Magyarorzágon még egyenlőre ritkán találkozunk nyíltan a biszexualitással. Még azt is titkolja valaki, ha nem a másik nemhez, hanem a sajátjához vonzódik. A homoszexualitás, a leszbikus hajlam máig szégyen társadalmunkban. De a nyugati világban egyre többen vannak, akik vállalják, hogy jobban szeretik saját nemüket.
A biszexualitás azonban olyan jelenség, amely a szakavatottak szerint egyidős az emberiséggel. A téma valamiképpen most, a második ezredév vége felé bukkan fel egyre gyakrabban, a szekularizáció erősödésével. Férfiak és nők vallják: egyformán lehet szeretni férfit és nőt, nemcsak egy nemhez lehet vonzódni, de az emberiség minden tagjához.
Néhány személyes vallomás és körképünk segít eligazodnunk ebben a kérdésben. Akik nem akarnak dönteni Tegyük szívünkre a kezünket. A szeretkezés közben, csukott szemünk előtt zajló, fejünkben lepergő moziban még soha nem szerepelt egy hasonló nemű? Nos, a pszichológusok, a szociológusok és a történészek készséggel értenek egyet abban: mindenkiben ott lapul egy valódi biszexuális. Még soha nem volt valódi szexuális élményünk a saját nemünkkel? Ez nem változtat a dolgon.
Ha Te, hölgyem, aki kebleivel és ingerlő domborulataival, csilingelő hangjával, nőies kis kezével azt vallod, maga vagy a megtestesült nő – akkor is, szíved mélyén valódi biszex vagy, mint mindenki más. Képzeld el a következőt: a tudatalattink legmélyén ott lapul egy ellenkező nemű identitás: a szakállasnál egy nő, a keblesnél egy férfi. Erről persze valójában mit sem tudunk. Azonban, ha mondjuk az úr egy hölggyel szeretkezik, akkor a benne lapuló női személy is egy hölggyel ölelkezik. Viszont az asszonyban szunnyadó férfi szintén a szakállast csókolja. Ilyenkor tehát homoszexuálisak vagyunk – még ha valójában ezt keményen ki is kérjük magunknak. Különben is, az első látásra úgy tünik, minden rendben van: rendes „vegyes páros” a szakállasé és a telt idomúé. Berzenkedhetünk is a vád ellen, de ami tény, az tény: egyre többen nem szeretnének dönteni.
Ennek pedig jóval mélyebb okai vannak, mint az erotika, illetve a szexualitás. Persze nem lehet elhanyagolható szempont, hogy az ágyban igen változatosan lehet hancúrozni hol egy leánnyal, hol egy fiúval. Az igazi kielégülést a hármas felálls adja egy biszexuális nőnek. de ez az, amit a legnehezebb felvállani a mai Magyarországon, de a tények ezt mutatják, nem lehetetlen.
De van olyan, aki ennyire nem elkötelezett, az nyíltabb és toleránsabb minden tekintetben. Nem is beszélhetünk jellemző biszexuális magatartásról. Biszexuálisnak mondjuk azt a példás családapát, aki húsz évi felhőtlen házasság után egy férfiba szeret bele, ahogy biszexnek tituláljuk azt a fiatal leányt, akinek tartós barátja és ugyanolyan fix barátnéja is van – éppen úgy, mint azt a strichelőt, akinek mindegy, hogy kuncsaftja nadrágot hord-e, avagy éppenséggel szoknyát. Ami bi, az még nem kétszer annyi Woody Allan híressé vált mondása szerint: „ha biszexuális vagy, akkor kétszer olyan jók az esélyeid egy sikeres szombat esti randira” ugyan igen szellemes, de persze erről szó sincs.
Aki mindkét nemmel szeretkezik, az még nem feltétlenül szeretkezik kétszer annyit. Ahogyan egy gyakorlott fiatal hölgy fogalmazta: „Nem a mennyiség, a minőség számít. Lehetek akár apáca is, mégis lehet biszexuális a beállítottságom”. Mivel külföldön egyre többet foglalkoznak ezzel a témával, számtalan könyv is meg jelent erről a kérdésről. Marjorie Garber írja: „A biszexuális élmény nem kell, hogy feltétlenül egyből szexuális esemény legyen. Lehet pusztán egy színes fantáziakép, vagy egy hirtelen támadt heves érzelem egy személy iránt.” Valószínűleg ezzel a megfogalmazással értene egyet az ismert angol énekesnő, Band Suede, aki egyik interjújában magát amolyan „biszexuális szűznek” titulálta. Azaz olyan nőnek: „aki biszexuális, de még soha nem feküdt le egy másik nővel”. Hogy mennyire fontos téma lett ez, jelzi, hogy az amerikai talk-show-k kedvenc témája 1996-ban a biszexualitás volt. 1987-ben még csak 40 nemzetközi bi-csoport létezett, a legutóbbi adatok viszont 1420 ilyen klubszerű „képződményről” számolnak be. Az úgynevezett show business-ben, a modellek és a rocksztárok között egyre inkább nyílt és felszabadult flört folyik azonos neműek és ellentétes neműek között, folyamatosan, egy időben: Michael Stipe, a REM együttes énekese nyilvánosan kijelentette, hogy „igazságosan kívánja” mindkét nemet.
