A biszex nőknek több problémájuk van

Érdekes tényre hívja fel a figyelmet egy brit kutatás: a biszexuális nők esélyesebben szenvednek mentális problémáktól, mint a leszbikusok.

A bi nők 26 százalékkal esélyesebben érzik magukat depressziósnak, 37 százalékkal gyakrabban károsítják meg magukat és 64 százalékkal gyakrabban alakul ki náluk evési rendellenesség, mint a leszbikusoknál, derül ki mindez a Journal of Public Health szaklapban publikált anyagból.

Tolerancia a biszexuális nők irányában

Kedésben kiemelném, figyelembe véve jónéhány kutatást, hogy a legkomolyabb változást a biszexuális nők megítélésénél kell elérni, mivel nekik még a biszexuális férfiakaknál is rosszabb megítélésük van. 

Társadalmunk toleráns a félrelépő férfival, de nem az a félrelépő nővel. A belénk nevelt előítélet a biszexuális nőt egyfajta szajhaként kezeli, aki nem képes uralni a vágyait, sőt mi több annyira „ördögi”, hogy mindkét nemre szüksége van a kielégüléséhez. Ezt a helyzetet rontja még a legtöbb heteroszexuális párkapcsolatban „biszexuális identitásra ébredő” nőt a férfi partnere lenézi/lekezeli, „betegnek” tarja, hogy nem elég neki csak Ő, a férfi... Ez okozza a legkomolyab mentális kárt a biszexuális nőknek, ezt legfőképpen az bizonyítja, hogy ahol mégsem ez történik – abban a kevés esetben – a biszexuális nők még leszbikus társaiknál is kiegyensúlyozottabbakká válnak.

Felvállalt heteronormativitás: Coming out

Kutatásokból tudjuk, hogy a magyar társadalom még mindig diszkriminatívan viszonyul a melegekhez (azzal kapcsolatban pedig még vizsgálatokat sem igazán végeznek, hogy gondolkodnak pl. a transzneműekről). A Háttér Társaság legutóbbi jelentéséből többek között az derül ki, hogy a homoszexuálisokat nagyon elutasítja a társadalom. Ez természetesen összefügg azzal, hogy bár az elmúlt évtizedben bővült az LMBTQIA-emberek jogainak köre (ami aztán 2010-ben megakadt), a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló diszkrimináció erősen jelen van a törvényekben, az erőszak és megkülönböztetés ellen szóló jogszabályok nem valósulnak meg a gyakorlatban, a szakembereket nem képzik megfelelően, a homofób és transzfób kijelentések pedig megtűrtek a közéletben. Egy 2010-es kérdőíves kutatásban a válaszadók 91%-a értett egyet azzal, hogy a média torz képet mutat az LMBTQIA-közösségről, de még nem készült átfogó vizsgálat arról, hogyan jelennek meg ezek a témák a médiában. Azok az érintett emberek pedig, akik a társadalmi szinten erősen jellemző homofóbiát belsővé teszik, illetve fenyegetettségben élnek, könnyen elszigetelődhetnek, gyűlölik magukat, és gyakran öngyilkosságot is megkísérelnek. Vitathatatlan, hogy nagy szükség lenne a melegek megfelelő médiabeli megjelenítésére, és ebben hatalmas szerepük van a játékfilmeknek. Főleg azoknak, amelyek sok nézőhöz eljutnak. A Coming out rendezőjének, Orosz Dénesnek saját bevallása szerint valami ilyesmi lehetett a célja, de az eredmény erősen kétséges.

Afrodité nedves bugyija

Nők, pornó, kacérság és féktelen erotika – szexualitásunk evolúciója

Lányok, akik a videotékából hazatérve, szülők és pasijuk távollétében lazítnak egy kicsit – ledobják cuccaikat, és falatnyi fehérneműben végigterülnek a pamlagon, egyik kezükben a távirányítóval, a másikban egy nagyon is 18 éven felülieknek szóló kazettával. Aztán megnyomják a PLAY-t, és finoman simogatni kezdik magukat, félig a filmet nézve, közben pedig fantáziálva, egészen addig amíg a bugyi és a melltartó inkább már csak akadály, bár van aki ezen keresztül is elélvez, ha igazán felizgult már.

