A biszex nőknek több problémájuk van

Érdekes tényre hívja fel a figyelmet egy brit kutatás: a biszexuális nők esélyesebben szenvednek mentális problémáktól, mint a leszbikusok.

A bi nők 26 százalékkal esélyesebben érzik magukat depressziósnak, 37 százalékkal gyakrabban károsítják meg magukat és 64 százalékkal gyakrabban alakul ki náluk evési rendellenesség, mint a leszbikusoknál, derül ki mindez a Journal of Public Health szaklapban publikált anyagból.

A leszbikus és biszexuális nők szexuális egészsége

A Stonewall által kért kutatás

A Stonewall egy szervezet, amely azon törekszik – úttörő módon –, hogy kifejezetten a leszbikus és a biszexuális nők szexuális egészségét felmérje az Egyesült Államokon kívül. 

Felmérésük során megállapították, hogy a leszbikus és biszexuális nők kevesebb, mint fele vett részt valaha olyan vizsgálaton, ahol a szexuális úton terjedő betegségek és/vagy fertőzések előfordulását nézték volna.

Megállapítást nyert, hogy a vizsgált nők felének volt már valamilyen szexuális úton terjedő betegsége és/vagy fertőzése. Azok a nőknek, akiknek csak nőkkel volt szexuális kapcsolatuk a vizsgálat előtti öt évben, a negyede szenvedett már valamilyen szexuális úton terjedő betegségben és/vagy fertőzésben.

A melegeket duplán sújtja az amúgy sem rózsás egészségügyi rendszer

Milyen tapasztalatai, problémái lehetnek egy a meleg közösségbe tartozó embernek az egészségügyben? Sokan biztosan azt válaszolnák erre, hogy miért lenne más, mint egy heterónak: bárki is köhög a villamoson a téli időszakban, a nátha mindenképpen nátha; és az egészségügy nem valami rózsás helyzete mindannyiunkat sújt, és nehéz helyzetbe hoz. Míg utóbbival teljes mértékben egyetértünk, előbbiben „a maradjanak a négy fal között álszentsége” mellett ott van az is, hogy nagyon sokan nem tudják például, mennyire fontos lehet, hogy egy-egy szakorvos ismerje páciense szexuális orientációját, hogy a hosszabb kórházi tartózkodás során milyen jogai vannak egy meleg párnak, és hogy a melegnek és leszbikusoknak is lehetnek gyermekeik, utóbbiak részt vehetnek reprodukciós eljárásban is. A tévhitek, a tudáshiány jelen vannak az egészségügyben, ahol valószínűleg azért nem éri látható diszkrimináció a melegeket, mert sokan nem is merik vállalni identitásukat.

Gyengébb a szexuális kisebbségek egészségügyi ellátása

A homo- és biszexuális, továbbá a transznemű emberek rosszabb orvosi ellátásban részesülnek, és az egészségi állapotuk is rosszabb, mint a többségi heteroszexuális társadalomba tartozóké. A szakirodalom felhívja a figyelmet e populáció speciális ellátási igényeire.

Nicole Flemmer és munkatársainak cikke – Creating a Safe and Caring Health Care Context for Women Who Have Sex With Women – a The Journal for Nurse Practitioners című szaklapban bemutatja a „kulturálisan biztonságos közeg” koncepcióját, ami segít az orvosoknak abban, hogy hatékony kapcsolatot tudjanak kialakítani az átlagostól eltérő szexuális orientációjú betegeikkel.

Tolerancia a biszexuális nők irányában

Kedésben kiemelném, figyelembe véve jónéhány kutatást, hogy a legkomolyabb változást a biszexuális nők megítélésénél kell elérni, mivel nekik még a biszexuális férfiakaknál is rosszabb megítélésük van. 

Társadalmunk toleráns a félrelépő férfival, de nem az a félrelépő nővel. A belénk nevelt előítélet a biszexuális nőt egyfajta szajhaként kezeli, aki nem képes uralni a vágyait, sőt mi több annyira „ördögi”, hogy mindkét nemre szüksége van a kielégüléséhez. Ezt a helyzetet rontja még a legtöbb heteroszexuális párkapcsolatban „biszexuális identitásra ébredő” nőt a férfi partnere lenézi/lekezeli, „betegnek” tarja, hogy nem elég neki csak Ő, a férfi... Ez okozza a legkomolyab mentális kárt a biszexuális nőknek, ezt legfőképpen az bizonyítja, hogy ahol mégsem ez történik – abban a kevés esetben – a biszexuális nők még leszbikus társaiknál is kiegyensúlyozottabbakká válnak.