Kurt Cobain, grunge-rockzenész özvegye, Courtney Love a Vanity Fair lapjain fellebbenti a fátylat frissen felfedezett szerelméről, amilyet saját neme iránt érez. Rachel Williams, a gyönyörű fotómodell meztelenül fényképezteti magát a barátnőjével, és azon végképp senki sem csodálkozik, hogy Madonna hol lányok, hol pedig férfiak szerelmét élvezi. A hatvanas években a felszabadult hippivilág és az antibébi tabletta hozta meg az első szexuális forradalmat. Úgy tűnik, most ismét amolyan nemi forradalom küszöbén állunk, elővesszük az ókor óta méyre elásott biszexualitásunkat, melyet az egyház kényszerített titkos pályára.
Egy Amerikában, Franciaországban és Angliában végzett nagyszabású vizsgálat szerint a nők és a férfiak hatvan szézaléka vallotta be, hogy nem kizárólag heteroszexuális. A külföldön elismert szexkutató, a Hamburgi Egyetem professzora, Gunter Schmidt szerint, alapvetőn változik szexuális magatartásunk. A szexuális erkölcsök alkonya című könyvében, részletesen taglalja, miszerint a régi, túlnyomóan heteroszexuális beállítottság elsőbbsége már nem jelentős, a tiltás megszünése újra felszínre engedi a biszexuális és leszbikus beállítottság felvállalását, ugyanakkor a bűntudat még nagyon erősen el van ültetve az emberekben, ezeket a szexuális beállítottságokat „bűnnek” tartják a mainapog még elég sokan. A tabuk és álprüdéria lebontásával a különböző szexuális orientálódás újra felszínre tör, és erotikus-szexuális megítélésünk lazább, szexuális életünk pedig újra sokkal színesebb lesz. Ennek a jelenségnek az okait a professzor a társadalmi változásokban gyökerezteti.
Egyfajta lázadás...
A hagyományos életformák már régen nem működnek olyan simán, mint régebben. A házasságok felbomlanak, a családok csonkák – írja a hamburgi Schmidt professzor. Szerinte az olyan magas szinten fejlett élőlénynek, mint az embernek, valójában természettől fogva nem lenne szüksége arra, hogy nemek szerint orientálódjon a szerelem világában. Hiszen vonzalmunk – logikus módon – nem feltétlenül nemhez kötött. Ennél sokkal fontosabb lehet egy ember megkedvelésében, hogy milyen a jelleme, milyen az érdeklődése és milyen a természete – függetlenül attól, az illető melyik nemhez is tartozik. Ám, a társadalmi fejlődés kialakította a nemek közötti munkamegosztást, és így a nemi szerepek is „kiosztásra” kerültek. A férfi kereste a pénzt, s a nő pedig gondoskodott a gyerekről. De ez a hagyományos felosztás már régen felbomlott.
Manapság a férfi is mehet gyermekgondozási segélyre és a nő is kereshet sokat egy igazgatói székben. Nem csoda hát, hogy a szexuális erkölcsök szintén megváltoztak. Manapság már nincsenek tabuk, és szinte nincsen olyan, amit ne lehetne megtenni. A szexuális élet jóval sokszínűbbé vált, és ennek következménye, hogy napjainkban hol egy nőbe, hol egy férfiba szerethet bele bárki. Egymás után. Vagy egyszerre. A professzor szerint a nők könnyebben lépik át a határt. Előfordulhat – példálódzik a szakember –, hogy egy többgyermekes családanya sokévi házasság utén egy nőbe szeret bele, de nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egyszer majd újra egy férfit fog imádni. De éppen ezek a nők nem hajlandóak a „bi-szexualitás” címkéjét magukra ragasztani. Ők úgy vélik – egyszerüen kiélik vágyaikat – és nem tartoznak semmiféle skatulyába. Hamarabb elvállalják a hármas felállású életvitelt, ugyanakkor a tanulmányok kimutatása szerint az ilyen közegben nevelt gyermekek sokkal jobban beilleszkednek a társadalomba, problémamentesebbek, mint a heteroszexuális párkapcsolatban nevelt társaik.
A férfiaknál persze más a helyzet. Évszázadokig a férfiasság jelképe volt a szexualitás, ahogyan egy férfi az ágyban leigázott egy asszonyt. Nemi erejük egyben garancia volt arra, hogy ők valódi férfiak. A nők esetében egyáltalán nem befolyásolja talpig nőiességüket az a tény, hogy éppen egy leánnyal avagy egy férfiúval hálnak. Gunter Schmidt a feminizmust tekinti a biszexualitás újboli felszínre törésének és elterjedésének másik okaként. Sok-sok nő úgy érezhette, hogy a szexualitás lehetőséget ad arra, hogy a férfi maga alá teperje és elnyomja a nőt. Tehát a lázadás lehetőségét rejtette magában, ha a nő kitört a férfi igájából és egy másik asszonynál keresett szerelmet, vigaszt.
Történelmi biszex
A biszexualitás persze nem új jelenség a történelemben. A szerepváltásnak komoly hagyománya van. Míg a régi görögök ugyan azt vallották, hogy „minden lábashoz csak egy fedő illik”, addig más antik népeknél elfogadott jelenség volt a partner nemének váltogatása. Egy ősi rege szerint az ember régen kerek volt, mint a golyó. Kerek volt és boldog. Minden a legnagyobb rendben ment. Ám az ember vétkesnek bizonyult, és Isten megharagudott rá. Büntetésként pedig egyszerűen kettévágta a kerek embert. Azóta a földön csupa olyan ember szaladgál, aki kétségbeesetten keresi a párját... Ez a mítosz nem ragaszkodik ahhoz, hogy a golyó egyik fele női, a másik fele férfi legyen. Nem, csupán azt mondja nekünk, hogy meg kell találnunk párunkat – nemtől függetlenül.
