Christl Ruth Vonholdt: Női homoszexualitás mélypszichológiai szemszögből II.

II. rész:

A tényezők részletezve
1. Korai gyermekkorban elszenvedett kötődésvesztés az anya és a gyermek között (saját identitás): az anya nem mutatta meg nekem, ki vagyok.

Egy ember későbbi lelki egészsége számára döntő, „hogy csecsemőként és kisgyermekként is legyen tapasztalata meleg, intim, állandó kapcsolatról (vagy egy tartósan jelenlévő anyát pótló személyről), egy – a mindkettő számára – kielégítő és örömet okozó kapcsolatról.” Egy másik személlyel meglévő, állandó, biztonságot jelentő kötődésben növekedhet a gyermek, erősödhet önmaga megtapasztalása és ezáltal az identitása. Az Én a Te által jön létre. A lét mindig kapcsolatban fejeződik ki. Valószínűleg nem létezik két ember között bensőségesebb kapcsolat, mint az anya és a gyermek közötti, születéssel kezdődő és sokáig megmaradó kapcsolat. Amit a csecsemő ebben az időben tapasztalatként elsajátít, azt az egész testével magáévá teszi.

Az anya feladata az, hogy a gyermeknek otthont adjon: érintést, védettséget, biztonságot, az odatartozás érzését. Ha a lány ebben az otthonban el tudja magát engedni, akkor a női bensője a kapcsolatban ki tud bontakozni: „Megérintenek – létezem.” Ehhez a kibontakozáshoz szükség van az anya és a gyermek között a kölcsönösen éreztetett ellazulás felszabadult táncára. Különösképpen a nőiesség kibontakozásához tartozik hozzá a nyugalom és az ellazulás. Az anyával való összekapcsoltságban sajátítja el a gyermek saját „létjogosultsága igenlését”, a jóérzést: „A mamám kedvel. Szeretnek, elfogadnak. Ezért magamnak is jó vagyok.” – Az anya mélyen értékelő odafordulását a gyermek magáévá teszi és ezáltal képes lesz arra, hogy majd saját magában teremtsen otthont.

A gyermek első kapcsolata alapja lesz minden további kapcsolatának. Itt tanulja meg az alapvető kapcsolati viszonyokat – vagy éppen nem tanulja meg azokat. Itt tanulja meg az alap bizalmat, vagy bizalmatlanságot. Ezért nem lehet eléggé értékelni az anyával meglévő kapcsolat jelentőségét a lány önbecsülése, illetve személyiségfejlődőse szempontjából. Ennek az alapkapcsolatnak a koragyermekkori sérülése és az ezzel együtt járó mély, én-ben vagy self-ben, valamint a lány fejlődésében végbemenő elbizonytalanodás sok felnőtt homoszexuális irányultságú nő életét determinálja.

A homoszexuális nők számos módon megfogalmazzák, hogy mit keresnek a homoszexualitásban:

• „A leszbikusság nem a szexről szólt. Minden, amit akartam, csak kapcsolódás volt, mély érzelmi összekapcsolódás. Azt akartam, hogy legyen valakim, aki teljessé tesz. (…) A szexualitás csak később jött.”
• „Mindig, amikor a barátnőm mellett feküdtem, kerestem valamit a szemeiben: Saját magamat kerestem ott, ki vagyok – biztonságot kerestem, olyan biztonság, védettség után kutattam, amit édesanyámnál soha nem tapasztaltam meg.”
• „Amikor mellettem feküdt: puhán, nőiesen és melegen, amilyen csak egy nő lehet – ó, anyukám, mikor térhetek haza”

