Leszbikus nők által nevelt gyerekeket vizsgáltak

Az 1980-as évek óta vita tárgya, hogy vajon a homoszexuális szülők által mutatott példa hátrányosan érintheti-e a gyerek fejlődését a heteroszexuálisok gyermekeivel szemben.

A meleg nők és meleg férfiak házassága azért is megosztó a társadalomban, mert a házasság általában egy gyerek iránti felelősséggel is jár, ahol meghatározó, hogy milyen példát mutatnak a szülők a gyereknek.

Sok nő felfedez magában leszbikus hajlamokat

Az önkielégítés (maszturbáció) normális folyamat; olyan tevékenység, amelyre sok nő véletlenül érez rá, általában gyermekkorban, teste fölfedezése közben. Ez nemcsak nagyszerű érzés, de segít megtanulni, milyen érintést szeretünk vagy nem szeretünk: nagy adomány ez a tudás akkor, amikor partnerünkkel szeretkezünk. Az önkielégítés segítségével megtanulhatjuk, mi öröm testünk számára.

Ha a szégyenérzet vagy nemi szerve ink nem megfelelő ismerete megakadályoz az önkielégítésben, próbáljunk megismerkedni nemi szerveinkkel egy megfelelően illusztrált, anatómiai és szexuális ismeretekről szóló könyv segítségével. Amikor egyedül vagyunk, lágyan érintsük meg és simogassuk ezt a területet, hogy megtapasztaljuk saját reakcióinkat. Gondoljunk arra a fantáziánkban élő személyre, akivel szívesen szeretkeznénk. Érintsük meg és simogassuk a csiklót és a hüvelyt; érezzük, ahogy a terület megduzzad és síkossá válik, míg végül már csak az élvezetre gondolunk.

A kedvenc mesehősöm biszexuális

A kérdés: lehet-e a mesefilmek szereplőinek szexuális hovatartozásáról beszélni? Aki szerint nem, az kérem, klikkeljen máshová, ugyanis most épp egy ilyen témát készülök kifejteni, és nem áll szándékomban bárkit is kiakasztani.

Amikor megismertem azt a rajzfilmsorozatot, amiről írni fogok (Az Avatar: Aang legendája, Az Avatar: Korra legendája), biztos voltam benne: ha egyszer gyerekem születik és nagyobbacska korában (természetesen csak akkor, ha már eléri a megfelelő korhatárt, tehát legelőbb hatéves korában) mesét kíván majd nézni, neki is meg fogom mutatni. Különösen azért, mert a számos bugyuta, erőszakos és/vagy igénytelen sorozat után ez volt az első olyan rajzfilm, aminek az értékrendszere nagyjából tükrözi mindazt, amit közvetíteni kívánok felé. Lélekben fiatal „The Legend of Korra” és „The Legend of Aang” -nézők, előre szólok, SPOILER következik.

Melegházasság Magyarországon?

Melegházasság Magyarországon. Lehetséges? Alkalmazható a hazai jogi környezetben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának érvelése? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Az azonos neműek házasságát engedélyező írországi népszavazás és az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntését követően a hazai közbeszédben is a figyelem középpontjába került az azonos nemű párok házasságkötésének lehetősége. Korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk a Legfelsőbb Bíróság döntését, most arra a kérdésre keressük a választ, hogy a Bíróság érvelése mennyiben lenne alkalmazható a hazai jogi környezet keretei között, vagyis hogy levezethető-e Magyarországon is az azonos neműek házassághoz való joga.

A vizsgálandó kérdések
A vizsgálódás rendkívül szerteágazó lehet, ezért a kérdés megválaszolásához szükséges mértékben szűkítve az alábbi csomópontok kifejtésére és az általuk felvetett kérdések megválaszolására koncentrálunk:

1. Dinamikus vagy inkább statikus Magyarországon a házasságra vonatkozó fogalom?
2. Statikusság vagy folyamatos fejlődés jellemzi Magyarországon a meleg és leszbikus jogokat?
3. Alapvető jog-e a házassághoz való jog?
4. Milyen jogokat takar a bejegyzett élettársi kapcsolat és mennyiben feletethető meg a házasságnak?
5. Indokolt-e a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat közötti különbségtétel?
6. Nemleges válasz esetén van-e lehetőség a házasság fogalmának kiterjesztésére az azonos nemű párok vonatkozásában?
7. Sértheti-e az azonos neműek házassága mások jogát vagy a házasság intézményét?

A meleg és biszexuális tinik magasabb várandóssági rátát mutatnak

A meleg és biszexuális amerikai tinik sokkal gyakrabban válnak szülővé heteroszexuális társaiknál. A George Mason University egyik friss kutatása szerint sokkal gyakrabban esnek teherbe vagy ejtenek teherbe másokat azok az amerikai kamaszok, akik melegként vagy biszexuálisként jellemzik magukat és mindkét nemmel lefekszenek, mint csak heteroszexuális társaik.

