Mindig nagy érdeklődés övezi a nyitott kapcsolatot érintő
posztokat, illetve az olyan kommentelőket, akik hajlandóak megosztani
tapasztalataikat ezügyben. Nincsenek sokan, mert amint kicsit
megnyílnak, támadások kereszttüzébe kerülnek: sok olvasó idegenkedik az
egésztől, és próbálja bizonyítani, hogy a nyitott kapcsolatban állítólag
boldog illető nem is boldog, csak azt képzeli magáról… Mintha a
hagyományos, vagy zárt, vagy titokban nyitott kapcsolatban bárki is
garantáltan boldog lenne…
Nos, mikor megláttam ezt az amerikai sztorit,
mindjárt arra gondoltam, hogy érdemes megosztani itt, a blogon:
mindenkit érdekelhetnek azok a sajátos párkapcsolati és párkeresési
problémák (itt a „pár” szó kissé megkérdőjelezhető), amelyek ezekben a
formációkban felmerülnek: bár elméletben ismerjük ezeket a problémákat,
egy feltehetően valóban megtörtént eset sokkal inkább rávilágít a
valóságra. Azt is hozzá kell tennünk, hogy mint minden eset, ez is
egyedi: attól, hogy David Farley számára kudarccal végződött a kaland,
mások tapasztalhatnak mást.
Nézzük tehát, mi történt: David 10 évi
együttélés után vált el a feleségétől és jött össze Sophiával, aki
szintén nemrég lépett ki a házasságából. David sose volt az a nagyon
merész típus, úgyhogy Sophia szexuális felszabadultsága kicsit sokkolóan
hatott rá, de úgy gondolta, miért is ne, egyszer élünk, próbáljuk ki,
milyen másképp: a lány nagyon meggyőző tudott lenni. Mint kiderült,
Sophia biszexuálisként definiálta magát, vagyis a nőkhöz is ugyanúgy
vonzódott, mint a férfiakhoz, így aztán a monogámiát nem neki találták
ki. (Persze vannak biszexuális monogámok, de mégiscsak erőszakot tesznek
magukon, ha az egyik nemet teljesen kizárják szexuális életükből, noha
vágynak rá – bár van, aki ezt az állítást vitatja.)
A lány tehát
nyitott kapcsolatot ajánlott Davidnek, akinek elviekben nem volt
kifogása ellene, viszont az, hogy a nyitott kapcsolat poliamoriát,
vagyis több partner iránti érzelmi kapcsolatot jelentsen, már nem
egészen volt ínyére. Mitagadás, félt a következményektől… Sophia
egyébként ugyancsak tapasztalatlan volt e téren, de mindenképp ki akarta
próbálni.
Belevágtak. Persze szabályrendszert is felállítottak,
amelyet azonban időközben módosították, ha úgy találták, hogy nem igazán
szerencsés. Először abban egyeztek meg, hogy a külsősökkel való
randizásról addig nem számolnak be egymásnak, amíg nincs szex is, egy
hónappal később viszont arra jutottak, hogy mégis legyen teljes az
átláthatóság. Persze hamar kiderült, hogy nem egyformán vetik bele
magukat az ismerkedésbe: Sophia nőkkel és pasikkal is randizott,
mégpedig nem csak szexkapcsolat reményében, David azonban csak
tessék-lássék találkozgatott más nőkkel, és egyre szerelmesebb lett
Sophiába.
David szerint Sophia olyan tapintatos volt, amennyire
csak lehetett, a férfi mégis egyre kényelmetlenebbül érezte magát, és
noha elviekben a nyílt kommunikáció alapszabály volt, David félt Sophia
elvesztésétől, így inkább nem vallotta be, mennyire zavarja a szituáció.
Úgy gondolta, annak érdekében, hogy együtt maradhassanak, jobb, ha
hallgat.
Voltak persze közös kalandjaik is, hármasozás,
négyesezés, de ezek érzelmileg nem érintették a kapcsolatot, és úgy
gondolták, mivel eléggé elkötelezettek egymás iránt, sok időt töltenek
együtt, mindig tudják, hol jár a másik, nem lesz érzelmi gubanc ebből az
egészből.
Fél év elteltével azonban felbukkant egy nő Sophia
életében, aki mindent megváltoztatott: a lány hamarosan szakított
David-del, annyira belemerült az új szerelembe. (Itt csak halkan jegyzem
meg: akkor Davidhez fűződő érzései nem voltak annyira mélyek.) A férfi
ezt azzal is magyarázta, hogy Sophia még csak nagyon rövid ideje
szingli, és a házasságának kudarcát sem dolgozta fel igazán.
David
tovább próbálkozott: egy online társkeresőn rá is talált Sophia
hasonmására, Amyre, akinek még a foglalkozása is ugyanaz volt, és
szintén biszexuálisnak vallotta magát. Sokat randiztak, de David
pontosan tudta, hogy Amy másokkal is találkozgat. Gondolom, sejtitek, mi
következik: kiderült, hogy Sophiával is randizik.
Amy tudta, hogy
Sophia és David egykor pár voltak, de Sophia nem tudta, hogy Amy és
David szeretők, ráadásul Amy arra kérte a férfit, hogy ezt ne is mondja
meg korábbi barátnőjének. Davidnél ekkor borult a bili, elege lett.
Mikor Sophia felhívta, elmondta neki, hogy Amy hazudott a kapcsolatuk
jellegét illetően: ők igazából szeretők. (Hogy párkapcsolatban éltek
volna, azt talán túlzás állítani.) Sophia először nem akarta elhinni,
hogy Amy letagadta a pasiját, de Davidnak bizonyítéka is volt.
Mire Sophia megírta Amynek, hogy nem akarja többé látni, Amy pedig megírta Davidnek, hogy szakít vele. Csodás, nem? Mégis,
mi következik ebből? Számomra például az, hogy egyik szereplő se volt
felkészülve a poliamoriára, a két csaj sem, pedig ők akarták olyan
nagyon. Hiszen ez a hármas felállás lehetett volna egész tökéletes is,
mindenki mindenkihez vonzódik, akkor miért kell egymást kirúgni? Esetleg
szarul eshetett Sophiának, hogy Amy lódított, de miért fájt ez neki
annyira egyetlen randi alapján? Hiszen ez a hazugság arról tanúskodott,
hogy Amynek nagyon tetszik Sophia, ezért nem akarja bevallani, hogy már
foglalt (bár poliamoria esetén ez nem akadály).
Csupa önmagában és a partnereiben bizonytalan, sértődős ember… Ami azt illeti, szerintem akkor se lett volna szilárdabb egyik kapcsolat sem, ha mindenki heteró, sőt, kifejezetten monogám.
Ti
mit gondoltok? A poliamoria elve tette Davidet szerencsétlenné, az
ember csak ne kezdjen biszexuális nőkkel, mert végképp megbízhatatlanok,
vagy egy kapcsolat elején nem érdemes rögtön belevágni a nyitásba?
Ahhoz, hogy jó polyk lehessünk, képeseknek kell-e lennünk jó páros
kapcsolat működtetésére? Vagy csak arról van szó, hogy egyik szereplő se
volt felkészülve a kalandozás feladására, és az elköteleződésre?
forrás: blog.viszony.hu