Anyai beleérző képesség

A gyermek lelki fejlődésében rendkívüli jelentőséggel bír a szülők beleérző képessége. A beleérző képesség a kötődéskutatás szakkifejezése, és azt jelenti, hogy a felnőtt a gyerek legbelső érzéseit (harag, félelem, szomorúság, öröm) érzékeli, helyesen értelmezi, visszatükrözi és arra megfelelően, azonnal reagál. Megfelelő visszatükrözés nélkül a gyerek legbelső identitása nem tud tökéletesen kifejlődni. Az egész gyermekkor alatt fontos, hogy a szülők érzékenyen reagáljanak a gyerek szükségleteire. A következő jelenet bemutatja, hogyan nézhet ki egy kicsit nagyobb gyereknél az anya beleérző képességének a hiánya: „Egy nyolcéves lány és édesanyja éppen egy hosszabb vonatútra indultak. Az anyuka a mellette ülő barátnőjével beszélgetett. A lány izgatott volt és örömmel, lelkesen valamit odakiáltott az anyukájának. Az anya azonnal letorkolta: „Ne kiabálj így rám!” A kislány elhallgatott és a kocsi hátsó részébe húzódott. A helyzet nem volt ismeretlenek számára. Ott babrált az ülésgombokkal. Az anyja folytatta a lelkes beszélgetést a másik nővel.”

Eléggé nyilvánvaló volt, hogy a lány a gombok babrálásával igyekezett az érzéseit (harag, szomorúság, fájdalom) kontroll alatt tartani. Csak később tért vissza az édesanyjához. Hogy ne érje további sérülés, levált az anyával való kötődésből. Az anya dolga lett volna ezt észrevenni és szeretetteljesen helyreállítani a kötődést. Valahányszor a kötődés megsérül, és ez a hétköznapi kapcsolatokban újra és újra megtörténik, a felnőtt feladata, hogy a gyermekhez érzékenyen visszatérjen és kezdeményezze a kapcsolatfelvételt, míg a kapcsolódás helyreáll. Ez az anya sajnos egyáltalán nem észlelte a kapcsolódás sérülését.

A szülei érzékenysége hiányában a gyermek kapcsolati elhagyottságban él: „Nem vesznek észre. Nem becsülik az érzéseimet, nem értékelnek. Az anyám nem érti az érzéseimet. Nem is lehetnek az érzéseim jók, mert különben édesanyám megértene – nem vagyok elég jó.” A gyermek elkezdi szégyellni magát érzései és igényei miatt (a megértettség, vigasz, közelség, biztonság stb. iránti igényei miatt). Önmagát kezdi szégyellni. Visszatükrözött Te nélkül nem alakul ki Én, a gyermek nem szerez magabiztosságot. A biztos kötődés legfontosabb feltétele és eszköze az érzékeny anyai elfogadás. Ez összetartozást, biztonságérzést alakít ki a gyermekben.

A homoszexuális nők gyakran nagyon szégyellik jogos szükségleteiket, mivel ezeket szüleik gyermekkorukban alig vették észre, alig becsülték. Kisgyermekként, nem ritkán már csecsemőként szenvedtek szüleik hiányos érzékenysége miatt. Mély ön-elbizonytalanodásuk a terápia során mutatkozik meg, amikor a következő kérdésekre, mint: „Ki vagy? – Nem tudom.” „Mit akarsz? – Nem tudom” a válasz.

Felnőttkorban a gondoskodó, odaforduló anya utáni csillapítatlan gyermekkori igények erotizált formában jelennek meg újra. Egy érintett nő ezt a következőképp fejezi ki: „Amikor találkozom egy nővel, akihez vonzódom, az olyan, mintha valami azt kérdezné bennem: „Akarsz az anyukám lenni?” Ez egy ellenállhatatlan, heves, de ugyanakkor gyámoltalan érzés. Hirtelen kicsivé zsugorodom. Szeretném, ha észrevenne, szeretnék a számára nagyon fontos lenni – és minden érzésemet ez foglalja el.”

A kötődésvesztés okai:

Az anyával való kapcsolódás elvesztése és más kapcsolati sérülések a kislánynál az értéktelenség érzését, önelutasítást és a saját létezéssel kapcsolatos szégyent váltják ki. Az ilyen sérüléseket a következő helyzetek okozhatják:

