Leszbikus és biszexuális anyák gyermekeit gyakran érik szexuális
orientációból fakadó hátrányos megkülönböztetések bírók, jogászok, és
egyéb segítő szakmák (pszichológusok, pszichiáterek, szociális munkások)
részéről, amelyek olyan negatív következményekben nyilvánulnak meg,
mint a gyermekfelügyeleti jog elvesztése, a láthatás korlátozása vagy az
örökbefogadás tilalma. Mint általában a stigmatizált csoportokkal
kapcsolatos előítéletek, tévhitek, úgy a leszbikus és biszexuális anyákkal kapcsolatos hiedelmek, előítéletek sem személyes tapasztalatokon
alapulnak.
Leszbikus és biszexuális anyák alkalmassága a szülői szerepre
Azoknak a hiteknek, hogy a homoszexuális vagy biszexuális anyák nem elég jó szülők,
nincs empirikus alapjuk. A biszexuális, leszbikus és heteroszexuális nőket nem
lehetett megkülönböztetni határozottan a mentális egészségüket vagy a
gyerekeik nevelésével kapcsolatos felfogásaikat vagy elveiket tekintve.
Nem találták azt sem, hogy a leszbikus anyák más nővel folytatott
szerelmi vagy szexuális kapcsolata csökkentette volna a gyerekgondozási
képességeiket. A jelenlegi tapasztalatok azt sugallják, hogy a leszbikus
párok, akik együtt nevelnek gyerekeket, igyekeznek a háztartást és
egyéb családi munkákat egyenletesen megosztani egymás között és
elégedettek a partnerkapcsolatukkal. A biszexuális hármas (nő-nő-férfi) kapcsolatos
vizsgálatok sem támasztották alá, hogy ne lennének alkalmasak szülőnek.
Homoszexuális és biszexuális szülők gyermekei
Nemi identitás
A biszexuális és leszbikus szülők gyerekek nemi szocializációjával kapcsolatos
sztereotípia például, hogy az általuk felnevelt gyerekek zavart fognak
mutatni a nemi identitásukat vagy a nemi szerepüknek megfelelő
viselkedést illetően. Azt sugallják, hogy akiket biszexuális vagy
leszbikus anyák nevelnek föl, maguk is biszexuálisokká vagy leszbikusokká
válnak.
Projektív tesztekkel és interjúkkal végeztek kutatásokat 5-14 éves
gyerekek között. „Normális” fejlődést tártak fel a biszexuális és leszbikus anyák
gyerekeinél. Mindegyik gyerek jól érezte magát a saját nemi szerepében,
és nem kívánt az ellenkező nem tagja lenni. Nem volt bizonyíték arra,
hogy a biszexuális vagy leszbikus anyák gyerekeinek a nemi identitással nehézségeik
lennének.
Számos tanulmány vizsgálta a biszexuális vagy leszbikus anyák gyerekeit. E kutatások
szerint a gyerekek viselkedése a konvencionális nemi szerepek között
maradt. Például Kirkpatrick és társai nem találtak különbséget biszexuális, leszbikus
és heteroszexuális anyák gyerekei között a játékeszköz-preferenciákban,
különböző tevékenységekben, érdeklődésben és a szakmaválasztásban.
Egy másik vizsgálat szerint nem volt különbség abban sem, hogy milyen a
kedvenc tévéprogramuk vagy játékuk. Számos utalás volt a gyerekekkel
készült interjúban arra, hogy a leszbikus anyák gyerekei az iskolában és
a szomszédságban kevésbé választottak olyan tevékenységeket, amelyek
tradicionálisan nemekhez kötöttek, mint a heteroszexuális anyák
gyermekei. A lányok viszont gyakran vettek részt otthon vadabb
játékokban, vagy néha játszottak olyan maszkulin játékokkal, mint a
kamionok vagy a fegyverek. Ezek azonban a „normális” határon belül
voltak. Fiúk esetében nem találtak különbséget.
