„Az életem során azt vettem észre, hogy újra és újra
ugyanabban a helyzetben találom magam: hosszú kapcsolatban élek
valakivel, megjelenik egy harmadik, és – mivel én mindkettővel szeretnék
együtt lenni – a felek egy idő után elfogadják egymást.
Persze
huszonévesen monogám modellekben gondolkodtam én is, és ilyenkor csak a
megcsalás jöhetett szóba. Megtörtént, és komoly lelki károkat okozott
nekem: szorongtam, szörnyen éreztem és elítéltem magam. Később rájöttem,
hogy az egész lelki cirkusz csak azért van, mert én csinálom. Ha
megváltoztatom a gondolkodási modellemet, és más emberek is elfogadják
ezt, akkor nem kell szenvednem.
Biszexuális vagyok, és őszintén szólva nem tudom, ezt vagy a poliamoriát nehezebb-e fölvállalni.
Leginkább
a környezettől függ, és soha senkitől nem kérném számon, hogy miért nem
comingoutolt, mert manapság néhány munkahelyen ez akár veszélyes is
lehet; ez minden esetben teljesen egyéni történet. Lánnyal
tizenhárom éves koromban csókolóztam először, tizenkilenc évesen
vallottam nőnek szerelmet első alkalommal a főiskolán, és huszonöt
évesen találtam először női partnert, aki párhuzamosan futott két férfi
partnerrel.
forrás: Poliamoria Magyarország
Mostanában
főleg nőkkel ismerkedek. Van egy férjem, akivel érzelmileg és barátként
jól működünk együtt, de a szexualitás sosem volt a kapcsolatunk
erőssége. Hosszan kínlódtunk, de végül úgy döntöttünk, hogy nem akarunk elválni.
Van közös gyermekünk is. Kérdeztem a férjemtől, hogy szerinte mit
csináljak, mi legyen az életemben a szenvedéllyel? Azt felelte, hogy nem
fog örülni, ha lesz másik partnerem is, de nem is fog hibáztatni.
Ezután mindketten intéztük a saját ügyeinket, és úgy tettünk, mintha a
másikéból semmit sem látnánk.
Tavaly megint mélyen elbeszélgettünk
részben az akkor már meglevő komoly barátnőm nyomására. Én előálltam
azzal, hogy együtt járok egy nővel. Ezt a férjem teljesen jól fogadta.
Azóta neki is van barátnője, én is ismerem, és meg szoktuk beszélni a
dolgokat, jóban vagyunk egymással. Nekem ezen kívül van még egy másik
női partnerem is.
Általában egyébként három kapcsolatot
működtetek, mert háromnál többet nem tudok fenntartani, időben és
lelkileg is nagyon strapás.
A harmadik partnerem nem ugyanebben
a városban él, tehát ez egy távkapcsolat. Ez segíti azt, hogy háromfelé
oszthassam magam, másképp nem menne. Ennek a nőnek a párja nem igazán
nyugodott bele abba, hogy én vagyok, de egy alkalommal hozzám fordult
segítségért, leveleztünk erről a témáról, és én igyekeztem megértő lenni
vele, és segíteni, amennyire tudtam abban a helyzetben.
A férjem
barátnőjére nem vagyok féltékeny. Egy ideig tartottam attól, hogy jól
illeszkedik-e be a rendszerbe, és féltem, hogy behoz egy kisajátító
elképzelést, ami mindent borított volna. De ez nem történt meg.
forrás: Poliamoria Magyarország
Azért
is tartottam tőle, mert senkitől nem lehet elvárni, hogy akár poli,
akár mono módon gondolkodjon, de az össze-nem-illés és a rossz
kommunikáció nagy fájdalmakhoz vezethet. Elő szokott fordulni például,
hogy egy monogám lelkű ember, akinek a biztonság és a kizárólagosság a
legfontosabb, és ennek fejében hajlandó lemondani erről-arról, összejön
egy poliamor hajlamú
másikkal, aki kalandozóbb, másfelé is érdeklődő. Ők nagyon
boldogtalanná tehetik egymást, például ha húsz év házasság után az
egyikük rájön, hogy neki valójában a poli lenne a természetes lét, és
ezt el is mondja. Ismerek ilyen történetet. Lehet, hogy a monogám fél
belemegy ebbe, hogy megtartsa a kapcsolatot, de elképzelhető, hogy
nagyon fog szenvedni.
Rettentő fontos a kommunikáció, és ezt nem lehet csak úgy letuszkolni mások torkán.
Nekem az is nagyon jó a poliamor létben,
hogy ha az egyik kapcsolatom akadozik, és hiába próbálok meg mindent,
nem lesz jobb, fordulhatok támogatásért és energiáért a másikhoz. Egy
monogám kapcsolatban a rossz időszakot jobb esetben az ember átvészeli,
és lesz valahogy, ha nem megy tönkre a kapcsolat. Itt viszont szeretetet
kaphatok máshonnan, és azt tovább is tudom adni. Új energiákat nyerek,
hogy a pillanatnyilag kevésbé jól működő kapcsolatomat helyrehozzam. Ha
le vagyok kopva, elfáradtam, és egy jó találkozás a másikkal feltölt, az
előzőhöz is másképp fordulok már.
forrás: Poliamoria Magyarország
Tény, hogy a poliamoria mindenkinek
egy kicsit mást jelent, bár vannak közös pontok: mindkét partnernek
nemétől függetlenül lehet egyéb kapcsolata – mély és felszínes egyaránt
–, és erről ő nyitott párbeszédet folytat a partnerével. Ezen a ponton
határolja el ez a közösség magától a klasszikus szeretőségtől, csakhogy a
határvonal nem teljesen egyértelmű: mert például hogyan és mikor kell
közölni a másikkal, hogy én poliamor vagyok?
Rögtön az első kávénál, vagy amikor kezd már kialakulni a kötődés, vagy
mikor? És még sok kérdés felvetődik az átláthatósággal kapcsolatban. De
egyfajta őszinteséget és nyílt kommunikációt elvár ez a kapcsolati
forma.
Az is biztos, hogy sokfajta személyiség kerül egy kalap alá poliamoria címszó
alatt. Van, aki például hülyére dogozza magát, hogy a többszörös
kapcsolatában mindenkit boldoggá tegyen, de az is lehet, hogy más csak
azért takarózik ezzel a névvel, mert fél a komoly kapcsolattól, csak
felületes kalandjai vannak, és ennyit is akar.
De közös pont a
tolerancia, az, hogy ezek az emberek rendszerint nem kezdik el a
többieket azonnal megítélgetni. Ez a poliamor csoport ereje is.
A
monogámia sok embernek azért fontos, mert ez nyújtja az érzelmi
biztonságot. Számomra az érzelmi biztonság nem egy emberhez kapcsolódik,
hanem ahhoz, hogy egy kapcsolaton belül érezzem azt, hogy szeretve
vagyok. Fontos, hogy a partneremet is biztosítsam arról, hogy attól,
mert van rajta kívül másik is, ő nem szorul ki a szeretetből.
„A szeretet végtelen, nem lesz kevesebb belőle – az idő mondjuk nem az.”
forrás: nlcafe.hu