• Az anya vűrandósság alatti stresszes állapotai, amelyek a lányra is áttevődnek és állandó feszültséget és az eltávolodás érzését okozhatják.
• A gyermek tudatos vagy tudatalatti elutasítása a szülők részéről; pld. a lánygyermek elutasítása, mert az anya fiút szeretett volna.
• Elszakadás az anyától örökbeadás, válás, az anya halála, illetve az anya vagy a gyermek hosszan elhúzódó betegsége miatt.
• Ha a csecsemő, kisgyermek folyamatosan a depresszív, zárkózott anya szomorú tekintetével szembesül, akkor az élettől elzárva érzi magát. Kutatások igazolják a lány csecsemőkora és kisgyermekkora ideje alatt depresszív anya és a későbbi homoszexualitás közötti összefüggést. Egy kutatás levonja a következtetést: „Ezek a lányok alig voltak abban a helyzetben, hogy érzelmileg összekapcsolódjanak az anyjukkal. Némelyeknél az volt a meglátásunk, hogy soha nem azonosultak az anyjukkal, másoknál az, hogy aktívan lekapcsolódtak róla, mert az anya gyengének, tehetetlennek, gyámoltalannak tűnt. Sok anya a saját teljesítményét értékelte le, és elutasította a női nemi szerepet.” A kutatásban résztvevő némelyik anyát gyermekkorában súlyos szexuális bántalmazás érte. Lányaiknak tudattalanul azt az üzenetet adták át, hogy a női lét nem ad biztonságot. A nőiségben rejlő büszkeség érzését nem tudták lányuk felé közvetíteni.
• Érzelmi törékenység, az anya más okokból támasztott túl magas követelései, elvárásai, épp a lány személyiségfejlődésének szempontjából meghatározóak az első életévekben. Emögött az anya lelki sérülései, a házasságból származó sebek, más gyermekekkel kapcsolatos problémák vagy egyéb stressz tényezők állhatnak. Ahhoz vezethetnek, hogy az anya elzárkózik és a lány számára érzelmileg nem elérhető. Mivel ezek a tényezők változhatnak, a már felnőtt homoszexuális nő anyjában nehéz lehet felismerni azt a fiatal, leterhelt anyát, akit a lánya gyermekkorában megtapasztalt.
• Gyakran számolnak be a homoszexuális érzelmű nők arról, hogy gyermekkorukban úgy érezték, az édesanyjuk érzelmileg cserbenhagyta őket, vagy pedig az volt az érzésük, hogy nekik kellett az édesanyjukról gondoskodniuk, ők voltak felelősek anyjuk jól létéért. Nekik kellett édesanyjuk szükségleteit kielégíteni, és nem fordítva. Az anya érzelmi hiányainak az is lehet egy következménye, hogy a gyermeket csak akkor viseli el, ha az „kedves és jó”. Egy homoszexuális nő arról mesélt, hogy anyja őt gyermekkorában mindig kiküldte játszani, mert nem tudta elviselni otthon a „rendetlenséget”.
• Az anya kevéssé kifejlődött kötődést kínáló képességei, mert azt ő maga sem tapasztalta meg.
• A kötődésvesztés ahhoz vezethet, hogy a lány már egyáltalán nem érzi a kapcsolódást az anyához. Homoszexuális nők, akiknek az anyja nagyon zárkózott volt, gyermekkorukban az anyukájukat „üresnek”, „üres gömbnek”, „kötelességtudónak” érezték, és „képtelennek” arra, hogy a gyermekkel szemben érzelmileg megnyíljanak

Némely anya a lányát saját léte meghosszabbításának tekintette és nem igen tudta őt független, önálló személyiséggé-válás folyamatában támogatni. Homoszexuális nők arról számoltak be, hogy nem tudták megkülönböztetni, melyek voltak az ő saját és melyek az anyjuk érzései.

Ha az anya vagy az apa érzései összekeveredtek a gyermek érzéseivel, akkor a gyermek szükségletei kielégítetlenek maradtak.

2. Nincs azonosulás az anyával (nemi azonosulás): Az anya és amit képvisel, nem fontos.

A csecsemőkor után a nemi identifikáció erősebbé válik a lány tudatában. Lány vagyok. Az anya az első női létező, akiben a lány látja, mit jelent nőnek, nőiesnek, anyának lenni. Másképp történik ez, mint a fiúnál, akinek a nemi azonosuláshoz el kell távolodnia az anyától és az apához kell kapcsolódnia. A lány a női azonosuláshoz az anyával való tartós kötődésre van ráutalva.

