Középkori arab nők leszbikus viszonyait vizsgálta egy tanulmány - Sahar Amer professzor egy, akkoriban szokványosnak tűnő dologra hívja fel a figyelmet.
A nemrég megjelent cikk feltárja: a középkorban sokkal megszokottabb dolog volt Arábiában a nők egymás közti szerelme, mint ahogy gondolnánk, vagy ahogyan manapság elfogadottnak tekintik azt a Közel-Keleten.
A „Középkori arab leszbikusok” című cikkében Sahar Amer leírja, figyelemreméltóan nagy, témával kapcsolatos anyag létezik, még ha némelyik feljegyzéshez igen nehéz is hozzáférni.
Amer, aki az Ázsiai és Nemzetközi Tanulmányok professzora az Észak-Karolinai Egyetemen, Chapel Hill-ben, rámutat: a leszbikusság témája számos különféle orvosi írásban is szerepel, egészen a IX. századig visszamenőleg.
Van, aki különös okot fogalmazott meg azt illetően, miért leszbikus egy nő. Egy Yuhanna ibn Masawayh nevű, 9. században élt orvos kifejtette, a leszbikusság abból származik, hogy a szoptató nők a zeller, a somkóró levelét és a narancsfa virágait megeszik, és miután ezzel táplálkozva szoptatják a gyermeküket, befolyásolják nemi érdeklődésüket, amely aztán egész jövendő életükre kihat.
Az arab irodalom számos példát hoz az azonos neműek közötti szerelemre – egy katalógusban, amely a X. század késői éveiből származik, tizenkét olyan könyv neve is megtalálható, melyeknek története egyértelműen két nő közti szerelmen alapul.
A legismertebb egy hetedik századi: Hind Bint al-Nu man, a Hira-i Lakhmig király keresztény lánya és Hind Bint al-Khuss al-Iyadiyyah, az arábiai Yamama-ból származó hölgy kapcsolata. Költők és írók örökítették meg egymás iránti rajongásukat.
Az arab erotikus írások is említik a leszbikus nőket. Egy XIII. század-beli, tunéziai író, Shihav al-Din Ahmad al-Tifashi egy helyi leszbikus közösséget ír le, amelynek tagjai egymást különböző praktikákra tanítják.
Amer ezzel is alátámsztja vélekedését, miszerint az arab leszbikusok nevesítettek és láthatóak voltak az arab irodalomban, mi több, szemben az ekkortájt a nyugati kultúrában tapasztaltakkal, az arab leszbikusokat nem tartották bűnösnek, és arra sincs bizonyíték, hogy „bűnüket” halállal torolták volna meg.
A leszbianizmust a középkori iszlám irodalomban tárgyalásra érdemesnek tartották, az életstílust pedig elfogadták.
Amer arra is rámutat, hogy a középkori legális arab irodalomban a nők közti testi érintkezés gyakorlatáról, praktikáiról nem esik szó, ugyanakkor a leszbikus viszonyok egy elfogadott alternatívát nyújtottak a nők számára, akik nem létesíthettek szexuális kapcsolatot házasságon kívül más férfiakkal. Egy arab író a XIV. században fogalmazta meg: ez nem jelentett kegyvesztettséget a társadalomban...
Sahar Amer szerint azonban semmiképpen sem vehetjük egy kalap alá ezeket a viszonyokat a manapság létező eszmékkel, a modern leszbikus, homoszexuális kapcsolatokkal, ahogyan ezt a tudósok is hangsúlyozzák. Valójában hasonlóság sem igen van a természetükben.
A szerző egyéb érdekességekre is felhívja a figyelmet a téma kutatását illetően. Bár különféle írások népszerűek voltak a szexualitás és erotika témájában, Amer igen nehezen találta meg ezeket.
Van, amelyiknek másolatát egy ismerősén keresztül titokban szerezte be egy kairói könyvestől. Ezek az írók nehezen szabadulhattak a vezetés cenzúrájától, és hosszú időkön át viselték annak támadásait szerzeményeik miatt...
