Leszbikus nők által nevelt gyerekeket vizsgáltak

Az 1980-as évek óta vita tárgya, hogy vajon a homoszexuális szülők által mutatott példa hátrányosan érintheti-e a gyerek fejlődését a heteroszexuálisok gyermekeivel szemben.

A meleg nők és meleg férfiak házassága azért is megosztó a társadalomban, mert a házasság általában egy gyerek iránti felelősséggel is jár, ahol meghatározó, hogy milyen példát mutatnak a szülők a gyereknek.

Én se beszéltem soha a leszbikus fantáziákról

„Sziasztok! Én is Richárd levelére reagálnék, csak egy teljesen másik szemszögből. Én ugyanis a barátnő vagyok, akinek lehet, hogy biszexuális a pasija” – mielőtt megmutatnánk, mi következik Eliza levelében ezután a bevezető után, hadd emlékeztessük önt arra, hogy ki is ez a Richárd, akiről szó van. Richárd arról írt nekünk, hogy bár van barátnője, egy párszor már szervezett le szexrandikat férfiakkal, ahol azonban sose történt semmi, Richárd mindig meggondolta magát.

Érthető, hogy egy ilyen különleges témára rengeteg levél érkezett, és a sort most Eliza folytatja a saját beszámolójával, saját kapcsolatáról. Természetesen Eliza beszámolójával sem tekintjük a témát lezártnak, ha ön még hozzátenne valamit, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére! Várjuk véleményét, esetleg tanácsait, de főleg saját tapasztalatait!

A kedvenc mesehősöm biszexuális

A kérdés: lehet-e a mesefilmek szereplőinek szexuális hovatartozásáról beszélni? Aki szerint nem, az kérem, klikkeljen máshová, ugyanis most épp egy ilyen témát készülök kifejteni, és nem áll szándékomban bárkit is kiakasztani.

Amikor megismertem azt a rajzfilmsorozatot, amiről írni fogok (Az Avatar: Aang legendája, Az Avatar: Korra legendája), biztos voltam benne: ha egyszer gyerekem születik és nagyobbacska korában (természetesen csak akkor, ha már eléri a megfelelő korhatárt, tehát legelőbb hatéves korában) mesét kíván majd nézni, neki is meg fogom mutatni. Különösen azért, mert a számos bugyuta, erőszakos és/vagy igénytelen sorozat után ez volt az első olyan rajzfilm, aminek az értékrendszere nagyjából tükrözi mindazt, amit közvetíteni kívánok felé. Lélekben fiatal „The Legend of Korra” és „The Legend of Aang” -nézők, előre szólok, SPOILER következik.

A melegeket duplán sújtja az amúgy sem rózsás egészségügyi rendszer

Milyen tapasztalatai, problémái lehetnek egy a meleg közösségbe tartozó embernek az egészségügyben? Sokan biztosan azt válaszolnák erre, hogy miért lenne más, mint egy heterónak: bárki is köhög a villamoson a téli időszakban, a nátha mindenképpen nátha; és az egészségügy nem valami rózsás helyzete mindannyiunkat sújt, és nehéz helyzetbe hoz. Míg utóbbival teljes mértékben egyetértünk, előbbiben „a maradjanak a négy fal között álszentsége” mellett ott van az is, hogy nagyon sokan nem tudják például, mennyire fontos lehet, hogy egy-egy szakorvos ismerje páciense szexuális orientációját, hogy a hosszabb kórházi tartózkodás során milyen jogai vannak egy meleg párnak, és hogy a melegnek és leszbikusoknak is lehetnek gyermekeik, utóbbiak részt vehetnek reprodukciós eljárásban is. A tévhitek, a tudáshiány jelen vannak az egészségügyben, ahol valószínűleg azért nem éri látható diszkrimináció a melegeket, mert sokan nem is merik vállalni identitásukat.