A kötődésvesztés és további sérülések ahhoz vezetnek, hogy a lány érzelmileg lekapcsolódik az anyáról. Homoszexuális nők arról mesélnek, hogy gyakran már az első – a nemi azonosulás szempontjából legfontosabb – életkorban messzemenőkig lekapcsolódtak az anyjuk által képviselt nemi létformáról.

A lány tudat alatt azt mondja: „Az anya és amit képvisel, tehát a nőiesség és az anyaság, egyaránt közömbös számomra. Az anya megsebzett és kiábrándított. Mindahhoz amit képvisel semmi közöm nincs már. Nincs rá szükségem.” Ez a lekapcsolódási folyamat a léleknek egy védekezési mechanizmusa a további sérülések ellen. De a lány nagy árat fizet ezért: Az anya és a nőiség elutasításával elzárja az utat a saját nőiességének, nőiségének kibontakozása felé. Az anya iránt való vágyakozást elnyomja, de ez a vágy később gyakran felszínre kerül egy másik nővel szembeni erotikus vágyakozásban.

Homoszexuális nők mesélik:

• hogy az édesanyjuk saját nőiségét, nőiességét és anyaságát tudatosan vagy tudattalanul megvetette. A lány azzal az érzéssel nőtt fel, hogy a női létnek kevés értéke van és megvetette magát saját nőisége miatt.
• hogy a családban a férfiasság alapvetően értékesebb volt. A lány a saját nőiségét vélhetően alacsonyabb értékűnek tekintette.
• hogy otthon, vagy annak környezetében olyan meghatározott nemi szerepelképzelések uralkodtak, amelyek a lányokat és nőket az érdeklődésükben és szabadságukban korlátozták.
• hogy lenézték, ha a nőnek minden munkát otthon egyedül kellett elvégeznie, és soha nem szállt síkra saját szükségleteiért.

Egy volt homoszexuális nő az erőszakos édesapjáról és a depresszív, passzív alkoholfüggő édesanyjáról számol be: „Gyűlöltem és utáltam azt, amit benne láttam.” Később a férfias és erősnek ható nők vonzották, akik az ellenkezőjét képviselték annak, amit édesanyjánál megtapasztalt.

Egy másik, korábban homoszexuálisan érző nő visszatekintve a következőt mondja: „Édesanyámat mindig gyengének láttam; Apám erős és karizmatikus személyiség volt. Emlékszem még, hogy már egészen fiatal lányként azt gondoltam: „Ha felnőtt leszek, soha nem szeretnék olyan lenni, mint anya.” Azt is tudom, hogy eldöntöttem, úgy szeretnék viselkedni sőt ki is nézni, ahogyan a fiútestvéreim és az apukám. Édesapámé volt az utolsó szó, ő dolgozott, a saját életét élte. Anyukám csak otthon volt és apukámat istenítette. Édesanyámmal soha nem volt közös témánk. Soha nem értett meg igazán, és ma azt gondolom, hogy nem is próbált megérteni.”

3. Az apával való viszony: az apa kis segítője

A szülők közötti kapcsolat rendkívül fontos tényező abban a kérdésben, hogy a lány a női identitásában el tudja-e fogadni magát, és a másik nem felé való odafordulásban tud-e fejlődni. Megtapasztalja-e, hogy az apa és az anya kiegyensúlyozott kapcsolatban egészítik ki egymást. Amennyiben az apa tiszteli és becsüli az anyát és szeretettel fordul felé, a lánynak is könnyebb magára szeretettel és tisztelettel tekinteni.

Az apa fontos feladata az, hogy a lányát az önálló fejlődésében támogassa. Segítenie kell a lányának, hogy önálló személlyé válhasson, saját nőiségét tisztelettel elfogadhassa, az adottságait kibontakoztathassa, és a határaira is igent tudjon mondani. Ez akkor sikerül a legjobban, ha érzékenyen, szeretettel és melegszívűen fordul kislánya felé, és ha ő maga is nagy tisztelettel viszonyul a női nemhez. Egyben ő az első férfimodell a lány számára, akiben a lány látja, milyen tiszteletet és megbecsülést várhat később a férfiaktól. A homoszexuális nők az apjukkal való kapcsolatot gyakrabban írják le negatívnak, mint a heteroszexuális nők. Szemükben az apa fegyelmezetlen, uralkodó, agresszív, bántó volt vagy éppenséggel kívülálló, érdektelen.