A nemrég megjelent cikk feltárja: a középkorban sokkal megszokottabb dolog volt Arábiában a nők egymás közti szerelme, mint ahogy gondolnánk, vagy ahogyan manapság elfogadottnak tekintik azt a Közel-Keleten.
A „Középkori arab leszbikusok” című cikkében Sahar Amer leírja, figyelemreméltóan nagy, témával kapcsolatos anyag létezik, még ha némelyik feljegyzéshez igen nehéz is hozzáférni.
Amer, aki az Ázsiai és Nemzetközi Tanulmányok professzora az Észak-Karolinai Egyetemen, Chapel Hill-ben, rámutat: a leszbikusság témája számos különféle orvosi írásban is szerepel, egészen a IX. századig visszamenőleg.
Van, aki különös okot fogalmazott meg azt illetően, miért leszbikus egy nő. Egy Yuhanna ibn Masawayh nevű, 9. században élt orvos kifejtette, a leszbikusság abból származik, hogy a szoptató nők a zeller, a somkóró levelét és a narancsfa virágait megeszik, és miután ezzel táplálkozva szoptatják a gyermeküket, befolyásolják nemi érdeklődésüket, amely aztán egész jövendő életükre kihat.
Az arab irodalom számos példát hoz az azonos neműek közötti szerelemre – egy katalógusban, amely a X. század késői éveiből származik, tizenkét olyan könyv neve is megtalálható, melyeknek története egyértelműen két nő közti szerelmen alapul.
A legismertebb egy hetedik századi: Hind Bint al-Nu man, a Hira-i Lakhmig király keresztény lánya és Hind Bint al-Khuss al-Iyadiyyah, az arábiai Yamama-ból származó hölgy kapcsolata. Költők és írók örökítették meg egymás iránti rajongásukat.
Az arab erotikus írások is említik a leszbikus nőket. Egy XIII. század-beli, tunéziai író, Shihav al-Din Ahmad al-Tifashi egy helyi leszbikus közösséget ír le, amelynek tagjai egymást különböző praktikákra tanítják.
Amer ezzel is alátámsztja vélekedését, miszerint az arab leszbikusok nevesítettek és láthatóak voltak az arab irodalomban, mi több, szemben az ekkortájt a nyugati kultúrában tapasztaltakkal, az arab leszbikusokat nem tartották bűnösnek, és arra sincs bizonyíték, hogy „bűnüket” halállal torolták volna meg.
A leszbianizmust a középkori iszlám irodalomban tárgyalásra érdemesnek tartották, az életstílust pedig elfogadták.
Amer arra is rámutat, hogy a középkori legális arab irodalomban a nők közti testi érintkezés gyakorlatáról, praktikáiról nem esik szó, ugyanakkor a leszbikus viszonyok egy elfogadott alternatívát nyújtottak a nők számára, akik nem létesíthettek szexuális kapcsolatot házasságon kívül más férfiakkal. Egy arab író a XIV. században fogalmazta meg: ez nem jelentett kegyvesztettséget a társadalomban...
Sahar Amer szerint azonban semmiképpen sem vehetjük egy kalap alá ezeket a viszonyokat a manapság létező eszmékkel, a modern leszbikus, homoszexuális kapcsolatokkal, ahogyan ezt a tudósok is hangsúlyozzák. Valójában hasonlóság sem igen van a természetükben.
A szerző egyéb érdekességekre is felhívja a figyelmet a téma kutatását illetően. Bár különféle írások népszerűek voltak a szexualitás és erotika témájában, Amer igen nehezen találta meg ezeket.
Van, amelyiknek másolatát egy ismerősén keresztül titokban szerezte be egy kairói könyvestől. Ezek az írók nehezen szabadulhattak a vezetés cenzúrájától, és hosszú időkön át viselték annak támadásait szerzeményeik miatt...
forrás: ma.hu
