Amikor bezárul mögötted a börtön ajtaja, az egész életed kívül reked. Addigi lényed, tudásod és tapasztalataid értéktelenné válnak. Ha túl akarod élni, ha nem akarsz teljesen megsemmisülni, szinte mindent újra kell tanulni: a szexet is.
De valóban ilyen mélyen hat a bezártság a nő szexualitására? Képes felülírni az addig egészségesen működő erotikát a cella hűvöse? Valóban leszbikussá válnak a hosszú időre börtönben lévő nők? Korábban Végh József kriminálpszichológus segítségével jártuk körbe a témát.
A depresszió ellenszere: cellaszex
A szexualitás, az aktív szexuális élet egy szabadon élő ember számára elérhető, és döntés kérdése csupán, hogy milyen nemű partnerrel kívánja az ágyát megosztani. Az azonos nemű embereket fogva tartó börtönökben azonban nincs választási lehetőség: vagy alkalmazkodik a helyzethez, és partnert választ a saját neméből, vagy marad az önkielégítésnél. Esetleg évekre lemond az erotikáról, bár ezt az utóbbi megoldást nagyon kevés elítélt preferálja.
A börtönbe kerülő emberek számára a szex és az ehhez kapcsolódó érzések: a simogatás, majd maga a gyönyör akár többet is jelenthet a puszta élvezetnél, hiszen egy olyan örömforrás marad meg számukra, amely, ha korlátok között is, de elérhető. És amíg a változatos ízeket biztosító táplálkozás, a luxus bármilyen megnyilvánulása (illatok, szépítőszerek, színes ruhák) vagy a mozgás lehetősége szigorú keretek között elérhető csupán – vagy éppen elérhetetlen –, addig a szex és a másik ember élő, meleg teste, még ha azonos nemű is, de kéznél van.
Elérhető és élvezhető
Az egyhangú börtönlét sivárságát izgalommal és ingerekkel megtörő aktivitást nyújt, amely segíthet a bezártság mellett biztosan fellépő pokoli feszültséget enyhíteni. A szex így végső soron sokszor utolsó mentsvár a szinte minden természetes ingertől megfosztott elítéltek számára.
De valóban ilyen mélyen hat a bezártság a nő szexualitására? Képes felülírni az addig egészségesen működő erotikát a cella hűvöse? Valóban leszbikussá válnak a hosszú időre börtönben lévő nők? Korábban Végh József kriminálpszichológus segítségével jártuk körbe a témát.
A depresszió ellenszere: cellaszex
A szexualitás, az aktív szexuális élet egy szabadon élő ember számára elérhető, és döntés kérdése csupán, hogy milyen nemű partnerrel kívánja az ágyát megosztani. Az azonos nemű embereket fogva tartó börtönökben azonban nincs választási lehetőség: vagy alkalmazkodik a helyzethez, és partnert választ a saját neméből, vagy marad az önkielégítésnél. Esetleg évekre lemond az erotikáról, bár ezt az utóbbi megoldást nagyon kevés elítélt preferálja.
A börtönbe kerülő emberek számára a szex és az ehhez kapcsolódó érzések: a simogatás, majd maga a gyönyör akár többet is jelenthet a puszta élvezetnél, hiszen egy olyan örömforrás marad meg számukra, amely, ha korlátok között is, de elérhető. És amíg a változatos ízeket biztosító táplálkozás, a luxus bármilyen megnyilvánulása (illatok, szépítőszerek, színes ruhák) vagy a mozgás lehetősége szigorú keretek között elérhető csupán – vagy éppen elérhetetlen –, addig a szex és a másik ember élő, meleg teste, még ha azonos nemű is, de kéznél van.
Elérhető és élvezhető
Az egyhangú börtönlét sivárságát izgalommal és ingerekkel megtörő aktivitást nyújt, amely segíthet a bezártság mellett biztosan fellépő pokoli feszültséget enyhíteni. A szex így végső soron sokszor utolsó mentsvár a szinte minden természetes ingertől megfosztott elítéltek számára.
„Csecsemőotthon, aztán egyik intézet a másik után, egyik nevelőszülő a másik után. Már az intézetben sem okozott gondot, ha rám tört a szex, hogy egy másik lánnyal közösen segítsünk egymáson. Miért okozott volna gondot? Az nem került pénzbe, lehetőségünk volt rá, csak arra kellett ügyeljünk, hogy a nevelőnők meg ne lássák, mert azért büntetés járt.
A börtönben nem volt érte büntetés. Ott a fegyőrök is tisztában voltak azzal, hogy ettől már nem lehet megfosztani minket, mert akkor állatokká válunk. A legagresszívabb csaj is lenyugodott egy-két napra, ha jó szexhez jutott.”