„Testbeszéd”, önértékelés és coming out

A statisztikák szerint a nők kétharmada elégedetlen a testével. Aki nem hisz a statisztikáknak, az nyugodtan kérdezze meg 10 nő ismerősét! Meg fog lepődni a válaszokon! De vajon miért nem szeretik a nők a testüket? Illetve, ez milyen hatással van a leszbikus vagy biszexuális tudat elfojtásában?

Ha egy nő nem szereti saját testét, nem érzékelheti annak vágyait sem, hiszen „undorral” közelít magához, és ezt a helyzetet általában még rontja a prűd nevelés és a 30 évesnél idősebb nőknél a társadalmi elvárások, egyházi tiltások tömkelege. Akinek valóban van oka az elégedetlenségre és lehetősége a változtatásra, az is nagyobb sikerrel fog célt érni, ha elfogadja a saját testét és pozitív célokat tűz ki magának.

A coming out nem tesz más emberré senkit sem

Társadalmunk azon van, hogy születésünkkor meghatározzák a nemünket (fiú vagy lány). Szüleink, rokonaink, környezetünk és a társadalom ezt a nemet igyekszik erősíteni bennünk: belénk „égetik” azokat a szerepeket, viselkedési formákat, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.

A gyermekkorunk során „belénksúlykolt” identitást visszük tovább, amikor kamaszodni kezdünk, elkezdünk érdeklődni az ellenkező nem iránt, vágyni kezdünk az ellenkező neműekre, később szexuális életet élünk velük. De nincs ez mindenkinél így.

Vita Németországban a szexuális nevelésről

Közel százezren írták alá eddig a közoktatási törvény tervezett módosítása ellen tiltakozó petíciót a németországi Baden-Württemberg tartományban. A Zöldek és a Szociáldemokrata Párt (SPD) elképzelései szerint ugyanis 2015-től már tananyag lesz a leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű, interszexuális emberek együttélése és a velük való megfelelő bánásmód.

A 2015-ös képzési terv öt vezérelvet tartalmazó munkaanyaga 2013-ban jelent meg: szakmai orientáció, képzés a fenntartható fejlődés érdekében, médiaképzés, megelőzés és egészségfejlesztés, valamint fogyasztói oktatás. A problémát sokak számára az okozza, hogy valamennyi témát alá kell rendelni a fő vezérelvnek, a „szexuális sokszínűség elfogadásának”. A „fenntartható fejlődés érdekében” zajló képzés esetében ez például úgy fog kinézni, hogy a diákokkal megismertetik a leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuálisok, transzneműek, transz­szexuálisok és interszexuálisok (LGBTTI) együttélésének különböző formáit, és reflektálniuk kell a homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek kultúrájára és a velük való együttélésre.

A biszex vajon mi?

Sz. Mikus Edit szexológusnak a nekiszegezett kérdésret, azt vallotta: szerinte igenis létezik ez a kategória (biszex). A szexológusszakma álláspontja viszont az, hogy a férfi biszexuálisok valójában inkább homoszexuális férfiak, akik a társadalmi háttér miatt tartanak fenn női kapcsolatot is. Ők mégsem nevezhetők egyértelműen csak és kizárólag homoszexuálisnak, hiszen a valódi homoszexuális férfiak általában nem is képesek lefeküdni egy nővel (lásd fizikai jelenségek mint akadály…)

Nők esetében viszont nem feltétlenül leszbikus, inkább  felfokozott szexualitású emberekről beszélhetünk, akik nem kötődnek annyira a saját nemükhöz, sőt családalapításkor ezt a fajta vonzódást akár el is felejthetik.

Ismerd meg a többszerelműség (poliamora) követőit – a dinamikusan növekvő társadalmi közösséget

A Wikipédia meghatározása szerint a poliamoria, magyarul többszerelműség (a görög πολύ [poly, jelentése sok vagy több] és a latin amor [szerelem] szóösszetételből) kettőnél több személy közötti intim kapcsolat egyidejű gyakorlata, kívánsága vagy elfogadása, melyről minden szereplőjének tudomása van és amelyhez hozzájárul. Nem tévesztendő össze a poliszexualitással.