Régen persze ez nem volt olyan könnyű, mint manapság. George Sandnak, a híres írónőnek még férfiruhába kellett bújnia, hogy ne csak mint nőt tekintsék az irodalmi életben. Marlene Dietrich pedig divatba hozta a nadrágkosztümöt: ő volt az első nő, aki bátran férfinadrágot öltött – jelezve, ki is hordja a kérdéses ruhadarabot. A férfiaknál hasonló a helyzet. Sokuk már korábban felfedezte, hogy létezik női része is. Oscar Wildot a hagyományos morál még csak egyszerűen homokosnak tartotta, manapság elmorfondírozhatnánk azon, vajon miért húzott társaságban, nyilvánosan női harisnyát.
Grace Jones, Annie Lennox, David Bowie már a nyolcvanas években jelmezt öltöttek magukra, hogy demonstrálják a lehetséges átmenetet. Csaponghatunk tehát le-föl, és nem ragaszkodunk ahhoz, hogy valaki pontos diagnózissal meghatározza, melyik nemhez is tartozunk, és ahhoz sem, hogy kizárólag egy nemben találjuk meg kerekdeddé tevő párunkat. Csak szeretnénk, ha minden végre kerek lenne. Manapság sokan még mindenfajta pár nélkül is úgy érzik: kerek a világ egyedül is.
Előnyök és hátrányok
A biszexualitás legnagyobb hátránya a társadalmi konvencióktól terhes közösség fogadtatása. Az emberek azt még képesek lenyelni, ha valaki tartósan demonstrálja másságát, és lassan megszokják, hogy egyik ismerősük homokos. De azt még most is nehezen emésztik meg, ha valaki egyszer egy nővel mutatkozik, legközelebb pedig egy férfival – ám mindig szerelmesen. Ugyanez az állapot gyötri a biszexeket is. Ha éppen az ellenkező nemet rajongják körül – akkor társadalmilag tejesen elfogadott dolgot cselekszenek. Ám, amint partnert váltanak és azonos neműt szeretnek – rögtön másnak kell érezniük magukat. Sokan súlyos lelki válságon mennek keresztül, amikor először bújnak össze saját nemük egyik példányával: valódi homoszexuálisnak képzelik magukat, társadalmilag kivetettnek, megbélyegzettnek. Ne higgyük egyetlen percig sem, hogy azok, akik büszkén vállalják szexuális hajlamaikat, azok belülről nem szoronganak, nem érzik saját különösségüket, másságukat. Ebből kiút eddig csak a párközösségben, azaz hármas felállsában élést választók kerültek ki erkölcsileg és morálisan jól. A társadalmi szereótípiák ugyanis teljesen elfogadhatónak tartják, ha egy férfi két nővel jelenik meg bármilyen eseményen, helyszínen, nem firtatják, hogy a második nő a biszexuális pár női társa, ugyani nem is fordul meg a fejükben. A férfit körülölelő két nő ugyanis elfogadható monotista valláson prüdériába hajszolt társadalmunk számára. Aki eddig még nem háborodott fel a témán, az talán most majd felhorkan: méghogy előnyei is vannak az ilyenfajta devianciának.
Nos, igen. Aki biszex, az alkalmas arra, hogy utódokat nemzzen. Itt a gyermekkérdés nem probléma. Lehet a kettős vonzalmú férfinak és nőnek is utódja – miért is ne. Igaz, ő más értékű családban fog felnőni – ami, igen meg tud felelni nevelési szempontból, ezt már több kutatás igazolta, sőt lényegesen jobb eredményeket produkáló utódokat nevelnek fel ezek a – nevezzük úgy – szülői közösségek.
A másik előny pedig az, amit csupán akkor hihetünk el, ha megtapasztaljuk – a nemiség sokfélesége. Valamennyi biszexuális nő vallomása arról szól, hogy a szex igazán úgy tökéletes, ha mindkét neművel megpróbáltuk már. Persze nem azt állítjuk, amit Kristina Kroemer a Fit for Fun lapjain, amely szerint: „Sharon Stone-nak, aki az Elemi ösztönök című filmben hol egy férfival, hol egy nővel szeretkezik, sokkal több jut az életből, mint szegény Richard Gere-nek, akinek csak az az egy Pretty Woman esett le.” Erről azonban szó sincsen. Többet biztosan nem tud „bekanalazni” a biszexuális ember sem.
Neki szintén vannak izgalmas napjai és unalmas hetei, néha neki is nagyon jó – egy férfval vagy egy nővel – és néha ő is csak úgy tesz. Több neki sem jut az életből, legfeljebb valóban csupán színesebb a paletta. Hiszen egy férfi is és egy nő is máshogyan csókol, máshogyan beszél, másképpen ölel és másképpen simogat. Mi, mindannyian? Talán az egész emberiség képes arra, hogy férfit és nőt egyforma szerelemmel szeressen? Csak a kulturális fejlődés, a civilizáció kényszerített minket arra, hogy elfojtsuk kettős képességünket és kettős lelkünket? Igen – állítják a szakemberek, szociológusok és pszichológusok, no és a szexszakember, Gunter Schmidt professzor. Szerintük minden jel arra mutat, hogy a társadalmi fejlődés ismét felnyitja a sorompót a szexuális viselkedés előtt – és az emberből kibújik ősi, biszexuális természete.