„Testbeszéd”, önértékelés és coming out

A statisztikák szerint a nők kétharmada elégedetlen a testével. Aki nem hisz a statisztikáknak, az nyugodtan kérdezze meg 10 nő ismerősét! Meg fog lepődni a válaszokon! De vajon miért nem szeretik a nők a testüket? Illetve, ez milyen hatással van a leszbikus vagy biszexuális tudat elfojtásában?

Ha egy nő nem szereti saját testét, nem érzékelheti annak vágyait sem, hiszen „undorral” közelít magához, és ezt a helyzetet általában még rontja a prűd nevelés és a 30 évesnél idősebb nőknél a társadalmi elvárások, egyházi tiltások tömkelege. Akinek valóban van oka az elégedetlenségre és lehetősége a változtatásra, az is nagyobb sikerrel fog célt érni, ha elfogadja a saját testét és pozitív célokat tűz ki magának.

Hányféle orgazmus van a nőknél?

Hányféle orgazmus van a nőknél? Freud annak idején kétféle orgazmusról beszélt: a csikló ingerlése révén kiváltott (klitorális) és a közösülésben létrejövő, ún. hüvelyi (vaginális) orgazmusról. Szerinte az előbbi az éretlenebb, gyerekesebb, az utóbbi pedig az érett, felnőtt változata a kielégülésnek.

Ezt az elméletet már az ő korában is sokan kétségbe vonták. 

Masters és Johnson pedig műszeres vizsgálatokkal kimutatta, hogy akár a csikló ingerlése révén, akár közösüléssel elégül ki egy nő, fiziológiailag mindig ugyanaz történik: a hüvelyizmok ritmikus összehúzódásai oldják föl a szexuális feszültséget, hozzák meg a kielégülést. Ugyanakkor az orgazmus megélése nem különbözik a hetero-, homo- és biszexuális identitású nőknél.

A biszexuális nő lélektana

A korai Homo evolúció során, a kisebb csoportokban, klánokban élő emberek túlélése és sikere nagyban függött a kooperációtól, a csoport együttműködésétől. A gyereknevelés hosszúsága miatt a szülők munkamegosztása nagyfokú volt, a szoptató, nevelő anya nem tudott más aktivitásokban hatékonyan részt venni.

A gyakran, és sok ideig egymástól távol lévő nemeken belüli – hormonális kötődéssel megtámogatott – kooperáció tehát nagyban növelhette az együtt vadászó, gyűjtögető, stb. férfiak és nők esélyét a forrásokért való versengésben, amivel gyermekeik túlélése nagymértékben nőhetett. Tehát mint az emberi heteroszexuális kapcsolatnál, ahol a szexualitásnak feszültségoldó és kötődés-erősítõ funkciója is kialakult, a homoszexuális viselkedésformák hátterében is hasonló okokat lehet feltételeznünk.

Afrodité nedves bugyija

Nők, pornó, kacérság és féktelen erotika – szexualitásunk evolúciója

Lányok, akik a videotékából hazatérve, szülők és pasijuk távollétében lazítnak egy kicsit – ledobják cuccaikat, és falatnyi fehérneműben végigterülnek a pamlagon, egyik kezükben a távirányítóval, a másikban egy nagyon is 18 éven felülieknek szóló kazettával. Aztán megnyomják a PLAY-t, és finoman simogatni kezdik magukat, félig a filmet nézve, közben pedig fantáziálva, egészen addig amíg a bugyi és a melltartó inkább már csak akadály, bár van aki ezen keresztül is elélvez, ha igazán felizgult már.

Lányok, akik ezt nem egyszer megteszik, és cseppet sem szégyellik mindezt. Szinte természetes számukra. És persze a fiúk, akik ilyen lányokról fantáziálnak, vagyis masztizó lányokra masztiznak, remélve, hogy egyszer találkoznak ilyen lánnyal – nemcsak képernyő előtt, hanem valóságban is.

Miért nem jó, ha gyógyítani akarjuk a nem heteroszexuálisokat?

