Legendák övezik az angol leszbikusok történetét

Az angol leszbikusok történetét rengeteg legenda övezi. Viktória királynő szerint nem is léteztek, sokan viszont szőrös lábú, férfigyűlölő teremtményekként képzelték el őket.

Rebecca Jennings komoly és érzékeny könyve mentes a durva és obszcén jelenetektől, valamint – áttörve a hallgatás falán – igyekszik magyarázattal szolgálni a jelenség okaira is. Azok számára, akik jártasak a homoszexualitás történetében, nem sok újdonsággal szolgál. Az elmúlt években sok jó szakkönyv jelent meg a témáról. Jenningsnek sikerült összefoglalni mindazt, ami a leszbikusok történetéről szóló irodalomból már tudható.

Biszexuális nők vágyai és a társadalom

„Mindig is éreztem, hogy hiányzik valami” – ez egy igen meghatározó, és jellemző mondat a biszexuálisokra. Ha nővel van, akkor férfi. Ha férfival, akkor nő. Na, de ha megvan mindkettő, akkor az maga a paradicsom. Ez most még igen ritka Magyarországon, de mostanában egyre többet találkozni ilyen esettel. Ugyanis, melyik férfi  viselné el, ha a rajta kívül mással is lefekszik a Kedvese. Hiába, hogy az is nő.

Átmeneti leszbikusság és cellaszex: ilyen a nemi élet a női börtönökben

Amikor bezárul mögötted a börtön ajtaja, az egész életed kívül reked. Addigi lényed, tudásod és tapasztalataid értéktelenné válnak. Ha túl akarod élni, ha nem akarsz teljesen megsemmisülni, szinte mindent újra kell tanulni: a szexet is.

De valóban ilyen mélyen hat a bezártság a nő szexualitására? Képes felülírni az addig egészségesen működő erotikát a cella hűvöse? Valóban leszbikussá válnak a hosszú időre börtönben lévő nők? Korábban Végh József kriminálpszichológus segítségével jártuk körbe a témát.

Érdekes statisztika arról, hogy milyen pornót néznek a nők

A Pornhub, a világ legnagyobb pornóoldala szinte már havi rendszerességgel érdekesebbnél érdekesebb statisztikákkal áll elő a pornófogyasztásunkat illetően. Pár hónapja például megtudtuk, hogy a nők gerjednek a gangbang videókra, ami valahol meglepő volt, aztán meg annyira mégsem. 

A most kijött infógrafika viszont egyértelművé teszi, hogy a világ női leginkább leszbikus pornót néznek. Az oroszoknál mondjuk jobban pörög az anál, a németeknél meg a tini kategória (?), de összességében a leszbikus pornó a legnézettebb és ezalól Magyarország sem kivétel.

Sok nő felfedez magában leszbikus hajlamokat

Az önkielégítés (maszturbáció) normális folyamat; olyan tevékenység, amelyre sok nő véletlenül érez rá, általában gyermekkorban, teste fölfedezése közben. Ez nemcsak nagyszerű érzés, de segít megtanulni, milyen érintést szeretünk vagy nem szeretünk: nagy adomány ez a tudás akkor, amikor partnerünkkel szeretkezünk. Az önkielégítés segítségével megtanulhatjuk, mi öröm testünk számára.

Ha a szégyenérzet vagy nemi szerve ink nem megfelelő ismerete megakadályoz az önkielégítésben, próbáljunk megismerkedni nemi szerveinkkel egy megfelelően illusztrált, anatómiai és szexuális ismeretekről szóló könyv segítségével. Amikor egyedül vagyunk, lágyan érintsük meg és simogassuk ezt a területet, hogy megtapasztaljuk saját reakcióinkat. Gondoljunk arra a fantáziánkban élő személyre, akivel szívesen szeretkeznénk. Érintsük meg és simogassuk a csiklót és a hüvelyt; érezzük, ahogy a terület megduzzad és síkossá válik, míg végül már csak az élvezetre gondolunk.

Pár szó a női biszexualitásról II.