Lányok, akik ezt nem egyszer megteszik, és cseppet sem szégyellik mindezt. Szinte természetes számukra. És persze a fiúk, akik ilyen lányokról fantáziálnak, vagyis masztizó lányokra masztiznak, remélve, hogy egyszer találkoznak ilyen lánnyal – nemcsak képernyő előtt, hanem valóságban is.

Miért nem jó, ha gyógyítani akarjuk a nem heteroszexuálisokat?

Elgondolkodtató írás, még akkor is, ha jópár szempotja a szerzőnek nem tükrözi az én véleményemet, illetve szembemegy a tanulmányok eredményeinek. A viták alapja ellenben mindig a különböző vélemények szembeállítása volt és lesz. Alább tehát az átvett poszt: 

Hazánkba is begyűrűzött a homoszexuális orientációt megváltoztatni akaró reparatív terápia (ráadásul, szemben a nyugati tendenciákkal) szakmai (pszichológiai) támogatással (lásd itt). Ez az irány külföldön is megvan, de ott egyrészt a szélesebb szakma egyértelműen szembehelyezkedett ezzel a „terápiával”, másrészt ott már több a melegek megváltozását támagató, vallási alapú mozgalom becsődölt, a vezetők bocsánatkérésével feloszlott. Legutóbbi az egyik legnagyobb és leghíresebb: az Exodus (katt ide vagy ide) (a szervezet vezeteőinek bocsánatkérését lásd itt). Nálunk egy nem elfogadó társadalmi közegbe szakmai támogatással került be ez a rendkívül ártalmas diskurzus. Miért ártalmas?

A cím (miért nem jó?) már jelzi, hogy érvelésem alapja nem az, hogy tudománytalan a reparatív terápia (amit általában szakmai közegben mondanak), bár az kétségtelen, hogy nincsenek tudományosan (kutatásokkal) alátámasztható bizonyítékok arra, hogy ez egy valóban sikeres terápia, és az alapját jelentő elmélet is nagyon gyenge lábakon áll (a szülőkkel /különösen az apával/ való nem megfelelő gyermekkori kapcsolat miatt kialakuló homoszexualitás).

A coming out nem tesz más emberré senkit sem

Társadalmunk azon van, hogy születésünkkor meghatározzák a nemünket (fiú vagy lány). Szüleink, rokonaink, környezetünk és a társadalom ezt a nemet igyekszik erősíteni bennünk: belénk „égetik” azokat a szerepeket, viselkedési formákat, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.

A gyermekkorunk során „belénksúlykolt” identitást visszük tovább, amikor kamaszodni kezdünk, elkezdünk érdeklődni az ellenkező nem iránt, vágyni kezdünk az ellenkező neműekre, később szexuális életet élünk velük. De nincs ez mindenkinél így.

A biszexuális nők egészségéről

Egy új kutatás a leszbikusok, a melegek és a biszexuálisok egészségét tárja fel, és azt mutatja, hogy a helyzet a legtöbb területen hasonló, mint a heteroszexuálisoknál, de kimutattak egy marginalizálódást és egy alap kisebbségi stresszt a biszexuális nőknél.

Malterud négy másik kutatóval dolgozott együtt, ezek: Norman Anderssen, Mari Björkman, Tone Hellesund és Hilde Slåtten. A kutatás a Norvég Gyermek-, Ifjúsági és Családügyi Minisztérium megbízásából készült és „Szexuális irányultság és  életminőség” címmel jelent meg.

„A hasonlóság nagyobb, mint a különbség az életminőség vonatkozásában. Ez arra utal, hogy a világ halad előre”, mondja Kirsti Malterud, aki a kutatást vezette.

Vita Németországban a szexuális nevelésről

Közel százezren írták alá eddig a közoktatási törvény tervezett módosítása ellen tiltakozó petíciót a németországi Baden-Württemberg tartományban. A Zöldek és a Szociáldemokrata Párt (SPD) elképzelései szerint ugyanis 2015-től már tananyag lesz a leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű, interszexuális emberek együttélése és a velük való megfelelő bánásmód.