A monoteista vallások által hagyományosnak mondott család felbomlása, az állam, valamint a vallás nagyfokú és gyors visszaszorulása az emberi létből – mind annak a jele, hogy egy új korszak jön. A szerelem és a házasság ma még sokkal jobban függ az érzelmektől és a szextől, mint valaha is. Ám az új trend szerint ismét függetlenebb lesz a szerelmi élmény egy-egy emberrel – bármilyen neművel. Ilyen a nyugati társadalomban a Római Birodalom óta nem volt. Mivel az egyén fejlődését az egyház veszélyesnek ítélte, így modjuk úgy: szigorú korlátokkal megszüntette, de tisztségviselői: a papok, püspökök, bíborosok és pápák kiélhették „titokban” heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális és pedofi hajlamaikat.
De most újra szabaddá válik a szexualitásunk, és a barátság, a szerelem, a szimpátia, a vonzalom is összemosódik és felszabadul. Ugye, hányszor előfordult már, hogy egy lány barátságból feküdt le egyik fiúismerősével? Miért ne tehetné ezt meg egyik barátnőjével? Dörte Helberg újságíró egyik utolsó cikkének ezt a címet adta: Segítség – normális vagyok. Ebben az írásban azon berzenkedik, hogy manapság a feltünési vágy és a másság demonstrálása az ágyban is teret kapott. Szerinte a homoszexualitás már régen elfogadott dolog. Hiszen az újságok legtöbbje hajlandó meleg fiúktól és leszbikus nőktől hirdetést közölni. Sőt, a reklám is felfedezte az egynemű szerelmeseket. Nos, Dörte asszony ennél is tovább megy. Szerinte azért beszélünk ennyit a szexről, mert egyre kevesebbet csináljuk. Mivel neurotikus társadalmunkban alig-alig megy már az ágyban – megy hát az újságokban, a főcímekben, a mozikban és a pornóvideókon. Ez, és nem más az oka annak, hogy újra előtérbe kerül a biszexualitás.
Igaza van vagy sem, nehéz megmondani. Ám, őt cáfolni látszik a tény, hogy egyes vizsgálatok szerint az utóbbi öt évben kétszer annyira nőtt azon emberek száma, akik nyilvánosan is beismerik: biszexuálisak. Csak Németországban több, mint egymillió a száma azoknak, akik felvállalják biszexualitásukat, így a becsült száma a németországi biszexuálisoknak három-négy millió. Közöttük sokan egész életükben vidáman ingáznak nők és férfiak között. Mások viszont egy bizonyos nemmel élik le egész életüket – és néha kitörnek a másik irányba, és egyre többen térnek vissza az ókorban is elfogadott hármas felállásra.
Akár így, akár úgy, Dörte asszonynak egyben talán igaza van: „Nem az a fontos, kivel szeretkezünk. Az a fontos, hogy igenis, szeretkezzünk. Mindegy, hogy férfival vagy nővel – vagy mindkettővel. Fő, hogy élvezzük a dolgot, testestül, lelkestül!”
Beszélgetés a pszichológussal
Dr. Rajnai Viktor pszichológus szintén ismeri a külföldi sajtó véleményeit. A kérdésre, hogy melyik a nagyobb arányú előfordulás, a biszexualitással születünk, vagy csak később lesz ilyen hajlamunk, Dr. Rajnai nem tudott egyértelműen állast foglalni. Szerinte a tanulás és az öröklés egyformán szerepet játszhat, sőt a tanulás erősítheti az örökölt beállítottságot. Ugyanakkor kiemeli, hogy Freud szerint minden emberben ott a potenciális biszexuális hajlam, azaz minden ember alapjában véve biszexuális. Szintén Freud ő mondta azt is, hogyha az azonos nem iránti vonzalmunkat elnyomjuk, az beteges lelki jelenségekhez vezethet. Ez ma már pszihológialag bizonyított tény. A biszexualitás lehetősége mindenkivel veleszületett. A legtöbb ember már ragaszkodott különleges módon valamelyik azonos nemű rokonához és legalább álmában elképzelt már testi kapcsolatot, szeretkezést vele azonos neművel. Éppen ezért ajánlatos elfogadni ezt a tényt, és amennyiben társunk konkrét biszexualitásra utaló genetikai jelekkel vagy érzékeltető biszexuális hajlammal rendelkezik, próbáljunk neki lépésről-lépésre segíteni kibontakozni. Megértésünk és segítő hozzáállásuk eredménye egy hármas felállás lehet szemben az elhagyással, melyben a másik nemhez „menekül”, mivel nem értettük meg ebben a helyzetben.