Elgondolkodtató írás, még akkor is, ha jópár szempotja a szerzőnek nem tükrözi az én véleményemet, illetve szembemegy a tanulmányok eredményeinek. A viták alapja ellenben mindig a különböző vélemények szembeállítása volt és lesz. Alább tehát az átvett poszt: 

Hazánkba is begyűrűzött a homoszexuális orientációt megváltoztatni akaró reparatív terápia (ráadásul, szemben a nyugati tendenciákkal) szakmai (pszichológiai) támogatással (lásd itt). Ez az irány külföldön is megvan, de ott egyrészt a szélesebb szakma egyértelműen szembehelyezkedett ezzel a „terápiával”, másrészt ott már több a melegek megváltozását támagató, vallási alapú mozgalom becsődölt, a vezetők bocsánatkérésével feloszlott. Legutóbbi az egyik legnagyobb és leghíresebb: az Exodus (katt ide vagy ide) (a szervezet vezeteőinek bocsánatkérését lásd itt). Nálunk egy nem elfogadó társadalmi közegbe szakmai támogatással került be ez a rendkívül ártalmas diskurzus. Miért ártalmas?

A cím (miért nem jó?) már jelzi, hogy érvelésem alapja nem az, hogy tudománytalan a reparatív terápia (amit általában szakmai közegben mondanak), bár az kétségtelen, hogy nincsenek tudományosan (kutatásokkal) alátámasztható bizonyítékok arra, hogy ez egy valóban sikeres terápia, és az alapját jelentő elmélet is nagyon gyenge lábakon áll (a szülőkkel /különösen az apával/ való nem megfelelő gyermekkori kapcsolat miatt kialakuló homoszexualitás).

A coming out nem tesz más emberré senkit sem

Társadalmunk azon van, hogy születésünkkor meghatározzák a nemünket (fiú vagy lány). Szüleink, rokonaink, környezetünk és a társadalom ezt a nemet igyekszik erősíteni bennünk: belénk „égetik” azokat a szerepeket, viselkedési formákat, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.

A gyermekkorunk során „belénksúlykolt” identitást visszük tovább, amikor kamaszodni kezdünk, elkezdünk érdeklődni az ellenkező nem iránt, vágyni kezdünk az ellenkező neműekre, később szexuális életet élünk velük. De nincs ez mindenkinél így.

A biszexuális nők egészségéről

Egy új kutatás a leszbikusok, a melegek és a biszexuálisok egészségét tárja fel, és azt mutatja, hogy a helyzet a legtöbb területen hasonló, mint a heteroszexuálisoknál, de kimutattak egy marginalizálódást és egy alap kisebbségi stresszt a biszexuális nőknél.

Malterud négy másik kutatóval dolgozott együtt, ezek: Norman Anderssen, Mari Björkman, Tone Hellesund és Hilde Slåtten. A kutatás a Norvég Gyermek-, Ifjúsági és Családügyi Minisztérium megbízásából készült és „Szexuális irányultság és  életminőség” címmel jelent meg.

„A hasonlóság nagyobb, mint a különbség az életminőség vonatkozásában. Ez arra utal, hogy a világ halad előre”, mondja Kirsti Malterud, aki a kutatást vezette.

A Maslow-piramis

A Maslow-piramis (vagy Maslow-szükséglethierarchia) Abraham Maslownak az 1950-es években kidolgozott szükségletelmélete, mely a motivációkutatás egyik alaptétele.

A motiváció a pszichológia egyik fontos kérdése, azt vizsgálja, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.

A leszbikusság és női biszexualitás coming out nehézségei

Az első és egyben legnehezebb lépés, miután felfedeztük nem(csak) heteroszexuális identitásunkat, hogy elfogadjuk azt. De magunkat legyőzni a legnehezebb lehet, ha nem megfelelő módon közelítjük meg a dolgot. Erről írnék ma pár sort, hogy tudjunk „megküzdeni” magunkkal.

A megküzdés fajtái, avagy az alkalmazott stratégiák

A megküzdés két nagy csoportját lehet elsődlegesen elkülöníteni egymástól: a probléma- és az érzelemközpontú megküzdést.

Szexuális rugalmasság, női vágy: mire is vágynak a nők?

Lisa Diamond könyve 2008-ban jelent meg Sexual Fluidity: Understanding Women's Love and Desire (Szexuális rugalmasság: a női szerelem és vágy megértése) címmel. Elmélete, melyet 13 év kutatási adataival támaszt alá, sok olyan elképzeléssel ütközik, amely akár a pszichológia, akár a melegjogi aktivizmus körében „cáfolhatatlannak” tűnt fel idáig.

