A biszexualitás nemcsak az embereknél, hanem több állatfajnál is megfigyelhető. A fogalom csak a XIX. századben született, annak ellenére, hogy már az ókorban is létezett, igaz más volt a megközelítése. Ahogy a homoszexualitás, úgy a biszexualitás is folyamatos felmérések és kutatások témája, melyek mintha nem is az identitást, hanem az emberi temészet eme szegmensét próbálják kikódolni, figyelmen kívül hagyva, hogy emberi mivoltunk intelligenciája képes megválaszolni önmaga az önmaga által feltett kérdéseket.
Biszexuálisoknak születünk. Legalább is ezt állítja a tanulmányok zöme. Egyszóval, minden személy vele született biszexuális iidentitással bír, csak éppen a környezetére ható szociális-, vallási-, politikai hatások, illetve a lehetőségek hiánya, a társadalmi nyomás, a tagadás és az üldöztetés félelme – vezetnek a látszólagos heteroszexuális vagy homoszexuális identitás kizárólagos felvállalására. Talán ez az oka annk is, hogy néhány tanulmány nem fogadja el a biszexualitást, mint szexuális identitási formát, a homo- és heteroszexualitás közötti átmenetként próbálják kezelni.
A szexualitás egy ismeretlen dolog, ha úgy vesszük. Nem tudjuk megmagyarázni mivoltát és ténylegesen besorolni az embereket szexualitásuk szerint, mivel a tanulmányok azt mutatják, hogy ez bármikor változhat. Valószínű, hogy a biszexualitás egy kiváltságos helyzet, a szexuális identitásunk legmagasabb formája, amely identitás átélése lehetőséget ad az egyénnek a saját szexualitásának teljeskörű feltérképezésére és kiélésére.
Ez legkevésbé igazságos helyzet, de az sem helyénvaló, hogy azok az emberek, akik be vannak „zárva” a szexualitás egyik formájába (hetero- vagy homoszexuális identitással), szabják meg a „normalitás határait” a szexuális identitás terén.
A szexualitás egy ismeretlen dolog, ha úgy vesszük. Nem tudjuk megmagyarázni mivoltát és ténylegesen besorolni az embereket szexualitásuk szerint, mivel a tanulmányok azt mutatják, hogy ez bármikor változhat. Valószínű, hogy a biszexualitás egy kiváltságos helyzet, a szexuális identitásunk legmagasabb formája, amely identitás átélése lehetőséget ad az egyénnek a saját szexualitásának teljeskörű feltérképezésére és kiélésére.
Ez legkevésbé igazságos helyzet, de az sem helyénvaló, hogy azok az emberek, akik be vannak „zárva” a szexualitás egyik formájába (hetero- vagy homoszexuális identitással), szabják meg a „normalitás határait” a szexuális identitás terén.
Arra a következtetésre jutottam, hogy minden ember biszexuális, és libidójuk megoszlik a két nem között, akár aktív, akár látens formában.
A fenti idézet Freud-tól származik, aki arra a következtetésre jutott, hogy minden ember biszexuális tudatalattijában, és hogy a monoszexualtás (önmagunk 100%-ban hetero- vagy homoszexuálisnak vallása) a saját szexualitásunk nem-ismerése és kiaknázatlanságának állapota.
Az idők folyamán megpróbáltak okot találni a biszexualitásra. Ez kutatások sorozatát indította el: keresték a magyarázatot genetikai-, agy-anatómiai-, szexuális étvágy-, hormonok-, stb szemszögéből. Fontos tudni, hogy senkinek sem sikerült megdönthetetlen érvekkel a biszexualitásunk okát megmagyaráznia. Ugyanolyan fontos az is, hogy minden egyén tudja azt, hogy sem egy társadalom, sem a barátok, sem a szomszédok, de még a rokonok sem húzhatják meg a szexualitás identitásunk határait.
Az idők folyamán megpróbáltak okot találni a biszexualitásra. Ez kutatások sorozatát indította el: keresték a magyarázatot genetikai-, agy-anatómiai-, szexuális étvágy-, hormonok-, stb szemszögéből. Fontos tudni, hogy senkinek sem sikerült megdönthetetlen érvekkel a biszexualitásunk okát megmagyaráznia. Ugyanolyan fontos az is, hogy minden egyén tudja azt, hogy sem egy társadalom, sem a barátok, sem a szomszédok, de még a rokonok sem húzhatják meg a szexualitás identitásunk határait.
forrás: darkq.net