8 mondat, amit soha ne mondj egy biszexuálisnak

Nemrég olvastam ezt a posztot Dorától, ami aztán elgondolkoztatott. Eszembe juttatta a sületlenségeket, amiket eddigi életem során mondtak nekem az emberek, mikor kiderült, a lányokat is szeretem.

Mert higgyétek el, nem vicces! Egyáltalán! Én megértem, hogy ilyenkor mondani kell valamit és az, akivel épp közlöm azt gondolja, zavarában valami poénnal üti el a dolgot. Ha ez az eset áll elő és nem jön ki semmi toleráns, előítéletektől mentes a szádon, akkor inkább ne mondj semmit! Vagy, ha az, aki megnyílt előtted mindenképp választ vár, mondj ennyit: oké, ezen gondolkoznom kell. És kész.

Gyengébb a szexuális kisebbségek egészségügyi ellátása

A homo- és biszexuális, továbbá a transznemű emberek rosszabb orvosi ellátásban részesülnek, és az egészségi állapotuk is rosszabb, mint a többségi heteroszexuális társadalomba tartozóké. A szakirodalom felhívja a figyelmet e populáció speciális ellátási igényeire.

Nicole Flemmer és munkatársainak cikke – Creating a Safe and Caring Health Care Context for Women Who Have Sex With Women – a The Journal for Nurse Practitioners című szaklapban bemutatja a „kulturálisan biztonságos közeg” koncepcióját, ami segít az orvosoknak abban, hogy hatékony kapcsolatot tudjanak kialakítani az átlagostól eltérő szexuális orientációjú betegeikkel.

Egy biszex lány 5 forró szextippje heteró pasiknak

Sokat tanulhatsz a női mellekről egy olyan nőtől, aki ugyancsak odavan értük – vallja Kate F. Moore, ezért megosztja veled azokat a saját tapasztalatokon nyugvó tanácsokat, amelyekkel te is tarolhatsz az ágyban.

Nő vagy férfi? Mindegy, csak szex legyen!

Sokan nem is hinnék, hogy valamilyen szinten mindannyian biszexuálisak vagyunk, és ez teljesen természetes. De pontosan kit nevezhetünk igazán annak, aki egyaránt vonzódik mindkét nemhez?

Sokan sok mindenre gondolnak, amikor meghallják azt a szót, hogy biszexuális. Valaki felhördül, valaki elfordul, míg mások megbotránkozás nélkül elfogadják őket, esetleg ők maguk is azok. A biszexuális kifejezést arra az emberre mondjuk, aki egyaránt vonzódik a férfiakhoz, és a nőkhöz is. Érdekes, mert nemcsak az tartozik ide, aki konkrétan már összefeküdt azonos nemű társaival, hanem már a nemi vágynak az érzése is egyenlő a biszexualitással. A szót először a XIX. században használták, de akkor még a hermafroditákat nevezték így.

Nő a homo- és biszexuálisok száma Amerikában

Kilencmillió homo- és biszexuális élhet Amerikában, ami nagyjából megfelel New Jersey állam teljes lakosságának – állítja Gary Gates kaliforniai demográfus a The Wall Street Journal pénteki kiadása szerint.

Gates, a UCLA jogi kara Williams Intézetének szakértője öt, 2004 és 2009 között készített felmérés összevetése után állapította meg: az Egyesült Államok lakosságának 3,5 százaléka vallja magáról, hogy a saját neméhez vagy mindkét nemhez vonzódik. A demográfus szerint az egyértelműen homoszexuálisok részaránya a társadalomban 1,7 százalék.

Turai Katalin Ráhel: Nők és férfiak szexuális hármasokban

(...) Nemcsak a szexuális hármasok, hanem a biszexualitás is sokféleképpen „történik”, és rugalmasan definiálható. Azt az általánosan elfogadott meghatározást követtem interjúalanyaim kiválasztásakor, hogy saját bevallásuk szerint szexuálisan egyaránt vonzódnak-e férfiakhoz és nőkhöz. Ezeknek a vonzalmaknak a tükrében tapasztalatok, érzések, élettörténetek narratívákban kibomló színes skáláját kaptam: látni fogjuk, hogy a négy interjúalanyom is mind „másképp” biszexuális. A biszexualitás is történet: kitérőkkel, változásokkal tűzdelt elbeszélés, sokszor egy adott, stabil, változatlan identitás nélkül, és így jól példázza a szubjektum posztmodern, poszt-strukturalista megközelítését (Garber 1996 47, Hemmings 2002, 24-27). A szexualitás az interjúban is vallomásszerű narratív formában tárul fel, de nem mint egy meghatározott szexualitással eleve rendelkező személy útja, hanem mint ennek az „igazságnak” és ennek a személyiségnek a folyamatos előállítása (Scott 1993, Foucault 1999, Butler 2005, 2006). A biszexualitás csak időbeliségében érthető és mesélhető el – az egyetlen állókép, amely megragadni reméli, a vegyes hármas; sokan a hármasozás képének segítségével gondolják megérteni, mit jelenthet „egyszerre” vonzódni nőkhöz és férfiakhoz (Garber 1996, Hemmings 2002). A hármast ezért társadalmi szimbólumnak tekintem, egy olyan jól körülhatárolható képnek, amelyen keresztül nemcsak a biszexualitást és a szexualitás időbeliségét, hanem a nemek viszonyát is meg tudjuk közelíteni. Ebben a cikkben a biszexuális narratívát ütköztetem a biszexuális hármas képével. (...)

