A coming out nem tesz más emberré senkit sem

Társadalmunk azon van, hogy születésünkkor meghatározzák a nemünket (fiú vagy lány). Szüleink, rokonaink, környezetünk és a társadalom ezt a nemet igyekszik erősíteni bennünk: belénk „égetik” azokat a szerepeket, viselkedési formákat, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.

A gyermekkorunk során „belénksúlykolt” identitást visszük tovább, amikor kamaszodni kezdünk, elkezdünk érdeklődni az ellenkező nem iránt, vágyni kezdünk az ellenkező neműekre, később szexuális életet élünk velük. De nincs ez mindenkinél így.
Vannak emberek, akik úgy érzik, a születéskor meghatározott nemük valójában nem a sajátjuk, illetve olyanok, akik ugyan a születésükkor meghatározott nemük szerinti identitással élnek, de kiderül, hogy a külső testi jegyeik, a genetikai vagy a hormonális hátterük nem egyezik. Vannak olyanok is, ráadásul sokan, akiknek a születéskor meghatározott neme és nemi identitása egyezik, de romantikus vágya, szexuális vonzalma nem az ellenkező, hanem a saját vagy mindkét nem felé húzza. Ők az LMBTQI közösséghez tartozó emberek.

Mit is takar a LMBTQI rövidítés?

L, M – leszbikus, meleg: Egy férfit, aki férfiak iránt érez romantikus vagy szexuális vonzalmat, melegnek hívunk. A nőkhöz vonzódó nőkre leggyakrabban a leszbikus szót használjuk, bár vannak olyan nők, akik magukra szintén a meleg szót használják.

B – biszexuális: Olyan ember, aki mind férfiakhoz mind nőkhöz vonzódik. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy férfiakkal és nőkkel is létesít szexuális vagy érzelmi kapcsolatot, vagy hogy ezt párhuzamosan tenné.

T – transz: Gyűjtőfogalom azokra, akiknek a nemi identitása és/vagy nemi önkifejezése eltér a születéskor számukra kijelölt nemtől. Ide tartoznak többek közt, akik transzszexuális vagy transz emberként, transzvesztitaként, nem-binárisként határozzák meg magukat. Nem minden transz ember változtatja meg a testét, veti alá magát műtétnek, hormonterápiának. Transzneműként éppúgy lehet valaki leszbikus, meleg, biszexuális, heteroszexuális vagy más szexuális irányultságú, mint nem-transzneműként.

Q – queer: A queer olyan embereket jelöl, akik számára a szexuális irányultság és a nemi identitás képlékeny, nem csupán két pólusban képzelhető el (hetero/meleg vagy leszbikus; férfi/nő). A queer másik jelentése szerint egy gyűjtőszó olyan egyénekre, akik nem heteroszexuálisak és/vagy ciszneműek. Emellett a queer politikai állásfoglalást is jelent, amely ellenzi nemcsak a domináns heteronormatív struktúrákat, hanem a mainstream LMBT-mozgalmak hagyományos politikáját is. Angol nyelvterületen eredetileg (és a mai napig) szitokszó (mint a „buzi”), amit a közösség sok helyen visszakövetelt magának.

I – interszex: Interszexnek nevezzük azokat az embereket, akik a nemi anatómiai jellegek (kromoszómák, hormonok, testfelépítés, külső és belső nemi szervek) olyan kombinációjával rendelkeznek, amelyek alapján nem sorolhatóak be anatómiailag egyértelműen a férfi-női kategóriákba. Az interszex állapot leggyakrabban veleszületett, de előfordul az is, hogy a szexuális fejlődés későbbi fázisában alakul ki.

