A szakemberek régóta vizsgálják, hogy miért lesz egy nő leszbikus vagy biszexuális. Korábban kizárólagosan genetikai okokra gyanakodtak, de ez az elmélet hamar
megdőlt: mivel a leszbikusok körében a teherbe esés valószínűsége jóval
kisebb, mint a heteroszexuális nők esetében, ebből kifolyólag a gének továbbörökítése
kisebb eséllyel következik be.
Így a homoszexualitás kizárólag genetikai okokra nem vezethető vissza, a szóban forgó géneknek már régen el kellett volna
tűnni az emberekből. De a gének szerepe
mégsem alábecsülendő. Egy 2011-es brit vizsgálatban megállapították,
hogy a leszbikusság legalább 25 százalékban a gének miatt alakul ki. Lány ikertestvérek bevonásával végzett kutatás szerint az egypetéjű,
tehát azonos génekkel rendelkező ikrek körében nagyobb a valószínűsége
annak, hogy az ikerpár mindkét tagja leszbikus, mint a DNS-ük 50%-ában
megegyező kétpetéjű ikrek esetében, azaz amennyiben minden más
környezeti tényezőt azonosnak tekintünk, a géneknek igenis van szerepe a
homoszexualitásban.
A női szexualitás képet a Utahi Egyetem pszichológusainak kutatása tovább árnyalja,
amely szerint a nők szexualitása a férfiakéval összehasonlítva sokkal
inkább képlékeny: míg a férfiak a pubertáskort követően legtöbbször vagy
csak a nőkhöz, vagy csak a férfiakhoz vonzódnak, a nők szexuális
irányultságát kulturális hatások, pozitív vagy negatív élmények,
szerelemmel vagy kötődéssel kapcsolatos érzések is befolyásolják. Ennek
megfelelően sokkal gyakoribb a nők esetében a késői coming out, akár
heteroszexuális házasságot követően is. A legtöbb nő mind férfiak, mind
nők képétől képes nemi izgalomba jönni, míg a férfiak túlnyomó részének
vágyát csak nemi irányultságuknak megfelelő képek keltik fel.
A fentiek alapján elképzelhető, hogy a leszbikusság okainak
vizsgálata helyett célszerűbb lenne nagyobb hangsúlyt helyezni a
szexuális képlékenység vizsgálatára. Az, hogy ennek milyen evolúciós
magyarázata lehet, valamint a túlélés és a szaporodás szempontjából
bír-e valamilyen jelentőséggel, a jövő kutatásai döntik majd el.
Az ellenben már most is biztos, hogy a nők szexuális irányultságát befolyásoló, nem genetikai tényezők közül
kiemelkedik az, hogy a magzat az anyaméhben milyen mértékben találkozott
férfi nemi (androgén) hormonokkal. A magzatkorban magasabb
androgénhormon-szintnek kitett kislányok nagyobb eséllyel mutatják a
nemi nonkonformitás jeleit, azaz nem a saját nemüknek megfelelő a
magatartásuk, „fiúsan” viselkednek. Holland kutatóknak a Journal of Sexual Medicine
című szaklapban közelmúltban megjelent vizsgálatából az derült ki, hogy
a nemükkel kapcsolatban magukat kényelmetlenül érző gyermekek 10-12
százaléka vallja magát felnőttként homoszexuálisnak, szemben a
nemiségükkel könnyen azonosuló gyerekeknél tapasztalt 1-2 százalékos
aránnyal.
forrás: origo.hu
