A biszexualitás nem egy adott nemhez való vonzódás, hanem egy komplex viselkedés és identitás
Amikor rákerestem a Twitter-en a „biszexualitás”-ra, ezt találtam: „a biszexualitás az a képesség, hogy ha elérted, hogy valaki levegye magáról a nadrágot, elégedett tudsz lenni, bármit is találni alatta: péniszt vagy vaginát.” Ez kicsit erős, de találtam egy másik definiálást (kevésbé színeset), melyet Loren A. Olson fogalmazott meg a MagneticFire blogjában a következőképpen: „a biszexualisok egyaránt vonzódnak szexuálisan a férfiakhoz és a nőkhöz”.
A meghatározáshoz az emberek reackciója gyors és dühös volt: „én biszexuális vagyok, de nem a szexuális vonzalom számít és határoz meg. A kapcsolat nem csak abból áll, hogy a férfinak magömlése, a nőnek esetleg ejakulációja van... Az ember ennél összetettebb”.
Azzal vádoltnak sok biszexuálist, hogy még a tudósok maguk sem ismerik a szakirodalomat a biszexualitással kapcsolatosan. Meghatározásuk túlságosan korlátozó. Egy biszexuális férfi azt írta, hogy a biszexuális lehet a következőkből bárki:
- heteroszexuális kapcsolatban élő férfiak, akik így rejtik el homoszexuális kapcsolataikat a közösség előtt;
- egyedülálló férfiak, akik folyamatosan „rikító” barátnőkkel járnak;
- elvált férfiak, aki partnerkapcsolatban élnek egy férfival, de továbbra is vonzódnak a nőkhöz;
- a transzneműek és azok transznemű partnerei;
- férfiak és nők poliamoriás kapcsolatban.
De jó azt tudni, hogy ez egy nagyon nagy ernyő! Bár azt mondják, hogy nem szabad „felcimkézni” őket, de ez a vita értelmetlen, és címkék alapvetőek kutatási és felmérési szempontból. A LMBT közösség, sokszínű ugyan, de nem csak az L, a G, a B és a T különbözik egymástól, hanem mindegyiket le lehet osztani több al-közösségre.
A „biszexualitás” nem egyértelmű meghatározás a többiek számára. A számottevő különbségek a mindkét nemhez való attrakció és a velük való viselkedés, illetve az egyáltalán nem egyszerű önazonosság. Sok tudós inkább az attrakciót tartja meghatározónak, mert a viselkedés és az identitás meghatározása sokkal képlékenyebb. Az egyes viselkedési formák és az önmeghatározás csak az idő múlásával alakul(hat) ki. Lisa Diamond pszihológus azt javasolja, hogy szexualitás új identitását próbáljuk könnyedséggel kezelni – még ha ez nem is egyszerű –, ugyanakkor kiemeli, hogy az identitásváltás a sokkal gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál; ami összhangban van Loren A. Olson pszihológus klinikai tapasztalatával. Ahogy megírta könyvében is, ami Engedd ki: az egyenes életért címmel jelent meg, a biszexuálisoknál a vonzalom váltakozása a két nem között természetes lehet, ahogy az is, hogy a férfiaknál a biszexualitás átmenet a homoszexualitás felé. Vagyis, ha éppen most a férfi heteroszexuális identitású, nem zárja ki, hogy rövid időn belül átálljon biszexuális identitásunak, majd melegnek. Így rendezi a férfi a szexuális vonzalom, szexuális viselkedés és az én önazonosságának kérdését, az érzett disszonancia pedig eltűnik.
Arról is beszámol, hogy nemrég egy heteroszexuális házasságban élő biszexuálissal beszélgetett. Megkérdezte, hogy volt-e különbség a férfiak és a nők iránti vonzódásában, mire az illető azt felelte, hogy „nem volt, mindkét nem egyformán vonzott”. A kérdezett személy határzott volt abban is, hogy gyerekeket és unokákat szeretne, de ugyanakkor vonzodását mindkét nemhez sem szeretné feladni.
Ez egy (egyre) gyakra(bba)n előforduló szituáció. Ahogy a társadalom toleranciája növekszik, úgy mint több és több biszexuális vállalja fel ilyen jellegű identitását. A Stonewall szerint ez pozitív hatással lehet a mentális egészségre, ha a biszexuálisok nem kell „elrejteniük” identitásukat, hanem felvállalhatják azt. Ez segíthet a bűntudat csökkenésében is, amellyel rengeteg 35-45 évesen biszexuális öntudatára ébredt nő küzd. Ennek alapja a bármilyen okból felbomlott család – pontosabban a csonka csaldban nevelkedő gyermekek és az addig társnak tekintett partner elvesztése.