forrás: Magyar LMBT Szövetség: Kérdőjelek helyett – LMBTQI kisokos a médiának

Az identitás felfedezésétől az önelfogadásig vezető nehéz út

Kamaszkorunk emlékeihez tartozik, a nehezen feldolgozott a romantikus vágyaink, a szexuális vonzódásunk egész sora. Ez a korszak rendszerint mindenki számára a szerelemmel, a szexszel kapcsolatban. Így vannak azzal, a cisznemű (a születéskor neki tulajdonított neme megegyezik a nemi identitásával) és heteroszexuális (tehát az ellenkező nem iránt érez romantikus és szexuális vágyat), egyének, és azok is, akik nem ezt az identitást vallják magukénak. Ők – a heterókkal ellentétben – azzal kell kezdjék, hogy feldolgozzák akár a társadalom elvárásaival szemben is identitásukat. Az énmeghatározásuk nagyon fontos része, hogy tudatosítsák azt, hogy identitásukban eltérnek a többségtől, és attól, amit a társadalom irányukba közvetít és elvár. 

Az önelfogadás ezen a területen egy folyamat, amely kezdetben csak az „én valahogy más vagyok, mint a többiek” érzésben bukkan elő, aztán gyakran jön a küzdelem, az érzés iránti ellenkezés – melyet rendzsrint nevelésünk, a vallási- és társadalmi normáink váltanak ki –, majd jobb esetben az egyén lassan tolerálni kezdi saját érzéseit, végül a többség elfogadja azokat. Ha ez megtörténik, akkor az egyén megkezdi az identitásához elkötelezett életet, majd szintetizálja, egybeolvasztja a lényével. Kitisztul benne, hogy az életének ez a része csak az énjének egy szelete, éppen úgy, mint a többi. Az önelfogadás folyamatában pedig eljön az a pont, hogy az ember a szeretteivel, a környezetével is megossza azt, ami megtanult magáról. Ez a coming out, avagy az előbújás.

Mit jelent pontosan a coming out?

Az előbújás (angolul: coming out) az a folyamat, amely során egy LMBTQI-ember felismeri, elfogadja, majd másokkal is megosztja, hogy a többségitől eltérő a szexuális irányultsága és/vagy a nemi identitása. Az előbújás koncepciója többek közt a hetero- és cisznormativitás miatt létezik, hiszen azok, akik nem heteroszexuálisak vagy ciszneműek, kénytelenek ezt nyilvánvalóvá tenni.

Az előbújás nem egyszeri lépés, hiszen az LMBTQI emberek életük során sokszor döntenek úgy, hogy előbújnak vagy kényszerülnek előbújni különböző emberek például munkatársak, új barátok, szomszédok, orvos stb. felé. Privilegizált társadalmi csoportok tagjai is használják néha az előbújás fogalmát humorosan, ez azonban sértő az elnyomott kisebbségek tagjai számára, akiknek az előbújás a diszkrimináció, kiközösítés vagy akár az életveszély kockázatát is hordozza.

forrás: Magyar LMBT Szövetség: Kérdőjelek helyett – LMBTQI kisokos a médiának

A coming out szellemileg és lelkileg kemény és kockázatos dolog. Az egyén hosszú utat járt be, amire elszánja magát erre a lépésre, de soha nem tudhatja:

• hogy milyen hatása lesz annak, amit megoszt, 
• hogy ki hogyan reagál majd rá, hogy mik lesznek ennek a következményei. 

Amikor valaki előbújik (coming out-ol) nekünk, a legfontosabb – bármit is érzünk –, hogy legyünk tudatában annak, hogy ez a kitárulkozó félnek nagyon nehéz dolog, és mindenképpen a felénk érzett bizalom jele, az, hogy nekünk mondja el, mert számára fontos, hogy jobban ismerjük, hogy elfogadjuk őt.  Fontos, hogy igyekezzük elfogadni a tényeket, hogy értékeljük, megköszönjük a kitárulkozó/előbujó bizalmát. A legfontosabb azonban az, hogy viszonyuljunk hozzá változatlanul, ő éppen ugyanaz az ember, akit eddig is ismertünk. Ha szeretjük őt, két dolgot adhatunk: türelmet és támogatást.