Figyelembe kell venni, hogy egyre többen ismerik be nyilvánosan, hogy biszexuálisak, mivel az emberekben egyre nagyobb az igény, hogy nyíltan megmutassák magukat, minden előnyös és hátrányos tulajdonságukkal együtt. Egy német szexuálkutató szerint a heteroszexualitás és a homoszexualitás közötti híd a „bi” állapot. Ő készítette azt a felmérést, miszerint a férfiak legalább a 40 százaléka megélt már biszexuális élményt. Szerinte a német ipari városokban a lakosság legalább 25 százaléka biszexuális. A nőknél a biszexuális élmény aránya lényegesen nagyobb, 65-60% közötti, míg az ipari városokban a női lakosság legalább 45% biszexuális. A társadalom szerencsére a biszexualitást nem aberrációként fogdaja, talán pont az általános, Freud álatal megfogalmazott, biszexuális hajlami miatt, jobban elfogadják és tolerálják a biszexualitást, mint a leszbikusságot vagy a férfi homoszexualitást. Amúgy hibás különválasztani a homoszexuálisokat, a heteroszexuálisokat, mint afféle külön fajtát. A biszexuálisok azonban kezdenek hasonló jogokat kiharcolni, mint a homoszexuálisok. Bár nekik még nincsen szervezett mozgalmuk, sem saját kultúrájuk, mint a leszbikusoknak és a homoszexuálisoknak. Persze Amerikában már ebben is egy kicsivel előbbre járnak: ott már komoly mozgalmuk, saját klubjuk, tv-show-juk, számítógépes hálózatuk, újságjuk és napilapjuk van a biszexuális embereknek.
Ennek pedig jóval mélyebb okai vannak, mint az erotika, illetve a szexualitás. Persze nem lehet elhanyagolható szempont, hogy az ágyban igen változatosan lehet hancúrozni hol egy leánnyal, hol egy fiúval. Az igazi kielégülést a hármas felálls adja egy biszexuális nőnek. de ez az, amit a legnehezebb felvállani a mai Magyarországon, de a tények ezt mutatják, nem lehetetlen.
De van olyan, aki ennyire nem elkötelezett, az nyíltabb és toleránsabb minden tekintetben. Nem is beszélhetünk jellemző biszexuális magatartásról. Biszexuálisnak mondjuk azt a példás családapát, aki húsz évi felhőtlen házasság után egy férfiba szeret bele, ahogy biszexnek tituláljuk azt a fiatal leányt, akinek tartós barátja és ugyanolyan fix barátnéja is van – éppen úgy, mint azt a strichelőt, akinek mindegy, hogy kuncsaftja nadrágot hord-e, avagy éppenséggel szoknyát. Ami bi, az még nem kétszer annyi Woody Allan híressé vált mondása szerint: „ha biszexuális vagy, akkor kétszer olyan jók az esélyeid egy sikeres szombat esti randira” ugyan igen szellemes, de persze erről szó sincs.
Aki mindkét nemmel szeretkezik, az még nem feltétlenül szeretkezik kétszer annyit. Ahogyan egy gyakorlott fiatal hölgy fogalmazta: „Nem a mennyiség, a minőség számít. Lehetek akár apáca is, mégis lehet biszexuális a beállítottságom”. Mivel külföldön egyre többet foglalkoznak ezzel a témával, számtalan könyv is meg jelent erről a kérdésről. Marjorie Garber írja: „A biszexuális élmény nem kell, hogy feltétlenül egyből szexuális esemény legyen. Lehet pusztán egy színes fantáziakép, vagy egy hirtelen támadt heves érzelem egy személy iránt.” Valószínűleg ezzel a megfogalmazással értene egyet az ismert angol énekesnő, Band Suede, aki egyik interjújában magát amolyan „biszexuális szűznek” titulálta. Azaz olyan nőnek: „aki biszexuális, de még soha nem feküdt le egy másik nővel”. Hogy mennyire fontos téma lett ez, jelzi, hogy az amerikai talk-show-k kedvenc témája 1996-ban a biszexualitás volt. 1987-ben még csak 40 nemzetközi bi-csoport létezett, a legutóbbi adatok viszont 1420 ilyen klubszerű „képződményről” számolnak be. Az úgynevezett show business-ben, a modellek és a rocksztárok között egyre inkább nyílt és felszabadult flört folyik azonos neműek és ellentétes neműek között, folyamatosan, egy időben: Michael Stipe, a REM együttes énekese nyilvánosan kijelentette, hogy „igazságosan kívánja” mindkét nemet.
Kurt Cobain, grunge-rockzenész özvegye, Courtney Love a Vanity Fair lapjain fellebbenti a fátylat frissen felfedezett szerelméről, amilyet saját neme iránt érez. Rachel Williams, a gyönyörű fotómodell meztelenül fényképezteti magát a barátnőjével, és azon végképp senki sem csodálkozik, hogy Madonna hol lányok, hol pedig férfiak szerelmét élvezi. A hatvanas években a felszabadult hippivilág és az antibébi tabletta hozta meg az első szexuális forradalmat. Úgy tűnik, most ismét amolyan nemi forradalom küszöbén állunk, elővesszük az ókor óta méyre elásott biszexualitásunkat, melyet az egyház kényszerített titkos pályára.
Egy Amerikában, Franciaországban és Angliában végzett nagyszabású vizsgálat szerint a nők és a férfiak hatvan szézaléka vallotta be, hogy nem kizárólag heteroszexuális. A külföldön elismert szexkutató, a Hamburgi Egyetem professzora, Gunter Schmidt szerint, alapvetőn változik szexuális magatartásunk. A szexuális erkölcsök alkonya című könyvében, részletesen taglalja, miszerint a régi, túlnyomóan heteroszexuális beállítottság elsőbbsége már nem jelentős, a tiltás megszünése újra felszínre engedi a biszexuális és leszbikus beállítottság felvállalását, ugyanakkor a bűntudat még nagyon erősen el van ültetve az emberekben, ezeket a szexuális beállítottságokat „bűnnek” tartják a mainapog még elég sokan. A tabuk és álprüdéria lebontásával a különböző szexuális orientálódás újra felszínre tör, és erotikus-szexuális megítélésünk lazább, szexuális életünk pedig újra sokkal színesebb lesz. Ennek a jelenségnek az okait a professzor a társadalmi változásokban gyökerezteti.