A 2015-ös képzési terv öt vezérelvet tartalmazó munkaanyaga 2013-ban jelent meg: szakmai orientáció, képzés a fenntartható fejlődés érdekében, médiaképzés, megelőzés és egészségfejlesztés, valamint fogyasztói oktatás. A problémát sokak számára az okozza, hogy valamennyi témát alá kell rendelni a fő vezérelvnek, a „szexuális sokszínűség elfogadásának”. A „fenntartható fejlődés érdekében” zajló képzés esetében ez például úgy fog kinézni, hogy a diákokkal megismertetik a leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuálisok, transzneműek, transz­szexuálisok és interszexuálisok (LGBTTI) együttélésének különböző formáit, és reflektálniuk kell a homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek kultúrájára és a velük való együttélésre.

Biszexualitás tudatosság és bi-fóbia

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

A feminizmusról – Tények és tévhitek II.

Folytassuk hát sorra a leggyakoribb tévhitek – és persze a hozzájuk kapcsolódó tények számbavételét – a tájékozatlanság eloszlatása végett.

Tévhit: A nőiesség természetes tulajdonság, a feministák pedig elutasítják a természetes nőiességet.

Tények: A feminista szubkultúrákban számos olyan hit és rituálé létezik, amely a nőiség – és nem a nőiesség!!! – szerető elfogadását és ünneplését helyezi a középpontba. A feminista mozgalom egészséggel foglalkozó gondolkodói a saját test elfogadását, természettel való kapcsolatfelvételt, a menstruáció ciklusának megértését és használatát, a gyerekszülés misztériumának, valamint a menopauza változásainak örömteli ünneplését hirdetik.

A feminizmusról – Tények és tévhitek I.

A feminizmusnak számos irányzata van. Vannak feministák, akik a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a nők anyagi és fizikai biztonságára helyezik a hangsúlyt – akár a családon belül, akár a munkahelyen, utcán vagy a prostitúció területén. Megint mások az egészségügyre és a női egészségre specializálódnak. Vannak olyanok is, akik a törvényalkotás és a jog oldaláról közelítenek a nőkérdés felé. Minden irányzatban találunk azonban egy közös alapgondolatot, ami nem más, mint az, hogy a nőket, mint társadalmi csoportot számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri – pusztán azért, mert nők.

Azonban nem csak a feminista mozgalmak fogalmaznak meg ilyen és ehhez hasonló célkitűzéseket. Ezeket megtaláljuk például a testi és szellemi sérültek jogvédői, a romák vagy a melegek elleni diszkrimináció és erőszak megszűntetéséért küzdő emancipációs mozgalmak programjaiban is.

A házasság reformja – francia módra

A nyugati országok mintegy tíz éve egymás után legalizálják a homoszexuális – leszbikus és meleg – házasságot, s így ez a többezer éves intézmény éppen azt a sajátosságát veszíti el, amely a két fél közötti nemi különbségeken nyugszik. Az olyan „kis” országok után, mint Hollandia, Belgium, Svédország, Norvégia, Portugália, Izland vagy Dánia, a „nagyok” – Kanada, Dél-Afrika, Spanyolország és Argentína – szintén csatlakoztak a folyamathoz. Franciaország, majd Anglia, Németország és az Egyesült Államok is beáll a sorba. (Ez utóbbiban egyes államok már jóváhagyták az egyneműek házasságát, 2013-ban pedig a kérdést 2009-ben még ellenző Obama elnök pálfordulásnak lehetünk tanúi.)

Ez a nyugati civilizáció alapvető változását jelenti, ami egyben hatalmas antropológiai forradalom is, és jelentős következményekkel jár majd a család, az utódnemzés, a gyermek helyzete, a leszármazás, a szülői lét és az utódok tekintetében – vagyis minden, eddig a házassághoz kapcsolódó területen. Ez a változás lényegében szimbolikus, hiszen sok országban a homoszexuális párok már eddig is köthettek élettársi szerződést, ami biztosítja az érdekelt felek jogait. Így elegendő lett volna ezt kibővíteni, a házasság intézményének „megbolygatása” nélkül. Azonban éppen ez a „szimbolikus” jelleg az, amit az egyébként kisebbségben lévő homoszexuális lobbi meg akar szerezni. A most zajló folyamat valódi paradigmaváltást eredményez, amely úgy változtatja meg alapjaiban a „házasság” fogalmát, hogy megfosztja minden, a férfi és nő közötti különbségre való utalástól.