Tolerancia a biszexuális nők irányában

Kedésben kiemelném, figyelembe véve jónéhány kutatást, hogy a legkomolyabb változást a biszexuális nők megítélésénél kell elérni, mivel nekik még a biszexuális férfiakaknál is rosszabb megítélésük van. 

Társadalmunk toleráns a félrelépő férfival, de nem az a félrelépő nővel. A belénk nevelt előítélet a biszexuális nőt egyfajta szajhaként kezeli, aki nem képes uralni a vágyait, sőt mi több annyira „ördögi”, hogy mindkét nemre szüksége van a kielégüléséhez. Ezt a helyzetet rontja még a legtöbb heteroszexuális párkapcsolatban „biszexuális identitásra ébredő” nőt a férfi partnere lenézi/lekezeli, „betegnek” tarja, hogy nem elég neki csak Ő, a férfi... Ez okozza a legkomolyab mentális kárt a biszexuális nőknek, ezt legfőképpen az bizonyítja, hogy ahol mégsem ez történik – abban a kevés esetben – a biszexuális nők még leszbikus társaiknál is kiegyensúlyozottabbakká válnak.

12 dolog, amit nem tudsz a vagináról

„Misztikus” női testrész, ami tele van titkokkal, ráadásul nem csak a férfiak, de a nők számára is. Tények és tévhitek a vagina körül.

A női testnek ez a része mindenki életében fontos szerepet játszik, legyen nő vagy férfi. Éppen ezért gyakran megihleti a művészeket már évszázadok óta. Ennek ellenére vannak olyan tények és információk, melyek még meglepetést tudnak okozni. Mik ezek?

Hogy kezeljük azt, aki éppen nekünk bújt elő, azaz coming-out-olt

A coming out a szexuális identitásunk elfogadásának utolsó fázisa, és egyben szellemileg és lelkileg legkeményebb és legkockázatosabb része. A meleg, leszbikus vagy biszexuális identitását felismerő, majd azt elfogadó egyén hosszú utat jár be, amíg elszánja magát erre az utolsó lépésre, kockáztatva a negatív reakciót. Hiszen nem lehet tudni, hogy milyen hatása lesz annak, amit megoszt, hogy ki hogyan reagál majd rá, hogy mik lesznek ennek a következményei.

Ha pont nekünk coming out-ol valaki, a legfontosabb – bármit is érzünk –, hogy tudjuk, ez a másik számára nehéz dolog, és mindenképpen a nagyfokú bizalom jele. Azért bújik elő nekünk, mert számára fontos, hogy jobban megismerjük és elfogadjuk őt.

Hányféle orgazmus van a nőknél?

Hányféle orgazmus van a nőknél? Freud annak idején kétféle orgazmusról beszélt: a csikló ingerlése révén kiváltott (klitorális) és a közösülésben létrejövő, ún. hüvelyi (vaginális) orgazmusról. Szerinte az előbbi az éretlenebb, gyerekesebb, az utóbbi pedig az érett, felnőtt változata a kielégülésnek.

Ezt az elméletet már az ő korában is sokan kétségbe vonták. 

Masters és Johnson pedig műszeres vizsgálatokkal kimutatta, hogy akár a csikló ingerlése révén, akár közösüléssel elégül ki egy nő, fiziológiailag mindig ugyanaz történik: a hüvelyizmok ritmikus összehúzódásai oldják föl a szexuális feszültséget, hozzák meg a kielégülést. Ugyanakkor az orgazmus megélése nem különbözik a hetero-, homo- és biszexuális identitású nőknél.