II. rész

A 2013-ban lezárult kutatás és eredményei (kiemelve az eddig nem ismert adatokat)
A megfigyelt nőket a kutatás 10 éve alatt 3x2 csoportra osztották:

• egészséges nők szabad szellemű neveléssel
• egészséges nők egyházi/szigorú erkölcsi/prűd szellemű neveléssel
• gyermekkoruk alatt kialakult krónikus betegséggel rendelkező nők szabad szellemű neveléssel
• gyermekkoruk alatt kialakult krónikus betegséggel rendelkező nők egyházi/szigorú erkölcsi/prűd szellemű neveléssel
• felnőttkorban kialakult krónikus betegséggel rendelkező nők szabad szellemű neveléssel
• felnőttkorban kialakult krónikus betegséggel rendelkező nők egyházi/szigorú erkölcsi/prűd szellemű neveléssel

Pár szó a női biszexualitásról I.

I. rész

Azt tény, hogy az általános nőiségnek ugyanaz az alapja, mint a leszbikusságnak; ugyanakkor a leszbikusság önálló identitáskategória is lehet.

A női biszexualitásban a „leszbikus” és a „heteró” nőiség ugyanaz az identitás, ugyanúgy egyszerre női és leszbikus identitás. Itt még az egyik entitás sem zárja ki a másikat. Ennyiben kissé eltérő pszicho- és szociodinamikailag is a férfi biszexualitástól; lehet alapvetően analóg, de eltérő motívumokat hordoz.

Tolerancia a biszexuális nők irányában

Kedésben kiemelném, figyelembe véve jónéhány kutatást, hogy a legkomolyabb változást a biszexuális nők megítélésénél kell elérni, mivel nekik még a biszexuális férfiakaknál is rosszabb megítélésük van. 

Társadalmunk toleráns a félrelépő férfival, de nem az a félrelépő nővel. A belénk nevelt előítélet a biszexuális nőt egyfajta szajhaként kezeli, aki nem képes uralni a vágyait, sőt mi több annyira „ördögi”, hogy mindkét nemre szüksége van a kielégüléséhez. Ezt a helyzetet rontja még a legtöbb heteroszexuális párkapcsolatban „biszexuális identitásra ébredő” nőt a férfi partnere lenézi/lekezeli, „betegnek” tarja, hogy nem elég neki csak Ő, a férfi... Ez okozza a legkomolyab mentális kárt a biszexuális nőknek, ezt legfőképpen az bizonyítja, hogy ahol mégsem ez történik – abban a kevés esetben – a biszexuális nők még leszbikus társaiknál is kiegyensúlyozottabbakká válnak.

A biszexuális nő lélektana

A korai Homo evolúció során, a kisebb csoportokban, klánokban élő emberek túlélése és sikere nagyban függött a kooperációtól, a csoport együttműködésétől. A gyereknevelés hosszúsága miatt a szülők munkamegosztása nagyfokú volt, a szoptató, nevelő anya nem tudott más aktivitásokban hatékonyan részt venni.

A gyakran, és sok ideig egymástól távol lévő nemeken belüli – hormonális kötődéssel megtámogatott – kooperáció tehát nagyban növelhette az együtt vadászó, gyűjtögető, stb. férfiak és nők esélyét a forrásokért való versengésben, amivel gyermekeik túlélése nagymértékben nőhetett. Tehát mint az emberi heteroszexuális kapcsolatnál, ahol a szexualitásnak feszültségoldó és kötődés-erősítõ funkciója is kialakult, a homoszexuális viselkedésformák hátterében is hasonló okokat lehet feltételeznünk.

Afrodité nedves bugyija

Nők, pornó, kacérság és féktelen erotika – szexualitásunk evolúciója

Lányok, akik a videotékából hazatérve, szülők és pasijuk távollétében lazítnak egy kicsit – ledobják cuccaikat, és falatnyi fehérneműben végigterülnek a pamlagon, egyik kezükben a távirányítóval, a másikban egy nagyon is 18 éven felülieknek szóló kazettával. Aztán megnyomják a PLAY-t, és finoman simogatni kezdik magukat, félig a filmet nézve, közben pedig fantáziálva, egészen addig amíg a bugyi és a melltartó inkább már csak akadály, bár van aki ezen keresztül is elélvez, ha igazán felizgult már.

