Az egyház és a tudósok végre felfüggeszthetik meddő vitájukat a
homoszexualitásról. Míg a papok meggyőződése szerint a homoszexualitás
csak egy döntésen múlik és bűnnek számít, addig a tudósok folyamatosan
kutatták annak okát, hogy a homoszexuálisok vonzódása miért hasonló.
Végül az agyról készített felvételek alapos vizsgálata vezetett egy
egyszerű felfedezéshez, amely lerántotta a leplet a homoszexuálisok és
leszbikusok azonos szexuális vonzalmának okairól.
Az eredmények szerint az agy formája állhat annak hátterében, hogy
kinek milyen lesz a szexuális beállítottsága. A Stockholmi Agykutató
Intézet tudósai 90 embert vetettek vizsgálat alá. 25-25 heteroszexuális,
valamint 20-20 homoszexuális férfit és nőt. Arra jöttek rá, hogy a
heteroszexuális férfiak agyformája a leszbikus nőkéhez hasonlít, míg a
heteroszexuális nők agya hasonló alakú, mint a homoszexuális férfiaké.
Ráadásul még az agyhullámaik hosszúságában is ugyanez az összefüggés
figyelhető meg.
A 90 résztvevő MRI vizsgálaton vett részt, amelynek eredményeiből
kiderül, hogy a heteroszexuális férfiak és a homoszexuális nők agya
aszimmetrikus, jobb agyféltekéjük nagyobb, mint a bal. A homoszexuális
férfiak és a heteroszexuális nők agyféltekéi viszont megközelítőleg
azonos méretűek.
Az MRI vizsgálatok után megnézték az amigdala vérellátásának
jellegzetességeit is. Az amigdala az érzelmek, a félelem és az agresszió
központja az agyban. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a
homoszexuális férfiak és a heteroszexuális nők esetében azok a központok
jutnak jobban vérhez, amelyek a félelmet és az idegességet irányítják.
Ezzel szemben a heteroszexuális férfiak és a homoszexuális nők esetében
az agresszió központjába jut több vér.
„Megfigyelések eredményeit nem lehet egyszerűen csak a felfogásnak
és magatartásnak tulajdonítani.” – jegyezték meg a svéd Karolinkska
Intézet kutatói. - „Az viszont még mindig kérdéses, hogy ezek a
különbségek vajon valóban még az anyaméhben vagy már a születés után
alakulnak ki.”
A tanulmány szerzője, Ivanka Savic-Berglund neurológus úgy
gondolja, hogy az ilyen változások csakis a magzati élet folyamán vagy
csecsemőkorban alakulhatnak ki, és hogy a fiziológiai vagy környezeti
tényezőknek ehhez semmi közük nincs,. „Az eredmények nem hozhatok
kapcsolatba tanult viselkedésformákkal, sokkal inkább neurobiológiai
jelenség állhat a háttérben.” – mondta.
Az eddigi tanulmányok szerint a homoszexuálisok azokhoz vonzódtak,
akit a legvonzóbbnak találtak. Úgy tűnik, ezek a tanulmányok tévedtek,
hiszen a Stockholmi Agykutató Intézet kutatása kizár minden olyan külső
tényezőt, mint a kognitív folyamatok vagy az a mód, ahogy a vonzalmat
értékelik. A szóban forgó tanulmány ugyanis konkrétan az agy
struktúrájával foglalkozott.
Remélhetőleg a perpatvar elül a témát illetően, és a homoszexuálisokat ezután nem agyformájuk miatt veszik célba.
forrás: Health Jockey