A szexuális identitás-elméletek alapjai

A XIX. században Sigmund Freud volt, aki megállapította, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el Freud pszichoanalízisnek. Kezdetben – kollégája, Dr. Josef Breuer nyomán – hipnózissal dolgozott. Később úgy látta, hogy nem mindenki hipnotizálható, s hogy hipnózissal nehéz tartós eredményeket elérni. Felfedezte, hogy az elfojtott, tudattalanná vált emlékek szabad asszociáció révén is felszínre hozhatók. Ebben alapvető jelentőséget tulajdonított az álomfejtésnek, ezt nevezte a tudattalanhoz vezető via regiának, vagyis királyi útnak. Hasonlóképp jelentést tudott tulajdonítani, s a terápiában fel tudta használni az szóbeli elvétéseket (freudi elszólás).

Afrodité nedves bugyija

Nők, pornó, kacérság és féktelen erotika – szexualitásunk evolúciója

Lányok, akik a videotékából hazatérve, szülők és pasijuk távollétében lazítnak egy kicsit – ledobják cuccaikat, és falatnyi fehérneműben végigterülnek a pamlagon, egyik kezükben a távirányítóval, a másikban egy nagyon is 18 éven felülieknek szóló kazettával. Aztán megnyomják a PLAY-t, és finoman simogatni kezdik magukat, félig a filmet nézve, közben pedig fantáziálva, egészen addig amíg a bugyi és a melltartó inkább már csak akadály, bár van aki ezen keresztül is elélvez, ha igazán felizgult már.

Lányok, akik ezt nem egyszer megteszik, és cseppet sem szégyellik mindezt. Szinte természetes számukra. És persze a fiúk, akik ilyen lányokról fantáziálnak, vagyis masztizó lányokra masztiznak, remélve, hogy egyszer találkoznak ilyen lánnyal – nemcsak képernyő előtt, hanem valóságban is.

Miért nem jó, ha gyógyítani akarjuk a nem heteroszexuálisokat?

Elgondolkodtató írás, még akkor is, ha jópár szempotja a szerzőnek nem tükrözi az én véleményemet, illetve szembemegy a tanulmányok eredményeinek. A viták alapja ellenben mindig a különböző vélemények szembeállítása volt és lesz. Alább tehát az átvett poszt: 

Hazánkba is begyűrűzött a homoszexuális orientációt megváltoztatni akaró reparatív terápia (ráadásul, szemben a nyugati tendenciákkal) szakmai (pszichológiai) támogatással (lásd itt). Ez az irány külföldön is megvan, de ott egyrészt a szélesebb szakma egyértelműen szembehelyezkedett ezzel a „terápiával”, másrészt ott már több a melegek megváltozását támagató, vallási alapú mozgalom becsődölt, a vezetők bocsánatkérésével feloszlott. Legutóbbi az egyik legnagyobb és leghíresebb: az Exodus (katt ide vagy ide) (a szervezet vezeteőinek bocsánatkérését lásd itt). Nálunk egy nem elfogadó társadalmi közegbe szakmai támogatással került be ez a rendkívül ártalmas diskurzus. Miért ártalmas?

A cím (miért nem jó?) már jelzi, hogy érvelésem alapja nem az, hogy tudománytalan a reparatív terápia (amit általában szakmai közegben mondanak), bár az kétségtelen, hogy nincsenek tudományosan (kutatásokkal) alátámasztható bizonyítékok arra, hogy ez egy valóban sikeres terápia, és az alapját jelentő elmélet is nagyon gyenge lábakon áll (a szülőkkel /különösen az apával/ való nem megfelelő gyermekkori kapcsolat miatt kialakuló homoszexualitás).

A coming out nem tesz más emberré senkit sem

Társadalmunk azon van, hogy születésünkkor meghatározzák a nemünket (fiú vagy lány). Szüleink, rokonaink, környezetünk és a társadalom ezt a nemet igyekszik erősíteni bennünk: belénk „égetik” azokat a szerepeket, viselkedési formákat, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.

A gyermekkorunk során „belénksúlykolt” identitást visszük tovább, amikor kamaszodni kezdünk, elkezdünk érdeklődni az ellenkező nem iránt, vágyni kezdünk az ellenkező neműekre, később szexuális életet élünk velük. De nincs ez mindenkinél így.

A biszexuális nők egészségéről

Egy új kutatás a leszbikusok, a melegek és a biszexuálisok egészségét tárja fel, és azt mutatja, hogy a helyzet a legtöbb területen hasonló, mint a heteroszexuálisoknál, de kimutattak egy marginalizálódást és egy alap kisebbségi stresszt a biszexuális nőknél.

Malterud négy másik kutatóval dolgozott együtt, ezek: Norman Anderssen, Mari Björkman, Tone Hellesund és Hilde Slåtten. A kutatás a Norvég Gyermek-, Ifjúsági és Családügyi Minisztérium megbízásából készült és „Szexuális irányultság és  életminőség” címmel jelent meg.

„A hasonlóság nagyobb, mint a különbség az életminőség vonatkozásában. Ez arra utal, hogy a világ halad előre”, mondja Kirsti Malterud, aki a kutatást vezette.