De gyakran számolnak be a homoszexuális nők arról is, hogy apjuk kis segítői voltak, kis munkásai. Többnyire kutyaszorítóban érezték magukat: ha kapcsolatban szerettek volna az apával maradni, kénytelenek voltak alkalmazkodni hozzá, és saját szükségleteiket háttérbe szorítani. Amennyiben saját, női érdeklődésüket erősítették, elvesztették a szoros kapcsolatot. Ekkorra már csaknem mindig egy bizonyos sérültséget hordoztak magukban anyjukkal kapcsolatban, és apjuknál „pótkapcsolatot” kerestek”. De az apa az anyát nem tudja pótolni. Az anya hasonlósága a lány számára identitásalapozó tükör, az apa pedig a „másféleség” tükrözője. Ezt nem lehet felcserélni, és ha a lány ezt mégis megkísérli, akkor összezavarodik az identitását tekintve.

Előfordul, hogy az apa tudattalanul a saját férfiképét helyezte át a lányra, vagy benne látta saját vágyainak beteljesedését. A lányának különlegessé kell válnia, és ő, az apa volt a tréner – a lány valódi szükségletei kielégítetlenek maradtak.

Ha az apa a nőiséget lenézi, akkor a lány értékítélete aszerint alakulhat és később esetleg saját nőiségét is megveti, illetve a férfiasság felé fordul.

Amennyiben az apa nem védi meg a lányát bizonyos kiszolgáltatott helyzetekben, a lányban saját nőiségével kapcsolatban düh, szégyen alakulhat ki, mert nem tartották elég értékesnek ahhoz, hogy szeretettel védjék meg. Ennek következtében a lány elkezdi lenézni magát. Nem ritka, hogy a lány az apával való kapcsolatát később minden férfira általánosítva átviszi. A férfiaktól való félelem, a férfiak elutasítása, férfiakkal szembeni gyűlölet határozhatja meg az életét.

Ha az apa uralkodótermészetű, agresszív és sértő, a lány tőle való félelemből később minden férfitől visszahúzódhat: „Nem bízhatok a férfiakban.”

Ha az apa erőszakosan viselkedik, előfordulhat, hogy a lány igyekszik az anyát megvédeni. Ha erőszakos, megoldatlan konfliktusok domináltak egy kislány életében, akkor megtörténhet, ami általában érvényes a homoszexuális vágyakra: erős töltetű, gyermekkorból származó hiányok felnőttkorban erotikus-szexuális képzetekkel kapcsolódnak össze. A lány például olyan nőkkel kezd kapcsolatba, akiknek segítségre van szükségük, és akiket meg szeretne védeni. Ez a – másik nőről való – gondoskodás intenzív erotikus-szexuális színezetet kap, és ezzel átmenetileg nyugalmi helyzetbe hozza a belső, megoldatlan konfliktust.

De az is előfordulhat, hogy a lány, hogy saját magát védje, az agresszor, azaz az apa oldalára áll – különösképp, ha az anyát gyengének látja. Később a női létet megveti, soha nem szeretne anya lenni, hanem az apával és annak hatalmával azonosul. Azért, hogy védje magát, fiú szeretne lenni. Ezek a lányok feltűnően gyakran a fantázia világába húzódnak vissza, ami hatalomról, agresszióról, önvédelemről szól.

4. Lánybarátságok: nem tartozom közéjük

Barátságok más lányokkal a lány identitásfejlődését támogatják. Mielőtt még a lány a másik nemmel kezdhet kapcsolatot, szüksége van arra, hogy saját nőiségével más lányokban tükrözzék. A lányok közötti oldottabb, nyugodtabb légkör a belső fejlődést támogatja. A fiúkkal szerzett korai tapasztalat viszont terhelő lehet: „Fiúk is, lányok is másképp gondolkodnak, és ez megkönnyebbülés lehet.” Egy lány lelkileg csak akkor kész a másik nemmel való mély érzelmi kapcsolatra, ha önazonossága már elért egy bizonyos érettségi fokot.

