„Bisexual Manifesto”

Belefáradtunk az állandó elemzésbe, meghatározásba és abba, hogy identitásunktól eltérő emberek képviseljenek, vagy még rosszabb, a figyelmen kívül hagyásba. Frusztrál minket a „vállalt” elszigeteltségünk és a láthatatlanságunk, melyet a választás elé állítás hozott, hogy döntsük el, hogy homo- vagy heteroszexuális identitásúak vagyunk.

A monoszexualitás egy heteroszexista diktátum, mely elnyomja a homoszexuálisokat és tagadja a biszexualitás létezését.

Milyenek a biszexuálisok?

A heterók mindig furcsán tekintenek más csoportok tagjaira, ám közben valahogy azt gondolják, hogy akik tőlük eltérő közösségekhez tartoznak, nyilván feltétel nélkül megértik egymást. Pedig nem így van.

Alapesetben egy adott csoport tagjai, főleg ha valamiben erősen különböznek az őket körülvevő többiektől, összetartanak. A homoszexuálisoknál viszont gyakran éppen az ellenkező tendencia érvényesül. A nagy csoporton belül a kisebb csoportok, a homoszexuálisok halmazán belül az egyes részhalmazokba tartozók mintha nem igazán szívlelnék egymást.

A coming out nem tesz más emberré senkit sem

Társadalmunk azon van, hogy születésünkkor meghatározzák a nemünket (fiú vagy lány). Szüleink, rokonaink, környezetünk és a társadalom ezt a nemet igyekszik erősíteni bennünk: belénk „égetik” azokat a szerepeket, viselkedési formákat, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.

A gyermekkorunk során „belénksúlykolt” identitást visszük tovább, amikor kamaszodni kezdünk, elkezdünk érdeklődni az ellenkező nem iránt, vágyni kezdünk az ellenkező neműekre, később szexuális életet élünk velük. De nincs ez mindenkinél így.