A biszex vajon mi?

Sz. Mikus Edit szexológusnak a nekiszegezett kérdésret, azt vallotta: szerinte igenis létezik ez a kategória (biszex). A szexológusszakma álláspontja viszont az, hogy a férfi biszexuálisok valójában inkább homoszexuális férfiak, akik a társadalmi háttér miatt tartanak fenn női kapcsolatot is. Ők mégsem nevezhetők egyértelműen csak és kizárólag homoszexuálisnak, hiszen a valódi homoszexuális férfiak általában nem is képesek lefeküdni egy nővel (lásd fizikai jelenségek mint akadály…)

Nők esetében viszont nem feltétlenül leszbikus, inkább  felfokozott szexualitású emberekről beszélhetünk, akik nem kötődnek annyira a saját nemükhöz, sőt családalapításkor ezt a fajta vonzódást akár el is felejthetik.

dr Bartha Alex: Leszbikusság

A homoszexuális nőket nevezi a köznyelv leszbikusoknak vagy leszbinek. Szappho homoszexuális görög költőnő Leszbosz szigeten élt és alkotott. Erről a szigetről kapták a leszbikusok a nevüket. A leszbikusság léte nyomon követhető az emberiség történelme során, egészen napjainkig.

Biszexuálisok: olyan személyek, aki mindkét nem iránt képes szerelmet vagy szexuális izgalmat érezni. Az idők folyamán bármely irányban változhat, és egyik vagy másik érdeklődés előtérbe kerülhet.

A coming out vagy coming-out angol kifejezés, magyarul előbújás arra utal, amikor valaki elmondja egy másik embernek, vagy nyilvánosan felvállalja, hogy leszbikus, meleg, biszexuális.

A női biszexualitás

Magyarorzágon még egyenlőre ritkán találkozunk nyíltan a biszexualitással. Még azt is titkolja valaki, ha nem a másik nemhez, hanem a sajátjához vonzódik. A homoszexualitás, a leszbikus hajlam máig szégyen társadalmunkban. De a nyugati világban egyre többen vannak, akik vállalják, hogy jobban szeretik saját nemüket. 

A biszexualitás azonban olyan jelenség, amely a szakavatottak szerint egyidős az emberiséggel. A téma valamiképpen most, a második ezredév vége felé bukkan fel egyre gyakrabban, a szekularizáció erősödésével. Férfiak és nők vallják: egyformán lehet szeretni férfit és nőt, nemcsak egy nemhez lehet vonzódni, de az emberiség minden tagjához. 

Tények és tévhitek a szexuális kisebbségekről

Tévhit: A homoszexualitás betegség.

Tény: A homoszexualitásról 1975 óta tudjuk, hogy nem betegség. Ekkor ki is vették a pszichológiai betegségeket felsoroló „Betegségek nemzetközi osztályozása” című könyvből. Pszichológusok és orvosok nem, csak sarlatánok foglalkoznak a gyógyításával.

Tévhit: A homoszexualitás meggyőzéssel, csábítással terjed.

Tény: Senki nem lesz meleg, leszbikus vagy akár még csak biszexuális sem attól, ha róluk olvas, velük beszélget, vagy egy ilyen szórólapot tart a kezében. Attól sem leszel meleg, amennyiben egy meleg vagy leszbikus megmondja neked, hogy tetszel neki: ha az illetőt nem találod vonzónak, ezt egyszerűen megmondhatod neki, és faképnél hagyhatod.

A biszexualitás fogalma

Sigmund Freud elmélete szerint minden ember biszexuális lesz élete egy szakaszában.

A biszexuálisok nem vonzódnak szükségképpen egyformán mindkét nemhez, mivel a biszexualitás gyakran egy bizonytalan pozíció homoszexualitás és heteroszexualitás között. Ráadásul a legtöbb biszexuálist az élete egy adott részében csak az egyik nem vonzza.