A serdülőkorban a lányok sokszor naponta e-maileznek, órákon át telefonálgatnak és sok időt töltenek együtt. Ha viszont nem alakul ki ebben az időben a kapcsolat a lányok világával, lehet, hogy az önmaga tükrözése utáni csillapíthatatlan vágy felnőttkorban erotikus formában jelenik meg újra.

Lánybarátságok hiányában magány, nem-odatartozás, elutasítottság érzése jöhet létre. Ha egy lányt, aki olyan tradicionálisan nem női tevékenységek iránt érdeklődik, mint például a műszaki szakma, környezete emiatt elutasítja, esetleg önmagát fogja elutasítani. Csak akkor tud pozitívan viszonyulni saját életéhez, ha tehetségével és egyben nőiségével kapcsolatban igazi elfogadást és támogatást tapasztalt.

5. Szexuális erőszak: lánynak lenni nem jó

A gyermekkorban, fiatalkorban elszenvedett szexuális erőszak nem mindig vezet homoszexualitáshoz. Sok lány nem lett homoszexuális, akit megerőszakoltak. Mégis sok tanulmány kimutatja, hogy homoszexuális nőknél kb. kétszer olyan gyakori a gyermekkorban elszenvedett szexuális erőszak, mint a heteroszexuálisoknál.

Egy tapasztalt lelkigondozó nő a következőképp látja az összefüggést: „Férfi által történt szexuális erőszak egy nőnél nagy félelemhez és gyűlölethez vezethet. A nőt az a mély szükséglete, hogy másokkal kapcsolatban éljen, arra készteti, hogy egy nővel lépjen szoros (szexuális) kapcsolatra. Gyakran a másik nő is hasonló sebek miatt szenved.”

A szexuális zaklatás masszívan befolyásolja a lány önértékelését és előidézhet egy súlyos identitásbeli zavart, adott esetben még a női identitás elutasítását is: „Azért történik ez velem, mert lány vagyok, lánynak lenni nem jó.” Ebből fakadhat a diffúz bűntudat és szégyenérzés; félelem a másik nemmel szemben; csekély önértékelés; alkohol, drog és túlzott gyógyszer fogyasztás gyakoribb előfordulása; alapvető bizalmatlanság másokkal szemben; kényszeres szexuális viselkedés; a szex és a szeretetteljes odafordulás megkülönböztetésére való képtelenség.

Egy olyan lány, aki nőiségének méltatása és pozitív visszatükrözése hiányát tapasztalta, később nagyobb valószínűséggel viselkedik és öltözködik majd kifejezetten fiúsan.

Férfi családtag által történt szexuális erőszak különlegesen romboló hatással bírhat, mivel a gyerek érzelmileg erre a kapcsolatra van ráutalva. De mindennemű, a szexualitással kapcsolatos inzultus következményekkel jár: a családban történő fölényeskedő beszéd, vagy az a tény, hogy az apa vagy a fiútestvérek bármikor benyithatnak a fürdőszobába, mialatt a lány ott van, vagy a még fejlődésben lévő lánnyal szembeni szexuális játszmák.

Egy újabb tanulmány azt mutatja, hogy lényegesen gyakrabban fordult elő szexuális erőszak homoszexuális nők gyermekkorában és fiatalkorában, mint a heteroszexuálisoknál. E nők közül sokan a szexuális erőszak után nevezik magukat homoszexuálisnak. A később homoszexuális érzéseket kialakító lányok uralkodó életérzéséhez gyakran hozzátartozik a magány, az anya utáni vágyakozás. Lehetséges, hogy az ilyen szenzibilis típus jobban ki vannak szolgáltatva a homoszexuális erőszaknak is. Egy nő a következőképp mesél: „Nem szexet akartam azzal az idősebb nővel. De annyira szükségem volt rá, hogy mindent megtettem, amit akart.”

I. rész ITT olvasható
III. rész ITT olvasható