nő van, aki nem él át orgazmust, mégis örömet talál a nem aktusban, boldognak érzi magát. Az egyesülés tudata, a kedveskedések, a partner viselkedése, a szerelembe vetett hit pótolják számukra az orgazmus hiányát.

Az anorgazmia (orgazmushiány) akkor jelent problémát, ha a nő keserű tapasztalatként éli meg, ami negatív hatással jár a kapcsolat harmóniájára is. Az orgazmus feltétlenül szükséges voltának napjainkban oly erővel érvényesülő téveszméje ott rejlik számos komplexus, feszült lelkiállapot mögött, károsan deformálva a szexuális életet. Ez a szemlélet az orgazmus hajszolását eredményezheti, melynek nagyszámú negatív következménye lehet: elégedetlenség a nemi élettel, a szexuális reakciók visszafejlődése, a partner, illetve partnernő bűntudatának kialakulása, kiábrándulás a kapcsolatból stb.