Egyfajta lázadás...
A hagyományos életformák már régen nem működnek olyan simán, mint régebben. A házasságok felbomlanak, a családok csonkák – írja a hamburgi Schmidt professzor. Szerinte az olyan magas szinten fejlett élőlénynek, mint az embernek, valójában természettől fogva nem lenne szüksége arra, hogy nemek szerint orientálódjon a szerelem világában. Hiszen vonzalmunk – logikus módon – nem feltétlenül nemhez kötött. Ennél sokkal fontosabb lehet egy ember megkedvelésében, hogy milyen a jelleme, milyen az érdeklődése és milyen a természete – függetlenül attól, az illető melyik nemhez is tartozik. Ám, a társadalmi fejlődés kialakította a nemek közötti munkamegosztást, és így a nemi szerepek is „kiosztásra” kerültek. A férfi kereste a pénzt, s a nő pedig gondoskodott a gyerekről. De ez a hagyományos felosztás már régen felbomlott.
Manapság a férfi is mehet gyermekgondozási segélyre és a nő is kereshet sokat egy igazgatói székben. Nem csoda hát, hogy a szexuális erkölcsök szintén megváltoztak. Manapság már nincsenek tabuk, és szinte nincsen olyan, amit ne lehetne megtenni. A szexuális élet jóval sokszínűbbé vált, és ennek következménye, hogy napjainkban hol egy nőbe, hol egy férfiba szerethet bele bárki. Egymás után. Vagy egyszerre. A professzor szerint a nők könnyebben lépik át a határt. Előfordulhat – példálódzik a szakember –, hogy egy többgyermekes családanya sokévi házasság utén egy nőbe szeret bele, de nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egyszer majd újra egy férfit fog imádni. De éppen ezek a nők nem hajlandóak a „bi-szexualitás” címkéjét magukra ragasztani. Ők úgy vélik – egyszerüen kiélik vágyaikat – és nem tartoznak semmiféle skatulyába. Hamarabb elvállalják a hármas felállású életvitelt, ugyanakkor a tanulmányok kimutatása szerint az ilyen közegben nevelt gyermekek sokkal jobban beilleszkednek a társadalomba, problémamentesebbek, mint a heteroszexuális párkapcsolatban nevelt társaik.
A férfiaknál persze más a helyzet. Évszázadokig a férfiasság jelképe volt a szexualitás, ahogyan egy férfi az ágyban leigázott egy asszonyt. Nemi erejük egyben garancia volt arra, hogy ők valódi férfiak. A nők esetében egyáltalán nem befolyásolja talpig nőiességüket az a tény, hogy éppen egy leánnyal avagy egy férfiúval hálnak. Gunter Schmidt a feminizmust tekinti a biszexualitás újboli felszínre törésének és elterjedésének másik okaként. Sok-sok nő úgy érezhette, hogy a szexualitás lehetőséget ad arra, hogy a férfi maga alá teperje és elnyomja a nőt. Tehát a lázadás lehetőségét rejtette magában, ha a nő kitört a férfi igájából és egy másik asszonynál keresett szerelmet, vigaszt.
Történelmi biszex
A biszexualitás persze nem új jelenség a történelemben. A szerepváltásnak komoly hagyománya van. Míg a régi görögök ugyan azt vallották, hogy „minden lábashoz csak egy fedő illik”, addig más antik népeknél elfogadott jelenség volt a partner nemének váltogatása. Egy ősi rege szerint az ember régen kerek volt, mint a golyó. Kerek volt és boldog. Minden a legnagyobb rendben ment. Ám az ember vétkesnek bizonyult, és Isten megharagudott rá. Büntetésként pedig egyszerűen kettévágta a kerek embert. Azóta a földön csupa olyan ember szaladgál, aki kétségbeesetten keresi a párját... Ez a mítosz nem ragaszkodik ahhoz, hogy a golyó egyik fele női, a másik fele férfi legyen. Nem, csupán azt mondja nekünk, hogy meg kell találnunk párunkat – nemtől függetlenül.
Régen persze ez nem volt olyan könnyű, mint manapság. George Sandnak, a híres írónőnek még férfiruhába kellett bújnia, hogy ne csak mint nőt tekintsék az irodalmi életben. Marlene Dietrich pedig divatba hozta a nadrágkosztümöt: ő volt az első nő, aki bátran férfinadrágot öltött – jelezve, ki is hordja a kérdéses ruhadarabot. A férfiaknál hasonló a helyzet. Sokuk már korábban felfedezte, hogy létezik női része is. Oscar Wildot a hagyományos morál még csak egyszerűen homokosnak tartotta, manapság elmorfondírozhatnánk azon, vajon miért húzott társaságban, nyilvánosan női harisnyát.
Grace Jones, Annie Lennox, David Bowie már a nyolcvanas években jelmezt öltöttek magukra, hogy demonstrálják a lehetséges átmenetet. Csaponghatunk tehát le-föl, és nem ragaszkodunk ahhoz, hogy valaki pontos diagnózissal meghatározza, melyik nemhez is tartozunk, és ahhoz sem, hogy kizárólag egy nemben találjuk meg kerekdeddé tevő párunkat. Csak szeretnénk, ha minden végre kerek lenne. Manapság sokan még mindenfajta pár nélkül is úgy érzik: kerek a világ egyedül is.
