„Én jó ideje azt hittem magamról hogy
biszexuális vagyok mert szerelmes voltam már fiúba és lányba is
ugyanolyan tűzzel és szerelemmel. Ma találtam egy érdekes cikket mi szerint szó sincs leszbikusságról az én esetemben. Pontosan ugyanaz a kérdésem mint annak a másik lánynak akiről a cikket
találtam mert én is sokszor úgy érzek nők iránt (jóval többször mint
pasik iránt). Csakhogy őneki egyvalaki válaszolt... és nekem az egy kicsit nemcsak
kevés, de a gyanúsnak is tűnik hogy talán a weboldalon a kérdésre
válaszoló is meleg. Szeretnék egyértelmű választ kapni. Azt állítják, hogy attól, hogy vonzódunk egy lány iránt, és ha ez a vágy
elsősorban lelki érzelmeken alapul, nem direkt testi vágyon akkor ez
teljesen természetes és szó sincs leszbikusságról... és állítólag a nők
90%-a így érez csak nem meri bevallani. Lehet ebben igazság??? Én hova tartozom? Én elsősorban valakit, mint embert szeretek és csak azután kezdek
vágyat érezni simogatásra vagy testi közelségre és akkor sem direkt
d....ra. A másik hogy eddig úgy tudtam, vagyis hogy mondjam én férfi iránt sem
tudok, tudtam igazán másképp érezni. Ezek alapján lehet hogy aszexuális,
frigid vagyok??”
Bár a kérdés kissé zavaros, de jól tükrözi a valós helyzetet, felmerülő gondolatokat. Posztolom Abie Nrml válaszát is erre a kérdésre, legyen kerek a dolog...
Ennek apropóján, meg mert épp jobban felnyomtam az agyam, mint amennyire el vagyok havazva, ezt írtam a cikk szerzőjének: (Ha kapok választ, majd azt is ideteszem.)
„Kedves Noémi,
az írás jó szándékát kétségbe nem vonva van pár gondolat, ami felvetődött bennem, amiket muszáj (belső késztetésileg) leírnom, hátha valóban olvasóra talál.
Először, mindjárt az elejére utalva: miért is kéne megnyugodnom a gondolattól, ha nem vagyok leszbikus? Leszbikusnak lenni cseppet sem nyugtalanító – azaz nem nyugtalanítóbb, mint heterónak lenni pl. Azaz nem kéne annak lennie, ezért nem egészséges úgy utalni rá, mintha valami extraság lenne. Sima adottság.
Másrészt: azzal egyetértek, hogy a nők a nők kedvéért öltözködnek, a nőket női szereplős reklámokkal lehet megnyerni, szexuális orientációtól függetlenül. Erre a reklámgyártók alaposan rá is dolgoznak, de nincs ezzel baj. Talán még valami halvány köze is van az esztétika mellett az erotikához a dolognak, bár ezt ilyen mélyen nem analizáltam még, most sem fogom. De ide listázva egy tévhitet erősít: attól, hogy nő létedre a nők tetszenek, kívánod őket testileg-lelkileg, még nem vagy leszbikus. Ez egy erős tévhit. Hárítás, csúsztatás, elkenés. Káros.
Az, hogy a biszexualitás a leszbikusság és a heteróság egyszerre – hát ez meg egy különös gondolat. Nem alapvetően elhibázott, de azért a Kinsey skálát hirtelesebbnek tartom – kevésbé leegyszerűsítő (Némely leszbikusok rókázógörcsöt kapnak egy pucér pasitól. Nem mind, persze, de ezt bárhogy vegyíted heteróval, ettől nem lesz bi. Ezért a Kinsey inkább).
Még csak nem is az zavar a cikkben, hogy heteró lányokat biztat azonosnemű szexre, a nyitottságnak nem vagyok ellene, bár magam kevéssé élek lehtőséggel.
Az viszont zavar, hogy összezavar. Mint fent írtam, tévhiteket gyárt és erősít. Egy magát kereső fiatal nőben jogtalanul zárja le a kérdést, ki is ő. Nem az a baj, hogy nyitva hagyja, nem lenne gond, ha azt mondanád, a női szexualitás képlékeny, és a korral változhat... a gond az, hogy az a lány, aki érzelmileg-intellektuálisan-szexuálisan egy nőhöz vonzódik, az bizony olyan érzelmeket él meg, amit perpillanat a leszbikus szóval lehet a legjobban leírni, a cikk pedig ezt mossa el, abba a tévhitbe beleringatva az illetőt, hogy ő neeem, csak épp most így érez.
Persze, persze, ez változhat. Csak nem szabad feladatként venni ezt, megkövetelve a változás lehetőségét, a „pasi mellett” lehetőségét. A pasi nem cél, hanem lehetőség. Akinek.
Jogos, hogy aki nő létére nőkről fantáziál, vagy némelykor kipróbálja egy nővel, az még nem leszbikus. Nem szeretnék félreértést, nem ezt vonom kétségbe.
Hanem: a nők szexuális vágya érzelmi-érzéki-lelki vágy – írod. A férfiakéról nem igen tudok nyilatkozni, de így látatlanban azt se írnám le másképp. Bizony ez indít el folyamatokat a szervezetben, aminek, ha nem vigyázunk, szex lesz a vége. De az érzelmi-érzéki-lelki vágyat – na jó, némi kognitív izével vegyítve – szerelemnek is nevezik. Így ezek a mondataid gyakorlatilag arról szólnak, hogy ha szerelmes vagy egy nőbe, még nem vagy leszbikus. 16 évesen én is áltattam ezzel magam, de cikket azért nem írtam volna róla.
Szóval azt hiszem, a biztosítékot ez verte ki, mert mi a szexuális vágy, ha nem érzelmi-érzéki-lelki vágy? És mi a szex, ha nem gyengédség és kölcsönös örömszerzés?
Erre a két kérdésre valóban szeretnék választ, remélve, hogy csupán félreértettem valamit.
Üdvök:
Abi”
