Bár a poszt férfi biszexuálisokról szól, átvettem, mivel a bemutatott helyzet teljesen ráilleszthető a biszexuális nőkre is. Mindazonáltal, nem sokkal jobb a helyzet Magyarországon sem a biszexuálisok elfogadásában és tolerálásában...
Öt év alatt öt férfibe voltam szerelmes, vagy valami hasonló. Ebből három biszexuális volt. Egy ideig, főleg a tavalyi „nagy szerelem” után dühöt, haragot és elutasitást éreztem minden biszexuális férfi iránt. Önmagam igazának megerősitéseként osztottam barátnőim véleményét, miszerint biszexuális ember valójában nem is létezik, ők mint látens, önmagukat el nem fogadó melegek. Aztán egy év alatt két biszex fiú is nagy hatást gyakorolt rám, jelenleg is az egyik elfogadásával bajlódok és vivódok. Ez sarkalt arra, hogy kicsit foglalkozzak velük, meg kell értenem őket, talán könnyebben elfogadom reakcióikat. Kik tehát a biszexuálisok? Létezik ilyen jelenség? Mi a helyzet nálunk? (természetesen, csak férfiakkal foglalkozom, őket ismerem a nőkre vonatkozó részt más kell megirja).
A tudomány – különösen az erősen queer theory irányzat – is sokáig kételkedve nyilatkozott a biszexualitás, mint szexuális hajlam létjogosultságáról. Mindez meglepő a freudi előzményeket ismerve. A pszhioanalizis atyja, mint tudjuk minden embert biszexuálisnak vélt a korai kamaszkori fázisban. Kinsley ötvenes években végzett tanulmánya 38%-ra tette az amerikai társadalom LGBT arányát, amelyben a döntő többséget biszexuálisként határozta meg. A tudomány csak 1978-ban, Fritz Klein monográfiája révén figyelt fel erre a szexuális irányultságra. Azóta már a genetika is belemászott a témába, állitólag ezt is alá tudják támasztani genetikai bizonyitékokkal. A tanumányok magukért beszélnek, itt olvashatjátok őket, én inkább a magam tapasztalatát fogom elmesélni. A társkereső oldalon ücsörgők 40% magát biszexnek határozza meg. Ez persze irreleváns, hisz azonnal fel kell tenni a kérdést, hogy mi a különbség az önmagát el nem fogadó meleg és egy biszex között? Máris megkaptuk a választ erre a nagy arányra.
A biszexuális férfi rövid és egyszerű meghatározása: szexuálisan vonzódik mindkét nemhez. Érzelmileg is elvileg kétpólusú, ám itt már sokkal erősebben hatnak a romániai társadalom patriarchális és hagyományos elvei. A biszex pasi tud nővel szeretkezni, megy neki a szex mindkét nemmel. Mégis, fő és állandó célja – többségének huszas években görcsös mániája –, hogy találjon magának egy nőt, legyen mellette egy csaj, mert így „könnyebb”, konvencionálisabb, a társadalom által lenyelhetőbb a helyzet. Ráadásul még a férfiak iránti vágyával sem kell annyit foglalkozni, el lehet folytani, vagy amig a csaj épp egyetemen van vagy netalán hazament a szülőkhöz, egy gyors keféléssel kiélni.
Társadalmunk szexuális és pszihológiai anafabetizmusa miatt, a biszexuálisok vannak jelenleg a legnehezebb helyzetben. Nem csak azért, mert férfiak iránti vágyukat a heteró – de a meleg – társadalom is kétségekkel és undorral fogadja, de hol van jelenleg Romániában az a nőtipus, aki el tudna fogadni egy férfit, akiről tudja, hogy férfitársaihoz is vonzódik? El tudjuk e képzelni azt a társadalmat, ahol egy biszex őszinte és nyílt tud lenni? Nálunk nem. Mert a heteró nő „nőisességét” érzi „megsértve” ha férfijáról kiderüne, hogy férfiakkal is hált. Pedig mi változna? Érzelmileg ezután is azt tudná adni, amit eddig, az ágyban úgyanúgy. Csak a mentalitás változna, koncepció. Így vannak ezzel a biszex férfiak is: az ösztöneiket hamar felismerik. Tudják, érzik hogy vonzák a férfiak. Azt már nehezebben vallják be – még 4 együtt töltött hónap után is –, hogy érzelmileg is kötődnek férfiakhoz. Igaz, soha nem olyan intenzíven, mint ahogy egy meleg tud szeretni. Ám amikor ennek csirája is előbukkan, azonnal elfojtják. „Lazábbra” akarják venni a kapcsolatot, vagy egyenesen elmenekülnek a szerelmes meleg elől (különösen, ha abban akad egy jó adag birtoklási vágy is). A baj tehát itt van. A hajlam minden emberben adott. Az, hogy ezt ki hogy dolgozza fel, már rajta múlik.
A biszexualitás elfogadása és identitássá alakitása (lásd: szexuális hajlam és identitás közötti óriási különbséget) a legnehezebb feladat. Nehezebb, mint a melegeké! Mert erősebb a társadalmi nyomás és megfelelési kényszer (hisz ő nővel akarja összekötni tartósan az életét valamikor) és küzdenie kell a férfiak iránt érzett vágyával, érzelmeivel. Tanulmányok bizonyitják – és filmek is (Segunda Piel) – hogy a szuicid hajlam, az agresszió és a depresszió is magasabb a biszexuális férfiak körében. Nagy feladat lenne, hogy ezt a jelenséget elfogadjuk... melegek is, akik sértve érzik magukat ha egy biszex férfi elmenekül, otthagyja amikor már érzelmekről is szó van és a heteró nők is, akiknek legalább 20% -a olyan férfiakkal osztja meg ágyát, ennivalóját, örömét és gyermekét akikben ezek a vivódások zajlanak.
forrás: erdelyiganumedesz.blogspot.hu