Lányok, akik ezt nem egyszer megteszik, és cseppet sem szégyellik mindezt. Szinte természetes számukra. És persze a fiúk, akik ilyen lányokról fantáziálnak, vagyis masztizó lányokra masztiznak, remélve, hogy egyszer találkoznak ilyen lánnyal – nemcsak képernyő előtt, hanem valóságban is.

Miért nem jó, ha gyógyítani akarjuk a nem heteroszexuálisokat?

Elgondolkodtató írás, még akkor is, ha jópár szempotja a szerzőnek nem tükrözi az én véleményemet, illetve szembemegy a tanulmányok eredményeinek. A viták alapja ellenben mindig a különböző vélemények szembeállítása volt és lesz. Alább tehát az átvett poszt: 

Hazánkba is begyűrűzött a homoszexuális orientációt megváltoztatni akaró reparatív terápia (ráadásul, szemben a nyugati tendenciákkal) szakmai (pszichológiai) támogatással (lásd itt). Ez az irány külföldön is megvan, de ott egyrészt a szélesebb szakma egyértelműen szembehelyezkedett ezzel a „terápiával”, másrészt ott már több a melegek megváltozását támagató, vallási alapú mozgalom becsődölt, a vezetők bocsánatkérésével feloszlott. Legutóbbi az egyik legnagyobb és leghíresebb: az Exodus (katt ide vagy ide) (a szervezet vezeteőinek bocsánatkérését lásd itt). Nálunk egy nem elfogadó társadalmi közegbe szakmai támogatással került be ez a rendkívül ártalmas diskurzus. Miért ártalmas?

A cím (miért nem jó?) már jelzi, hogy érvelésem alapja nem az, hogy tudománytalan a reparatív terápia (amit általában szakmai közegben mondanak), bár az kétségtelen, hogy nincsenek tudományosan (kutatásokkal) alátámasztható bizonyítékok arra, hogy ez egy valóban sikeres terápia, és az alapját jelentő elmélet is nagyon gyenge lábakon áll (a szülőkkel /különösen az apával/ való nem megfelelő gyermekkori kapcsolat miatt kialakuló homoszexualitás).

A biszexualitás pszihológiai realitásai

A biszexualitás nem egy adott nemhez való vonzódás, hanem egy komplex viselkedés és identitás

Amikor rákerestem a Twitter-en a „biszexualitás”-ra, ezt találtam: „a biszexualitás az a képesség, hogy ha elérted, hogy valaki levegye magáról a nadrágot, elégedett tudsz lenni,  bármit is találni alatta: péniszt vagy vaginát.” Ez kicsit erős, de találtam egy másik definiálást (kevésbé színeset), melyet Loren A. Olson fogalmazott meg a MagneticFire blogjában a következőképpen: „a biszexualisok egyaránt vonzódnak szexuálisan a férfiakhoz és a  nőkhöz”.

A meghatározáshoz az emberek reackciója gyors és dühös volt: „én biszexuális vagyok, de nem  a szexuális vonzalom számít és határoz meg. A kapcsolat nem csak abból áll, hogy a férfinak magömlése, a nőnek esetleg ejakulációja van... Az ember ennél összetettebb”.

Intim torna és hozadékai: egészség, kreativitás és a lelki egyensúly

Intimtorna. Nehéz ügy ez, mert megnevezni is nehezünkre esik egyik-másik testrészünket ezen a tájékon és a mindennapokban sokszor rejtve is maradnak előlünk "alsó arcunk" mimikai izmai. Pedig képzeljük csak el, hogy ugyanúgy grimaszolhatnánk gátizmainkkal, mint arcizmaikkal, mikor nem-tetszésünket nyilvánítjuk ki.

Gátizomzatunk felépítése alapján hasonló hasizmunkhoz, bicepszünkhöz, bármely vázizomzatunkhoz, valahogy mégis mindig kimarad az edzéstervből, hogy is tornáztassuk magunkat „odalent”.