A csoport két oladlról kezdte meg az építkezést. A csoport „alapító tagjai” között voltak a többnejűséget és/vagy többférjűséget támogató személyek, illetve az addig heteroszexuális életvitelű, de biszexuális identitását felvállaló női féllel rendelkező párok, akik nem akarták addigi életüket sutba dobni, hanem felépítettek egy hármas felállású új együttélési modelt. 

Hogyan ne faragjunk rá a hármas szerelemre és/vagy szexre?

Hármasban csak kevesen csinálják, pedig sokan vágynak rá. Vajon miért? Nem kell ahhoz elvetemült perverznek lenni, hogy valaki egy többszemélyes szeretkezésben találja magát. Vannak, akik a nyitott szerelmet és szabad szexualitást mint életformát hirdetik, és sokan kíváncsiságból – ha csak egyszer is –, de átéltek már életükben hasonlót.

Mindezek ellenére az édes hármas – ha egy kicsit jobban megkapargatjuk a felszínt – már az ismerkedés szintjén sem mindig egyszerű történet; finomságait tekintve meg tele lehet buktatókkal, gyakorlati nehézségekkel, váratlan érzelmekkel – ezekről valamiért kevesebbet lehet hallani. Ugyanakkor, ha a a meglevő pár egyik vagy mindkét tagja biszexuális, akkor ez egy alapléti szexuális igény, nem csak erotikus fantázia. Emellett, ha figyelembe vesszük azt, amit Freud vallott, hogy mindenki biszexuális alapfelállásban, akkor már jobban érthető ez a fantázia is.

Szex szólóban – Ezért jó maszturbálni!

Bár a cikk főképp férfi-nő kapcsolatokról számol be, a tartalma ugyanúgy vonatkozik a biszexuális, mint a leszbikus nőkre is!

A többség egyáltalán nem beszél róla, vagy tagadja, holott szinte minden ember végez rendszeresen önkielégítést a maga módján. A köztudatban mind a mai napig számos tévhit kering a szóló szexről, ami egyáltalán nem káros dolog, épp ellenkezőleg: saját magunk kényeztetése az egyik legélvezetesebb örömforrás, amely fontos fizikai, érzelmi és szociális előnyökkel járhat.

Ideje megtörni a tabukat

Egy friss tanulmány szerint a nők 92%-a hetente legalább egyszer végez önkielégítést, ami hatalmas ugrás a korábbi vizsgálati eredményekhez képest (a '80-as években ez az arány mindössze 64% volt). Ennek oka többek között az, hogy a XXI. században sokkal hosszabb és változatosabb életet élünk, nyitottak vagyunk a szexuális magatartás terén, valamint jóval több párkapcsolatot alakítunk ki, mint anyáink vagy nagyanyáink. Az előző századokban az autoerotikát erkölcstelen cselekedetnek tartották, melynek tiltása főként az egyház befolyásából fakadt. A legtöbb vallás a mai napig kizárólag a gyereknemzés céljából támogatja a szexet, és sokan ilyen normák szerint nevelkednek. Úgy tűnik, modern világunkban még mindig él egy határozott stigma a maszturbálással kapcsolatban, továbbá alapjában véve patriarchális társadalomban élünk, amely alárendeli a nőket a férfiaknak, ezzel együtt a szexualitás aspektusából is több minden megengedett az erősebbik nemnek. A tabuk ledöntésében merészet lépett előre a '90-es években Madonna, aki gyakran imitált önkielégítést a színpadon, vagy legutóbb Britney Spears, aki azt nyilatkozta egy interjúban, hogy szerinte minden nő vesztes, aki nem engedi meg magának ezt a „zseniális” tevékenységet.