A coming out a szexuális identitásunk elfogadásának utolsó fázisa, és egyben szellemileg és lelkileg legkeményebb
és legkockázatosabb része. A meleg, leszbikus vagy biszexuális identitását felismerő, majd azt elfogadó egyén hosszú utat jár be, amíg elszánja magát
erre az utolsó lépésre, kockáztatva a negatív reakciót. Hiszen nem lehet tudni, hogy milyen hatása lesz annak, amit
megoszt, hogy ki hogyan reagál majd rá, hogy mik lesznek ennek a
következményei.
Ha pont nekünk coming out-ol valaki, a legfontosabb – bármit
is érzünk –, hogy tudjuk, ez a másik számára nehéz dolog, és mindenképpen a nagyfokú bizalom jele. Azért bújik elő nekünk, mert számára fontos, hogy
jobban megismerjük és elfogadjuk őt.
Mit ne mondjunk semmiképpen sem annak, aki nekünk coming out-ol?
- Mit rontottunk el a nevelésben?
- Könnyen találhatsz olyan terapeutát, aki segít ezen túljutni! (Ilyen terapeuta, terápia nincs!)
- Csak azért van, mert nem volt még kapcsolatod ellenkező nemű emberrel.
- Nem lehetsz meleg/leszbikus/biszexuális/transznemű/queer, hiszen volt már kapcsolatod ellenkező nemű emberrel.
- Majd el fog múlni, csak épp így érzed most magad!
- Csak depressziós vagy!
- Ne izgulj, csak össze vagy zavarodva!
- Azért lettél meleg/leszbikus/biszexuális/transznemű/queer, mert csalódás ért az előző párkapcsolatodban.
- Csak azért van, mert nem volt megfelelő női/férfi szereplő az életedben vagy mert nem volt jó az anya/apakép az életedben.
- Nem lehetsz leszbikus, mert túl szép vagy!
- Nem lehetsz transznemű, mert túl férfias/nőies vagy!
- Mióta tudod, hogy leszbikus/meleg/biszexuális/transznemű/queer vagy?
- Nehéz volt együtt élned ezzel a titokkal?
- Miben tudok segíteni? Mire lenne szükséged?
- Előfordult, hogy tudtomon kívül megbántottalak?
- És tetszik neked valaki?
- Mennyire szeretnéd, hogy ezt én is titokban tartsam / kik felé kommunikálhatom nyíltan?
