Folytassuk hát sorra a leggyakoribb tévhitek – és persze a hozzájuk
kapcsolódó tények számbavételét – a tájékozatlanság eloszlatása végett.
Tévhit: A nőiesség természetes tulajdonság, a feministák pedig elutasítják a természetes nőiességet.
Tények: A feminista szubkultúrákban számos olyan hit és
rituálé létezik, amely a nőiség – és nem a nőiesség!!! – szerető
elfogadását és ünneplését helyezi a középpontba. A feminista mozgalom
egészséggel foglalkozó gondolkodói a saját test elfogadását,
természettel való kapcsolatfelvételt, a menstruáció ciklusának
megértését és használatát, a gyerekszülés misztériumának, valamint a
menopauza változásainak örömteli ünneplését hirdetik.
A természetes – vagyis a természetben megfigyelhető – normák szerint a
hímek színesebbek és látványosabbak a nőstényeknél. A legtöbb emberi
kultúrában – amely nem természetes, hanem társadalmi jelenség – ez éppen
fordítva van. Az állatokkal ellentétben a színeket és a vonzóságot
jelentő kellékeket – mint például a szőrtelenítés, a hajfestés, a
frizurakészítés, a körömfestés és a smink – a nők nem a természettől
kapják, hanem jelentős pénz és energia befektetéssel maguk hozzák létre
azokat.
Sok feminista valóban elutasítja az úgynevezett nőiesség mesterséges
kellékeit, amennyiben azok fájdalmat okoznak, és gátolják a
mozgásszabadságot – gondoljunk csak például a magas sarkú cipőkre, a
szoros ruhákra, valamint a rövid és szűk szoknyákra.
Tévhit: A feministák melltartókat égetnek.
Tény: A melltartóégetésről szóló mítosz eredete egy
1968-ban az atlantai Miss America választás helyszíne előtt tartott
polgárjogi tüntetéstől ered. Ekkor ugyanis a feminista demonstráció
szervezői arra buzdították a nőket, hogy gyűjtsék össze mindazt a „női
szemetet, ami a ház körül akad”: fűzőket, műszempillákat, a nők mozgását
korlátozó, illetve a nőket szexuális tárgyként prezentáló
ruhadarabokat. Az elégetett ruhadarabok között azonban egyetlen
melltartó sem volt...
Tévhit: A feministák férfiasak, tehát szőrös a lábuk, bakancsban járnak és csúnyán beszélnek.
Tény: Sok feminista nő – a többi női csoporthoz
hasonlóan – alternatív módon öltözködik, és nem követi a szokványos
„nőies” kinézet szabályait. Aki azonban valaha is látott feminista
nőkből álló csoportot, tudja, hogy kinézetüket tekintve a feministák
egyáltalán nem térnek el egy átlagos női csoporttól. Érdemes tehát
kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi
problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének külsejét,
ruházatát vagy beszédmódját helyezi a középpontba.
Tévhit: A feministák nem takarítanak, és nem tudnak főzni.
Tény: Más nőkhöz hasonlóan, a feminista nők között is
van, aki nem szívesen foglalkozik a háztartással, ám ugyanúgy akad
köztük olyan, akinek a főzés vagy éppen a házimunka a szenvedélye.
Tévhit: A feministák önzők, elutasítják az anyaságot, és egyenesen utálják a gyerekeket.
Tény: A magát feministának valló nők között sok anya
van, aki gyerekét akár hagyományos házasságban, akár más nővel/nőkkel
együtt vagy egyedül neveli. Általában ugyani éppen a feministák által
megkérdőjelezett köztudat az, amely a nőket választani kényszeríti a
karrier és a család között. Sok feminista nő azonban elutasítja ezt a
kényszerített megkülönböztetést, és élete minden területén autonóm
döntéseket hoz arról, hogy mit szeretne tenni, és mit nem. Ráadásul a
feminista mozgalmak igen fontos momentuma, hogy felhívja a figyelmet
arra a kettős társadalmi értékrendre, mely „az anyát” isteníti és „a
gyereket” tartja a legnagyobb társadalmi értéknek, ugyanakkor a gyereket
nevelő nők százezreit hagyja cserben – azáltal, hogy nem nyújt
megfelelő anyagi támogatást, és az anyaságot munkaerőpiaci szempontból
nemkívánatos dologként ítéli meg.
Tévhit: A feminista nők kékharisnyák, így számukra a nők jogaiért folytatott harc csupán pótcselekvés VAGY: A feministák frusztráltak valamilyen gyerekkori trauma vagy férfiakkal kapcsolatos csalódás miatt.
Tény: A feminista mozgalom a nők emberi jogaiért küzd.
Ezeket az emberi jogokat számtalan nemzetközi egyezmény, illetve az
adott országok törvényei is garantálják. Ennek ellenére – akárcsak sok
más csoport jogai – a nők emberi jogai is folyamatosan sérülnek. A
feminista mozgalomban résztvevőket ugyanaz motiválja, mint bármely más
polgárjogi, környezetvédelmi, stb. mozgalomban dolgozókat: igazságérzet,
tettvágy, szociális érzékenység, tudatosság. Érdemes tehát kritikusan
szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és
politikai célkitűzések helyett az egyének rossz tapasztalataival
próbálja magyarázni és marginalizálni az adott témát.
Tévhit: A feminizmus egy nyugati ideológia, mely idegen a magyar nők gondolkodásmódjától, és valóságától.
Tény: Magyarországon – amíg hagyták – igen aktív
feminista mozgalom volt. Virágkora a XX. század elejére tehető, a
korszak híres irodalmi és politikai alakjai közül sokan részletesen
foglalkoztak is a mozgalommal. A magyar XX. század döntő többségét uraló
elnyomó rezsimek azonban a feminizmust ugyanúgy nem tolerálták, mint
bármely más polgárjogi mozgalmat – így hol magyarellenesnek, hol pedig
nyugati dekadens kapitalista csökevénynek bélyegezték. Sajnos a
történelem-tanítás továbbra is marginalizálni igyekszik a magyar
feminista mozgalmat, ezért egyáltalán nem tanulunk arról, hogy a magyar
közéletben milyen szerepe volt/van a feminista gondolkodásmódnak és
mozgalmaknak.
forrás: donna.hu