Előnyök és hátrányok
A biszexualitás legnagyobb hátránya a társadalmi konvencióktól terhes közösség fogadtatása. Az emberek azt még képesek lenyelni, ha valaki tartósan demonstrálja másságát, és lassan megszokják, hogy egyik ismerősük homokos. De azt még most is nehezen emésztik meg, ha valaki egyszer egy nővel mutatkozik, legközelebb pedig egy férfival – ám mindig szerelmesen. Ugyanez az állapot gyötri a biszexeket is. Ha éppen az ellenkező nemet rajongják körül – akkor társadalmilag tejesen elfogadott dolgot cselekszenek. Ám, amint partnert váltanak és azonos neműt szeretnek – rögtön másnak kell érezniük magukat. Sokan súlyos lelki válságon mennek keresztül, amikor először bújnak össze saját nemük egyik példányával: valódi homoszexuálisnak képzelik magukat, társadalmilag kivetettnek, megbélyegzettnek. Ne higgyük egyetlen percig sem, hogy azok, akik büszkén vállalják szexuális hajlamaikat, azok belülről nem szoronganak, nem érzik saját különösségüket, másságukat. Ebből kiút eddig csak a párközösségben, azaz hármas felállsában élést választók kerültek ki erkölcsileg és morálisan jól. A társadalmi szereótípiák ugyanis teljesen elfogadhatónak tartják, ha egy férfi két nővel jelenik meg bármilyen eseményen, helyszínen, nem firtatják, hogy a második nő a biszexuális pár női társa, ugyani nem is fordul meg a fejükben. A férfit körülölelő két nő ugyanis elfogadható monotista valláson prüdériába hajszolt társadalmunk számára. Aki eddig még nem háborodott fel a témán, az talán most majd felhorkan: méghogy előnyei is vannak az ilyenfajta devianciának.
Nos, igen. Aki biszex, az alkalmas arra, hogy utódokat nemzzen. Itt a gyermekkérdés nem probléma. Lehet a kettős vonzalmú férfinak és nőnek is utódja – miért is ne. Igaz, ő más értékű családban fog felnőni – ami, igen meg tud felelni nevelési szempontból, ezt már több kutatás igazolta, sőt lényegesen jobb eredményeket produkáló utódokat nevelnek fel ezek a – nevezzük úgy – szülői közösségek.
A másik előny pedig az, amit csupán akkor hihetünk el, ha megtapasztaljuk – a nemiség sokfélesége. Valamennyi biszexuális nő vallomása arról szól, hogy a szex igazán úgy tökéletes, ha mindkét neművel megpróbáltuk már. Persze nem azt állítjuk, amit Kristina Kroemer a Fit for Fun lapjain, amely szerint: „Sharon Stone-nak, aki az Elemi ösztönök című filmben hol egy férfival, hol egy nővel szeretkezik, sokkal több jut az életből, mint szegény Richard Gere-nek, akinek csak az az egy Pretty Woman esett le.” Erről azonban szó sincsen. Többet biztosan nem tud „bekanalazni” a biszexuális ember sem.
Neki szintén vannak izgalmas napjai és unalmas hetei, néha neki is nagyon jó – egy férfval vagy egy nővel – és néha ő is csak úgy tesz. Több neki sem jut az életből, legfeljebb valóban csupán színesebb a paletta. Hiszen egy férfi is és egy nő is máshogyan csókol, máshogyan beszél, másképpen ölel és másképpen simogat. Mi, mindannyian? Talán az egész emberiség képes arra, hogy férfit és nőt egyforma szerelemmel szeressen? Csak a kulturális fejlődés, a civilizáció kényszerített minket arra, hogy elfojtsuk kettős képességünket és kettős lelkünket? Igen – állítják a szakemberek, szociológusok és pszichológusok, no és a szexszakember, Gunter Schmidt professzor. Szerintük minden jel arra mutat, hogy a társadalmi fejlődés ismét felnyitja a sorompót a szexuális viselkedés előtt – és az emberből kibújik ősi, biszexuális természete.
A monoteista vallások által hagyományosnak mondott család felbomlása, az állam, valamint a vallás nagyfokú és gyors visszaszorulása az emberi létből – mind annak a jele, hogy egy új korszak jön. A szerelem és a házasság ma még sokkal jobban függ az érzelmektől és a szextől, mint valaha is. Ám az új trend szerint ismét függetlenebb lesz a szerelmi élmény egy-egy emberrel – bármilyen neművel. Ilyen a nyugati társadalomban a Római Birodalom óta nem volt. Mivel az egyén fejlődését az egyház veszélyesnek ítélte, így modjuk úgy: szigorú korlátokkal megszüntette, de tisztségviselői: a papok, püspökök, bíborosok és pápák kiélhették „titokban” heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális és pedofi hajlamaikat.