Nem könnyű azt meghatározni, hogy egy biszexuális egyén miként élhet heteroszexuális monogám kapcsolatban, hogyan tud csak egy személyt szeretni és vágyni rá, intim kapcsolatban lenni vele, ha alapvetően két – különböző nemű – egyénre vágyik? Hiszen az is egy pszihikai nyomás, hogy ha csak egyik felét élheti ki idenitásának. A biszexuálisok nehéz helyzetét csak az aktuális partner kellő szerelme, és szeretetteljes hozzáállása könnyítheti meg, amennyiben támogatják partnerüket a másik nemmel való kapcsolat kiépítésében, kellő szabadságot is biztosítva ehhez, illetve megfelelő módon kezelve a felmerülő duogám életmódot és az ezzel járó hármas szexet, ahol a figyelem megfelelő megosztása alapkérdes.
A meleg vagy leszbikus házasságban levők már eleve korlátok közé vannak szorítva, mely korlátokat főképpen a vallás és az általa „tradicionálisnak” elfogadott „hetero-normatív” élet szemlélete építette fel. Ez újabb mentális harcot idéz elő, olyanoknál, akik a hitüket nem adnák fel semmiért, de identitásukkal sem tudnak megbírkózni, annak ellenére, hogy terapeuták segítségét kérik, mert úgy érzik meghasonulnak a vallásos nevelésük és felébredet homo- vagy biszexualis identitásuk miatt. A terápiák azonban nem tudják „eltűntetni” a homo- vagy biszexuális vágyakat. Így marad a „tudathasadásos” állapot, ahol szemben áll a nevelés az identitással.
A vallásos tolerancia, azaz a religioustolerance.org honlapján a biszexualitásnál nem azt írják le, hogy az egyén hogyan érez, hanem, hogy hogyan cselekszik. Azt mondják, egy személy úgy érzi, hogy vonzódik a férfiakhoz és a nőkhöz is, akkor még mindig hozhat egy tudatos döntést, mely vallási szempontból kisebb rossz. Ez az opció az, hogy továbbra is nőtlenek maradnak vagy egy nemre korlátozzák szexuális aktivitásukat, de felvállalják biszexuális identitásukat.
Egy, a New York Times lapjain megjelent cikk, a „Living the Good Lie” azt sugalja, hogy árnyaltabban kell mindezt kezelni. A cikk szerint a hibás szemlélet, hogy ezeket az embereket kezelni kell, inkább segíteni kell őket abban, hogy önmagukat és identitásukat elfogadják és a társadalomba integrálják. Egy autentikus énképpel lehet elérni az egyensúlyt, ami megteremti az alapvető lépést a két egymást szerető egyén kölcsönös igényeinek elfogadásához, és elismeri, nem pedig megtagadja a szexuális érzéseket. Ez pedig a második lépés a harmadik – partnerükkel egynemű – fél elfogadásához, jobb esetben a duogamiához.
A biszexuálisok szexuális identitása sokkal összetettebb, nem lehet csak heteroszexuális vagy homoszexuális társaiké. ez az összetettség teszi nehezebbé feldolgozását, és már a tudatos elfogadás is pszihés problémák sorát okozhatja, ami komoly depresszióhoz, önmaguk alulértékeléséhez és öngyilkossági hajlamhoz vezet(het).
Én nem igazán érdekel annyira, ha biszexualitás meghatározása vonzalmat vagy nyúló valaki nadrágot, ha ez segít elkerülni a szégyenérzetet és lekapcsolást. Mindannyian érdemli meg a szeretetet, és amikor címkéket használnak az oszd meg és elutasítja, azok romboló. Arra törekszünk, hogy élvezze az érzés a szerelem és a tartozás, és kívánságunk kapcsolatot másokkal az oka, hogy itt vagyunk.
I don't really care much if bisexuality is defined as attraction or reaching into someone's pants if it helps to avoid feelings of shame and disconnection. All of us are worthy of being loved, and when labels are used to divide and reject, they are destructive. We seek to enjoy the feeling of love and belonging, and our wish to connect with others is the reason we're here.
A „biszexualitás” nem egyértelmű meghatározás a többiek számára. A számottevő különbségek a mindkét nemhez való attrakció és a velük való viselkedés, illetve az egyáltalán nem egyszerű önazonosság. Sok tudós inkább az attrakciót tartja meghatározónak, mert a viselkedés és az identitás meghatározása sokkal képlékenyebb. Az egyes viselkedési formák és az önmeghatározás csak az idő múlásával alakul(hat) ki. Lisa Diamond pszihológus azt javasolja, hogy szexualitás új identitását próbáljuk könnyedséggel kezelni – még ha ez nem is egyszerű –, ugyanakkor kiemeli, hogy az identitásváltás a sokkal gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál; ami összhangban van Loren A. Olson pszihológus klinikai tapasztalatával. Ahogy megírta könyvében is, ami Engedd ki: az egyenes életért címmel jelent meg, a biszexuálisoknál a vonzalom váltakozása a két nem között természetes lehet, ahogy az is, hogy a férfiaknál a biszexualitás átmenet a homoszexualitás felé. Vagyis, ha éppen most a férfi heteroszexuális identitású, nem zárja ki, hogy rövid időn belül átálljon biszexuális identitásunak, majd melegnek. Így rendezi a férfi a szexuális vonzalom, szexuális viselkedés és az én önazonosságának kérdését, az érzett disszonancia pedig eltűnik.
