Afrodité nedves bugyija

Nők, pornó, kacérság és féktelen erotika – szexualitásunk evolúciója

Lányok, akik a videotékából hazatérve, szülők és pasijuk távollétében lazítnak egy kicsit – ledobják cuccaikat, és falatnyi fehérneműben végigterülnek a pamlagon, egyik kezükben a távirányítóval, a másikban egy nagyon is 18 éven felülieknek szóló kazettával. Aztán megnyomják a PLAY-t, és finoman simogatni kezdik magukat, félig a filmet nézve, közben pedig fantáziálva, egészen addig amíg a bugyi és a melltartó inkább már csak akadály, bár van aki ezen keresztül is elélvez, ha igazán felizgult már.

Lányok, akik ezt nem egyszer megteszik, és cseppet sem szégyellik mindezt. Szinte természetes számukra. És persze a fiúk, akik ilyen lányokról fantáziálnak, vagyis masztizó lányokra masztiznak, remélve, hogy egyszer találkoznak ilyen lánnyal – nemcsak képernyő előtt, hanem valóságban is.

Melegek, leszbikusok és biszexuálisok a művészetben II.

A leszbikusság létezése a férfi homoszexualitás mellett az ókorban tény volt, Spártában megemlíti Plutarkhosz, Platón még filozófiailag is megpróbálta elmagyarázni ezen jelenség okát. Megjegyzendő, hogy az akkori társadalmi felépítésben a homoszexualitás szerepe teljesen más volt, mint manapság. Találunk leszbikus kapcsolatra vonatkozó írásos emlékeket az ősi Kínából, erotikus érintkezést, romantikus viszonyt megéneklő verseket a Heian-kor Japánjából. Az arab háremekben sem volt ritka, a helyzet jellegéből adódóan az ilyen kapcsolat: al-Hadi kalifa lefejezésre ítélt két lányt, akiket egymással való szeretkezésen kaptak rajta.

Melegek, leszbikusok és biszexuálisok a művészetben I.

A leszbikusság létezése a férfi homoszexualitás mellett az ókorban tény volt, Spártában megemlíti Plutarkhosz, Platón még filozófiailag is megpróbálta elmagyarázni ezen jelenség okát. Megjegyzendő, hogy az akkori társadalmi felépítésben a homoszexualitás szerepe teljesen más volt, mint manapság. Találunk leszbikus kapcsolatra vonatkozó írásos emlékeket az ősi Kínából, erotikus érintkezést, romantikus viszonyt megéneklő verseket a Heian-kor Japánjából. Az arab háremekben sem volt ritka, a helyzet jellegéből adódóan az ilyen kapcsolat: al-Hadi kalifa lefejezésre ítélt két lányt, akiket egymással való szeretkezésen kaptak rajta.

Miért nem jó, ha gyógyítani akarjuk a nem heteroszexuálisokat?

Elgondolkodtató írás, még akkor is, ha jópár szempotja a szerzőnek nem tükrözi az én véleményemet, illetve szembemegy a tanulmányok eredményeinek. A viták alapja ellenben mindig a különböző vélemények szembeállítása volt és lesz. Alább tehát az átvett poszt: 

Hazánkba is begyűrűzött a homoszexuális orientációt megváltoztatni akaró reparatív terápia (ráadásul, szemben a nyugati tendenciákkal) szakmai (pszichológiai) támogatással (lásd itt). Ez az irány külföldön is megvan, de ott egyrészt a szélesebb szakma egyértelműen szembehelyezkedett ezzel a „terápiával”, másrészt ott már több a melegek megváltozását támagató, vallási alapú mozgalom becsődölt, a vezetők bocsánatkérésével feloszlott. Legutóbbi az egyik legnagyobb és leghíresebb: az Exodus (katt ide vagy ide) (a szervezet vezeteőinek bocsánatkérését lásd itt). Nálunk egy nem elfogadó társadalmi közegbe szakmai támogatással került be ez a rendkívül ártalmas diskurzus. Miért ártalmas?

A cím (miért nem jó?) már jelzi, hogy érvelésem alapja nem az, hogy tudománytalan a reparatív terápia (amit általában szakmai közegben mondanak), bár az kétségtelen, hogy nincsenek tudományosan (kutatásokkal) alátámasztható bizonyítékok arra, hogy ez egy valóban sikeres terápia, és az alapját jelentő elmélet is nagyon gyenge lábakon áll (a szülőkkel /különösen az apával/ való nem megfelelő gyermekkori kapcsolat miatt kialakuló homoszexualitás).

„Nem a nemétől függ, hogy kibe vagyok szerelmes!”

Sokan hol azonos neműekkel, hol ellenkező neműekkel vágynak szexuális kapcsolatra. De vajon a biszexualitás ugyanolyan orientáció, mint a heteroszexualitás vagy a homoszexualitás?

Ha a társadalmi „normákat” nézzük, akkor elsőre az tűnik megszokottnak, hogy vagy az ellenkező nemhez vonzódik valaki, vagy a saját neméhez. Kevésbé érthető kategória, ha valaki hol így, hol úgy van ezzel… Pedig szakemberek szerint a heteroszexuális emberek nagy részének igenis vannak biszexuális fantáziái. Esetek tehát akadnak bőven. Nekünk egy lány és egy fiú mesélt.

„Bisexual Manifesto”

Belefáradtunk az állandó elemzésbe, meghatározásba és abba, hogy identitásunktól eltérő emberek képviseljenek, vagy még rosszabb, a figyelmen kívül hagyásba. Frusztrál minket a „vállalt” elszigeteltségünk és a láthatatlanságunk, melyet a választás elé állítás hozott, hogy döntsük el, hogy homo- vagy heteroszexuális identitásúak vagyunk.

A monoszexualitás egy heteroszexista diktátum, mely elnyomja a homoszexuálisokat és tagadja a biszexualitás létezését.

Milyenek a biszexuálisok?

A heterók mindig furcsán tekintenek más csoportok tagjaira, ám közben valahogy azt gondolják, hogy akik tőlük eltérő közösségekhez tartoznak, nyilván feltétel nélkül megértik egymást. Pedig nem így van.

Alapesetben egy adott csoport tagjai, főleg ha valamiben erősen különböznek az őket körülvevő többiektől, összetartanak. A homoszexuálisoknál viszont gyakran éppen az ellenkező tendencia érvényesül. A nagy csoporton belül a kisebb csoportok, a homoszexuálisok halmazán belül az egyes részhalmazokba tartozók mintha nem igazán szívlelnék egymást.