De most újra szabaddá válik a szexualitásunk, és a barátság, a szerelem, a szimpátia, a vonzalom is összemosódik és felszabadul. Ugye, hányszor előfordult már, hogy egy lány barátságból feküdt le egyik fiúismerősével? Miért ne tehetné ezt meg egyik barátnőjével? Dörte Helberg újságíró egyik utolsó cikkének ezt a címet adta: Segítség – normális vagyok. Ebben az írásban azon berzenkedik, hogy manapság a feltünési vágy és a másság demonstrálása az ágyban is teret kapott. Szerinte a homoszexualitás már régen elfogadott dolog. Hiszen az újságok legtöbbje hajlandó meleg fiúktól és leszbikus nőktől hirdetést közölni. Sőt, a reklám is felfedezte az egynemű szerelmeseket. Nos, Dörte asszony ennél is tovább megy. Szerinte azért beszélünk ennyit a szexről, mert egyre kevesebbet csináljuk. Mivel neurotikus társadalmunkban alig-alig megy már az ágyban – megy hát az újságokban, a főcímekben, a mozikban és a pornóvideókon. Ez, és nem más az oka annak, hogy újra előtérbe kerül a biszexualitás.
Igaza van vagy sem, nehéz megmondani. Ám, őt cáfolni látszik a tény, hogy egyes vizsgálatok szerint az utóbbi öt évben kétszer annyira nőtt azon emberek száma, akik nyilvánosan is beismerik: biszexuálisak. Csak Németországban több, mint egymillió a száma azoknak, akik felvállalják biszexualitásukat, így a becsült száma a németországi biszexuálisoknak három-négy millió. Közöttük sokan egész életükben vidáman ingáznak nők és férfiak között. Mások viszont egy bizonyos nemmel élik le egész életüket – és néha kitörnek a másik irányba, és egyre többen térnek vissza az ókorban is elfogadott hármas felállásra.
Akár így, akár úgy, Dörte asszonynak egyben talán igaza van: „Nem az a fontos, kivel szeretkezünk. Az a fontos, hogy igenis, szeretkezzünk. Mindegy, hogy férfival vagy nővel – vagy mindkettővel. Fő, hogy élvezzük a dolgot, testestül, lelkestül!”
Beszélgetés a pszichológussal
Dr. Rajnai Viktor pszichológus szintén ismeri a külföldi sajtó véleményeit. A kérdésre, hogy melyik a nagyobb arányú előfordulás, a biszexualitással születünk, vagy csak később lesz ilyen hajlamunk, Dr. Rajnai nem tudott egyértelműen állast foglalni. Szerinte a tanulás és az öröklés egyformán szerepet játszhat, sőt a tanulás erősítheti az örökölt beállítottságot. Ugyanakkor kiemeli, hogy Freud szerint minden emberben ott a potenciális biszexuális hajlam, azaz minden ember alapjában véve biszexuális. Szintén Freud ő mondta azt is, hogyha az azonos nem iránti vonzalmunkat elnyomjuk, az beteges lelki jelenségekhez vezethet. Ez ma már pszihológialag bizonyított tény. A biszexualitás lehetősége mindenkivel veleszületett. A legtöbb ember már ragaszkodott különleges módon valamelyik azonos nemű rokonához és legalább álmában elképzelt már testi kapcsolatot, szeretkezést vele azonos neművel. Éppen ezért ajánlatos elfogadni ezt a tényt, és amennyiben társunk konkrét biszexualitásra utaló genetikai jelekkel vagy érzékeltető biszexuális hajlammal rendelkezik, próbáljunk neki lépésről-lépésre segíteni kibontakozni. Megértésünk és segítő hozzáállásuk eredménye egy hármas felállás lehet szemben az elhagyással, melyben a másik nemhez „menekül”, mivel nem értettük meg ebben a helyzetben.
Figyelembe kell venni, hogy egyre többen ismerik be nyilvánosan, hogy biszexuálisak, mivel az emberekben egyre nagyobb az igény, hogy nyíltan megmutassák magukat, minden előnyös és hátrányos tulajdonságukkal együtt. Egy német szexuálkutató szerint a heteroszexualitás és a homoszexualitás közötti híd a „bi” állapot. Ő készítette azt a felmérést, miszerint a férfiak legalább a 40 százaléka megélt már biszexuális élményt. Szerinte a német ipari városokban a lakosság legalább 25 százaléka biszexuális. A nőknél a biszexuális élmény aránya lényegesen nagyobb, 65-60% közötti, míg az ipari városokban a női lakosság legalább 45% biszexuális. A társadalom szerencsére a biszexualitást nem aberrációként fogdaja, talán pont az általános, Freud álatal megfogalmazott, biszexuális hajlami miatt, jobban elfogadják és tolerálják a biszexualitást, mint a leszbikusságot vagy a férfi homoszexualitást. Amúgy hibás különválasztani a homoszexuálisokat, a heteroszexuálisokat, mint afféle külön fajtát. A biszexuálisok azonban kezdenek hasonló jogokat kiharcolni, mint a homoszexuálisok. Bár nekik még nincsen szervezett mozgalmuk, sem saját kultúrájuk, mint a leszbikusoknak és a homoszexuálisoknak. Persze Amerikában már ebben is egy kicsivel előbbre járnak: ott már komoly mozgalmuk, saját klubjuk, tv-show-juk, számítógépes hálózatuk, újságjuk és napilapjuk van a biszexuális embereknek.
Alapfelállásban, ha már a tabukon túl vannak a biszexuális nők, hihetetlen módon tudják élvezni egy hármas közösségben az életet. Mert ez olyan, mint amikor valaki balkezes és mind a két kezével tud írni, arra azt mondják, hogy milyen ügyes. A lényegre tappintanak, mert ugyanez a helyzet, ha valaki biszexuális!
