A házasság reformja – francia módra

A nyugati országok mintegy tíz éve egymás után legalizálják a homoszexuális – leszbikus és meleg – házasságot, s így ez a többezer éves intézmény éppen azt a sajátosságát veszíti el, amely a két fél közötti nemi különbségeken nyugszik. Az olyan „kis” országok után, mint Hollandia, Belgium, Svédország, Norvégia, Portugália, Izland vagy Dánia, a „nagyok” – Kanada, Dél-Afrika, Spanyolország és Argentína – szintén csatlakoztak a folyamathoz. Franciaország, majd Anglia, Németország és az Egyesült Államok is beáll a sorba. (Ez utóbbiban egyes államok már jóváhagyták az egyneműek házasságát, 2013-ban pedig a kérdést 2009-ben még ellenző Obama elnök pálfordulásnak lehetünk tanúi.)

Ez a nyugati civilizáció alapvető változását jelenti, ami egyben hatalmas antropológiai forradalom is, és jelentős következményekkel jár majd a család, az utódnemzés, a gyermek helyzete, a leszármazás, a szülői lét és az utódok tekintetében – vagyis minden, eddig a házassághoz kapcsolódó területen. Ez a változás lényegében szimbolikus, hiszen sok országban a homoszexuális párok már eddig is köthettek élettársi szerződést, ami biztosítja az érdekelt felek jogait. Így elegendő lett volna ezt kibővíteni, a házasság intézményének „megbolygatása” nélkül. Azonban éppen ez a „szimbolikus” jelleg az, amit az egyébként kisebbségben lévő homoszexuális lobbi meg akar szerezni. A most zajló folyamat valódi paradigmaváltást eredményez, amely úgy változtatja meg alapjaiban a „házasság” fogalmát, hogy megfosztja minden, a férfi és nő közötti különbségre való utalástól.

Kísérlet a nemiség kialakulásának „tág körű” értelmezésére

Jessica Benjamin: Azonosság és különbözőség

A nemi identitás kialakulása szükségszerűen összekapcsolódik a nemek közötti különbséggel való megbarátkozás képzetével. A kortárs pszichoanalitikus elméletekben és terápiás gyakorlatban megfigyelhető az a változás, hogy a nemek közötti különbség fogalmát ma már nem azonosítják az anatómiai különbségekkel. A nemek közötti különbség(ek) elfogadására és az ezzel összefüggésben létrejövő pozícióra ma már nem úgy tekintenek, mint amit pusztán az anatómiai tények felfedezése alakít ki. Ugyanakkor a nemek közötti különbség természetéről szóló feltételezések még mindig magukon viselik a freudi természettudományos gondolkodásra való törekvés jegyeit, jóllehet igen leplezett, nehezen észrevehető formában. Ezek a nézetek lényegesebbnek tartják a másság felfedezését, illetve elválaszthatónak tartják azt a hasonlóság felfedezésétől. Az elképzelés mögött az a ki nem mondott feltételezés húzódik meg, hogy a másság tudatosulása értékesebb, későbbi fejlődés eredménye és egyben nehezebb is, mint a hasonlóság felismerése. Ez a felfogás megfeledkezik arról, hogy a nehézség abban rejlik, hogy a különbözőséget a hasonlóság elutasítása nélkül kell elfogadni: más szóval át kell hidalni az ellentétek közötti távolságot. Elég feladni a polaritás egyik oldalát ahhoz, hogy közeledhessünk a másikhoz. Az igazi nehézséget azonban a másság, az eltérő jelleg képzetének megalkotásában az okozza, hogy eközben a többi emberi lényhez való hasonlóság érzését nem szabad feladni.