A homoszexualitás evolúciós elméletei

A homoszexuális viselkedés az emberi kultúrák 70-75%-ában eltűrt vagy valamilyen szinten intézményesített, és a többi táradalomban is elõfordul (habár tiltják vagy büntetik). Ez első látásra teljesen ellentmond a darwini tanoknak, hiszen az így élő egyed nem szaporodik, és reproduktív potenciálja nulla. Mégis, az, hogy ez a jelenség ennyire elterjedt, feltételezi, hogy kialakulása és fenntartása valamilyen módon adaptív lehet.

A legextrémebb estekben a populáció teljes egészében homoszexuális viselkedést (is) mutat (pl. Melanézia sok kultúrája) és máshol igen is nagy arányban fordul elő (az ókori Athén, Tahiti, dél-afrikai Mpondo törzsek, Kína, a középkori Japán, észak és dél-amerikai indián törzsek).

dr Bartha Alex: Leszbikusság

A homoszexuális nőket nevezi a köznyelv leszbikusoknak vagy leszbinek. Szappho homoszexuális görög költőnő Leszbosz szigeten élt és alkotott. Erről a szigetről kapták a leszbikusok a nevüket. A leszbikusság léte nyomon követhető az emberiség történelme során, egészen napjainkig.

Biszexuálisok: olyan személyek, aki mindkét nem iránt képes szerelmet vagy szexuális izgalmat érezni. Az idők folyamán bármely irányban változhat, és egyik vagy másik érdeklődés előtérbe kerülhet.

A coming out vagy coming-out angol kifejezés, magyarul előbújás arra utal, amikor valaki elmondja egy másik embernek, vagy nyilvánosan felvállalja, hogy leszbikus, meleg, biszexuális.

A női biszexualitás

Magyarorzágon még egyenlőre ritkán találkozunk nyíltan a biszexualitással. Még azt is titkolja valaki, ha nem a másik nemhez, hanem a sajátjához vonzódik. A homoszexualitás, a leszbikus hajlam máig szégyen társadalmunkban. De a nyugati világban egyre többen vannak, akik vállalják, hogy jobban szeretik saját nemüket. 

A biszexualitás azonban olyan jelenség, amely a szakavatottak szerint egyidős az emberiséggel. A téma valamiképpen most, a második ezredév vége felé bukkan fel egyre gyakrabban, a szekularizáció erősödésével. Férfiak és nők vallják: egyformán lehet szeretni férfit és nőt, nemcsak egy nemhez lehet vonzódni, de az emberiség minden tagjához. 

A leszbikus és biszexuális nők sokkal intenzívebben élveznek, mit heterószexuális társaik

Az orgazmus egyáltalán nem kell, hogy tabu legyen sem a férfiak, sem a nők részéről, igenis lehet és kell is beszélni arról, hogy kinek hogyan jó. Ugyanakkor érdekes jelenség, hogy az orgazmust sokkal intenzívebben élik meg a leszbikus és biszexuális nők.

Az orgazmushoz nem kell szex

Bizonyos hölgyeknek egy sima edzés, egy kellemes meditáció is meghozhatja a kielégülést, de olyan eset is volt a történelemben, amikor valaki annyira ideges lett, hogy elélvezett. A leszbikus nők sima biciklézéstől is könnyedén elélveznek, míg a kiegyensúlyozott biszexuális nők akár séta közben is könnyedén elélveznek – mutatta ki egy 2012-es londoni tanulmány.

Szex szólóban – Ezért jó maszturbálni!

Bár a cikk főképp férfi-nő kapcsolatokról számol be, a tartalma ugyanúgy vonatkozik a biszexuális, mint a leszbikus nőkre is!

A többség egyáltalán nem beszél róla, vagy tagadja, holott szinte minden ember végez rendszeresen önkielégítést a maga módján. A köztudatban mind a mai napig számos tévhit kering a szóló szexről, ami egyáltalán nem káros dolog, épp ellenkezőleg: saját magunk kényeztetése az egyik legélvezetesebb örömforrás, amely fontos fizikai, érzelmi és szociális előnyökkel járhat.