Katalin 43, hajléktalan
Átmeneti leszbikusság
Végh József kriminálpszichológus szerint a szex azonos neművel való bevállalása azonban korántsem jelenti azt, hogy az illető nő valóban hordozott magában valaha is erre való hajlamot. Bátran kijelenthető, hogy a leszbikus szexet kipróbáló és hosszú ideig gyakorló nők jelentős része szabadulása után visszatér a férfiakhoz, és csak kisebb részük él továbbra is a saját neme kínálta örömökkel.
Ennél a csoportnál (akik a továbbiakban leszbikus vagy biszexuális kapcsolatokat vállalnak fel) feltételezhető egy látens homoszexualitás, amely csak ennyire extrém körülmények között, a börtönben tudott utat törni magának. Minél hosszabb időre kényszerül azonban valaki rács mögé, annál biztosabb, hogy megízleli a cellaszex valamilyen válfaját egy sorstársával. Valamint az is jellemző, hogy minél fiatalabb az elítélt, annál bátrabban megy bele ebbe, hamarabb feladja elveit. Ez adódhat korosztályának nagyobb nyitottságából, vagy éppen abból, hogy korának megfelelően nagy a szexuális étvágya, így súlyosabban éli meg a szexuális deprivációt.
„Én csak tizennyolc hónapot kaptam, és tudtam, ha jó lesz a magaviseletem, abból is engednek majd. Láttam nem egy példát arra, hogy ment a tapizás, meg a helyezkedés egy-egy jobb csaj körül, de engem nem hozott lázba a dolog. Én éjjel elintéztem magamnak, ha nagyon kellett. De valójában én olyan rövid ideig voltam benn, hogy számomra szinte elérhető volt a saját párom. Az utána való vágy viszont meggyötört.”
Éva 39, ügyviteli referens
Szex, cserében a biztonságért
A kriminálpszichológus véleménye szerint azonban a szexuális vágyak kielégítésénél sokkal többről szólhat a dolog, hiszen a bezártság és az érzés, hogy magára maradt az egyén egy sivár és ellenséges közegben, felerősíti a valahova tartozás igényét. A börtönlakók minél előbb és minél erősebben szeretnének tartozni valakihez, és ez akár annak az árán is megtörténik, hogy az illető feladja addigi szexuális irányultságát, alkalmazkodik a helyzethez és annak az embernek az igényeihez, aki érzelmi biztonságot nyújt számára a rácsok mögött.
Az ilyen párkapcsolatok aztán nem nélkülözik a drámát, hiszen a bezártság hatására mindent szélsőségesen élnek meg a partnerek. Gyakoriak a féltékenységből fakadó jelenetek, a verekedés, a másik megfélemlítése, rendszabályozása, érzelmi zsarolása vagy az öngyilkossági kísérlet.
A börtönökben született párkapcsolatokra jellemző az egyik fél hangsúlyos dominanciája, amely a szexualitásra is rányomja bélyegét, vagyis az egyik fél – a biztonságért cserébe – alárendelt helyzetbe kerül, és arra kényszerül, hogy az erősebb fél olyan kívánságait és vágyait is kielégítse, amelyekre normál körülmények között, szabadon nemet mondana.
„Én összesen olyan öt évet húztam le a börtönben, és azt sem egyszerre. Loptam, meg egyszer rablásért is elítéltek, pedig akkor se raboltam ki, csak amikor mással volt elfoglalva, elvettem a tárcáját. De mindegy, szerintem az nem rablás, mert hát magánál volt, csak nem figyelt. A lényeg, hogy én is megkóstoltam a benti szexet, de nekem annyira nem jött be a dolog, mert hát nézz rám, alig vagyok ötven kiló, a szél is elfúj.
De akkor még sokkal fiatalabb voltam, és azok közül, akik már régóta benn voltak, rám szállt az egyik nő. Olyan nagy mellű, nagypofájú csaj volt, nem lehetett neki nemet mondani. Aztán hamar rájöttem, ha engedek, és összebújok vele, az csak jó lehet, mert amúgy meg anyáskodott felettem. Adott a kajájából, meg tanácsokkal látott el, ápolt, amikor náthás voltam, ilyenek. És igazából jó volt hozzá tartozni, még akkor is, ha hetente élvezni akart.
Az viszont nehéz volt, amikor szabadultam, mert Baba - így hívtuk őt odabenn - szabályos pánikba esett, meg kellett ígérnem, hogy megvárom, és rá se nézek többé másra. Még egy gyűrűt is szerzett valahonnan, azt húzta az ujjamra, hogy én most már hozzá tartozom. Igazából akkor értettem meg, hogy milyen sokat jelentettem számára. Neki még vagy két éve volt vissza, szerintem ő se hihette el, hogy majd várok rá. Hülye lettem volna, de még a börtön közeléből is eltakarodtam, meg bevéstem, hogy hova fog hazamenni. Na, azt a helyet elkerülöm.”
Mária 45, munkanélküli
forrás: life.hu