Arról is beszámol, hogy nemrég egy heteroszexuális házasságban élő biszexuálissal beszélgetett. Megkérdezte, hogy volt-e különbség a férfiak és a nők iránti vonzódásában, mire az illető azt felelte, hogy „nem volt, mindkét nem egyformán vonzott”. A kérdezett személy határzott volt abban is, hogy gyerekeket és unokákat szeretne, de ugyanakkor vonzodását mindkét nemhez sem szeretné feladni.
Ez egy (egyre) gyakra(bba)n előforduló szituáció. Ahogy a társadalom toleranciája növekszik, úgy mint több és több biszexuális vállalja fel ilyen jellegű identitását. A Stonewall szerint ez pozitív hatással lehet a mentális egészségre, ha a biszexuálisok nem kell „elrejteniük” identitásukat, hanem felvállalhatják azt. Ez segíthet a bűntudat csökkenésében is, amellyel rengeteg 35-45 évesen biszexuális öntudatára ébredt nő küzd. Ennek alapja a bármilyen okból felbomlott család – pontosabban a csonka csaldban nevelkedő gyermekek és az addig társnak tekintett partner elvesztése.
Nem könnyű azt meghatározni, hogy egy biszexuális egyén miként élhet heteroszexuális monogám kapcsolatban, hogyan tud csak egy személyt szeretni és vágyni rá, intim kapcsolatban lenni vele, ha alapvetően két – különböző nemű – egyénre vágyik? Hiszen az is egy pszihikai nyomás, hogy ha csak egyik felét élheti ki idenitásának. A biszexuálisok nehéz helyzetét csak az aktuális partner kellő szerelme, és szeretetteljes hozzáállása könnyítheti meg, amennyiben támogatják partnerüket a másik nemmel való kapcsolat kiépítésében, kellő szabadságot is biztosítva ehhez, illetve megfelelő módon kezelve a felmerülő duogám életmódot és az ezzel járó hármas szexet, ahol a figyelem megfelelő megosztása alapkérdes.
A meleg vagy leszbikus házasságban levők már eleve korlátok közé vannak szorítva, mely korlátokat főképpen a vallás és az általa „tradicionálisnak” elfogadott „hetero-normatív” élet szemlélete építette fel. Ez újabb mentális harcot idéz elő, olyanoknál, akik a hitüket nem adnák fel semmiért, de identitásukkal sem tudnak megbírkózni, annak ellenére, hogy terapeuták segítségét kérik, mert úgy érzik meghasonulnak a vallásos nevelésük és felébredet homo- vagy biszexualis identitásuk miatt. A terápiák azonban nem tudják „eltűntetni” a homo- vagy biszexuális vágyakat. Így marad a „tudathasadásos” állapot, ahol szemben áll a nevelés az identitással.
A vallásos tolerancia, azaz a religioustolerance.org honlapján a biszexualitásnál nem azt írják le, hogy az egyén hogyan érez, hanem, hogy hogyan cselekszik. Azt mondják, egy személy úgy érzi, hogy vonzódik a férfiakhoz és a nőkhöz is, akkor még mindig hozhat egy tudatos döntést, mely vallási szempontból kisebb rossz. Ez az opció az, hogy továbbra is nőtlenek maradnak vagy egy nemre korlátozzák szexuális aktivitásukat, de felvállalják biszexuális identitásukat.
A biszexuálisok szexuális identitása sokkal összetettebb, nem lehet csak heteroszexuális vagy homoszexuális társaiké. ez az összetettség teszi nehezebbé feldolgozását, és már a tudatos elfogadás is pszihés problémák sorát okozhatja, ami komoly depresszióhoz, önmaguk alulértékeléséhez és öngyilkossági hajlamhoz vezet(het).
Én nem igazán érdekel annyira, ha biszexualitás meghatározása vonzalmat vagy nyúló valaki nadrágot, ha ez segít elkerülni a szégyenérzetet és lekapcsolást. Mindannyian érdemli meg a szeretetet, és amikor címkéket használnak az oszd meg és elutasítja, azok romboló. Arra törekszünk, hogy élvezze az érzés a szerelem és a tartozás, és kívánságunk kapcsolatot másokkal az oka, hogy itt vagyunk.
I don't really care much if bisexuality is defined as attraction or reaching into someone's pants if it helps to avoid feelings of shame and disconnection. All of us are worthy of being loved, and when labels are used to divide and reject, they are destructive. We seek to enjoy the feeling of love and belonging, and our wish to connect with others is the reason we're here.
forrás: psychologytoday.com