Ideje megtörni a tabukat

Egy friss tanulmány szerint a nők 92%-a hetente legalább egyszer végez önkielégítést, ami hatalmas ugrás a korábbi vizsgálati eredményekhez képest (a '80-as években ez az arány mindössze 64% volt). Ennek oka többek között az, hogy a XXI. században sokkal hosszabb és változatosabb életet élünk, nyitottak vagyunk a szexuális magatartás terén, valamint jóval több párkapcsolatot alakítunk ki, mint anyáink vagy nagyanyáink. Az előző századokban az autoerotikát erkölcstelen cselekedetnek tartották, melynek tiltása főként az egyház befolyásából fakadt. A legtöbb vallás a mai napig kizárólag a gyereknemzés céljából támogatja a szexet, és sokan ilyen normák szerint nevelkednek. Úgy tűnik, modern világunkban még mindig él egy határozott stigma a maszturbálással kapcsolatban, továbbá alapjában véve patriarchális társadalomban élünk, amely alárendeli a nőket a férfiaknak, ezzel együtt a szexualitás aspektusából is több minden megengedett az erősebbik nemnek. A tabuk ledöntésében merészet lépett előre a '90-es években Madonna, aki gyakran imitált önkielégítést a színpadon, vagy legutóbb Britney Spears, aki azt nyilatkozta egy interjúban, hogy szerinte minden nő vesztes, aki nem engedi meg magának ezt a „zseniális” tevékenységet.

Christl Ruth Vonholdt: Női homoszexualitás mélypszichológiai szemszögből III.

III. rész:

A felnőtt nő

A vázolt fejlődési tényezők mind egy dologhoz vezetnek: a self és a felnövekvő nő személyisége mélyen sérül, zavar alakul ki azzal kapcsolatban, hogy ki is ő valójában. Pubertáskorban és felnőttkorban a beteljesületlen érzelmi igények – az anyaszerű személlyel való kapcsolat, de különösképpen egy saját, kiteljesedett női identitás iránt – erotikus- szexuális érzésekkel kapcsolódnak össze. Sok kapcsolat középpontjában az az erotikus- szexuális vágyakozás áll, hogy a nő egy másik nővel olvadjon össze.

A szexuális kapcsolattól várja a nő saját, nem beteljesedettként érzékelt női identitását „kiegészítését”. A homoszexuális nő a másik nőben keresi saját magát. Szeretne a másikra „ráragadni”, néha legszívesebben a másik testébe bújna. Az érzékelt identitáshiányt egy másik nővel „a lehető legteljesebben erotizált feltankolás” által szeretné kitölteni. De szexuális viselkedés és a másik személlyel való összeolvadás nem tudja a nő belső sebeit csillapítani, gyógyítani.

Christl Ruth Vonholdt: Női homoszexualitás mélypszichológiai szemszögből II.

II. rész:

A tényezők részletezve
1. Korai gyermekkorban elszenvedett kötődésvesztés az anya és a gyermek között (saját identitás): az anya nem mutatta meg nekem, ki vagyok.

Egy ember későbbi lelki egészsége számára döntő, „hogy csecsemőként és kisgyermekként is legyen tapasztalata meleg, intim, állandó kapcsolatról (vagy egy tartósan jelenlévő anyát pótló személyről), egy – a mindkettő számára – kielégítő és örömet okozó kapcsolatról.” Egy másik személlyel meglévő, állandó, biztonságot jelentő kötődésben növekedhet a gyermek, erősödhet önmaga megtapasztalása és ezáltal az identitása. Az Én a Te által jön létre. A lét mindig kapcsolatban fejeződik ki. Valószínűleg nem létezik két ember között bensőségesebb kapcsolat, mint az anya és a gyermek közötti, születéssel kezdődő és sokáig megmaradó kapcsolat. Amit a csecsemő ebben az időben tapasztalatként elsajátít, azt az egész testével magáévá teszi.