Lisa Diamond amerikai pszichológus professzornő, a Utah-i Egyetem Pszichológiai Fakultásán dolgozik. Akkor vált szakmai körökön kívül is Amerika-szerte híressé, amikor Oprah szakértőként hívta meg ismert TV show-jába, hogy a negyvenes, ötvenes éveikben nőkbe beleszerető nők tárgykörében nyilatkozzon. Az élete egyébként jóval komolyabb keretek között folyik, diákokat tanít, előadásokat tart, és kutatásainak eredményeit szakmai publikációkban adja közre. 

Intim torna és hozadékai: egészség, kreativitás és a lelki egyensúly

Intimtorna. Nehéz ügy ez, mert megnevezni is nehezünkre esik egyik-másik testrészünket ezen a tájékon és a mindennapokban sokszor rejtve is maradnak előlünk "alsó arcunk" mimikai izmai. Pedig képzeljük csak el, hogy ugyanúgy grimaszolhatnánk gátizmainkkal, mint arcizmaikkal, mikor nem-tetszésünket nyilvánítjuk ki.

Gátizomzatunk felépítése alapján hasonló hasizmunkhoz, bicepszünkhöz, bármely vázizomzatunkhoz, valahogy mégis mindig kimarad az edzéstervből, hogy is tornáztassuk magunkat „odalent”.

Önkielégítés, maszturbálás

A maszturbáció, az önkielégítés jót tesz a testnek és a léleknek is egyaránt. Az emberek ez által sokkal kényelmesebben érezhetik magukat a bőrükben. Nem beszélve arról a nagy hasznáról, hogy így 100%-ig biztosak lehetünk abban, hogy nem kapunk el semmilyen szexuális úton terjedő betegséget, és nem is leszünk terhesek. Maszturbálást végezheted kézzel, vagy segédeszközzel. Ha szexshopban veszel segédeszközt, jobb ha személyesen vásárolsz szexüzletben, hogy a valós méretet, tapintást érzékeld. Ha szégyenlős vagy, vagy nincs a közelben szexshop, akkor rendelj szex webáruházból interneten.

Homoszexualitás – gének vagy nevelés?

Homoszexuálisnak lenni még a legszabadabb társadalmakban sem könnyű. Van ahol „csak" undor és megvetés, máshol viszont börtön, sőt kivégzés jár érte mondván, hogy természetellenes. A prekoncepció megbélyegez, a tudomány viszont okot keres.

A homoszexualitással kapcsolatban a fő tudományos kérdés az, hogy a másság már a fogantatással létrejön, vagy a szocializáció alakítja ki. Ez a kérdés azért fontos, mert a közvélekedés szerint a genetikai meghatározottság ellen nem tehetünk, a környezeti hatásokat viszont levetkőzhetjük akaraterővel vagy akár neveléssel is. A társadalmi hatások primátusát a „csábítás elmélet”, míg az öröklött tényezők elsőrendűségét a „genetikai elmélet” fémjelzi.

A női biszexualitás

Magyarorzágon még egyenlőre ritkán találkozunk nyíltan a biszexualitással. Még azt is titkolja valaki, ha nem a másik nemhez, hanem a sajátjához vonzódik. A homoszexualitás, a leszbikus hajlam máig szégyen társadalmunkban. De a nyugati világban egyre többen vannak, akik vállalják, hogy jobban szeretik saját nemüket. 

A biszexualitás azonban olyan jelenség, amely a szakavatottak szerint egyidős az emberiséggel. A téma valamiképpen most, a második ezredév vége felé bukkan fel egyre gyakrabban, a szekularizáció erősödésével. Férfiak és nők vallják: egyformán lehet szeretni férfit és nőt, nemcsak egy nemhez lehet vonzódni, de az emberiség minden tagjához. 

A szemből megállapítható a homoszexualitás, leszbikusság és biszexualitás

Ezt az állítást sokáig népi hiedelemnek tartott megállapítást a Cornell Egyetem kutatói a két nemhez tartozó 5325 önkéntesen tanulmányozták: erotikus videókat nézettek velük, és közben infravörös lencsékkel mérték pupillájuk tágulását. Különösebb meglepetés nélkül a heteroszexuális férfiak a nőkre, a homoszexuálisok pedig a férfiakra reagáltak.

A heteroszexuális nők ezzel szemben a két nem képviselőinek szereplésével készült videókra reagáltak, megerősítve a kutatók szerint, hogy a nők szexualitása különbözik a férfiakétól. A leszbikus nők viselkedése közelebb állt a férfiakéhoz: a nőket mutató videókra reagáltak egyértelműbben.