Mindegyik tanulmányban a biszexuális és leszbikus anyák gyerekeinek nagy
többsége önmagát heteroszexuálisként írta le. Az adatokat áttekintve
kitűnik, hogy a biszexuális és leszbikus anyák gyermekei között nem mutat
magasabb arányt a homoszexuálisok száma, mint a heteroszexuális szülők
gyerekei között. Például Huggins (1989) összehasonlító vizsgálatában a biszexuális és leszbikus anyák
gyerekei közül senki sem azonosította magát melegként vagy
leszbikusként, de egy heteroszexuális anya gyermeke igen. Ez utóbbi
különbség nem volt szignifikáns. Bailey (1995) meleg apák felnőtt gyermekeit vizsgálta, és több mint 90
százalékukat heteroszexuálisnak találta. Mivel a heteroszexuális és a
nem heteroszexuális gyerekek ugyanannyi időt töltöttek az apával, ezért
elmondható, hogy az apák szexuális orientációjának hatása a fiuk
szexuális orientációjára nagyon kicsi vagy egyáltalán nem létezik.
Társas kapcsolatok
A félelmek másik területe a társas kapcsolatokkal függ össze. Attól
tartanak, hogy a homoszexuális vagy biszexuális szülők gyerekeiknek a társas
kapcsolatokban nehézségeik lesznek. Például: a biszexuális vagy leszbikus anyák gyermekei
stigmatizálódhatnak, bosszanthatják őket vagy traumatizálódhatnak a
kortársaiktól. Másik gyakori félelem, hogy a meleg és leszbikus szülők
gyerekei jobban ki vannak téve szexuális abúzusnak a szülők vagy szülők
barátai, ismerősei részéről.
A kutatások inkább a kortárs kapcsolatokra és kevésbé a felnőtt kapcsolatokra fókuszáltak.
A kortárs kapcsolatok normálisan fejlődtek. Például, mint az elvárható, a
legtöbb iskoláskorú gyereknek azonos nemű a legjobb barátja és
túlnyomórészt azonos neműek kortárs csoportjáról számolt be. Általában
ezek a kapcsolatok pozitív kifejezésekkel íródtak le mind a kutatók,
mind a szülők vagy gyerekek által.
A felnőttekkel való kapcsolatukról is pozitív képet kaptak a kutatók.
Golombok és társai azt találták, hogy az elvált biszexuális vagy leszbikus anyák
gyermekei megfelelőbb kapcsolatban vannak az apjukkal, mint a
heteroszexuális anyák gyermekei. Egy másik tanulmány nem talált
különbséget ezen a területen. Egy szignifikáns különbséget találtak a biszexuális és leszbikus szülők, illetve a heteroszexuális szülők között: az
utóbbiak gyakrabban jelezték, hogy a láthatás problémát jelent
számukra. Mindegyik gyerek jelezte, hogy van kapcsolata anyja felnőtt
barátaival, és a biszexuális vagy leszbikus anyák többsége elmondta, hogy felnőtt barátai
között egyaránt van homo- és heteroszexuális férfi és nő.
Szexuális abúzus
Általában férfiak követnek el szexuális abúzust, a nők által elkövetett
szexuális abúzus nagyon ritka. Az esetek többségében felnőtt férfiak
fiatal nőket erőszakolnak meg. Az elérhető adatok alapján kitűnik, hogy a
meleg férfiak nem követnek el gyakrabban szexuális abúzust, mint a
heteroszexuális férfiak. Az a félelem, hogy a homoszexuális szülőnél élő
gyermekek nagyobb rizikónak vannak kitéve, a szakirodalom szerint
minden alapot nélkülöz.
A személyiségfejlődés más aspektusai
A tévhitek harmadik területe a személyiség fejlődésének egyéb
területeire vonatkoznak. Például a bíróságok gyakran kifejezésre
juttatják azt a félelmüket, hogy azok a gyerekek, akiket biszexuális vagy homoszexuális
szülők nevelnek, sokkal érzékenyebbek a pszichés megbetegedésekre, több
alkalmazkodási nehézséget vagy viselkedési problémát mutatnak, és
kevésbé lesznek pszichésen egészségesek, mint akik heteroszexuális
szülők otthonában nőnek fel.
A kutatások azt mutatták, hogy a személyiségfejlődés egyéb területein
(individualizáció, viselkedésproblémák, énkép, önkontroll, erkölcsi
ítélőképesség, intelligencia) feltételezett nehézségek alaptalanok. Mint
a nemi identitás vagy a társas kapcsolatok esetében, az előbb felsorolt
területeken sem tártak fel nagyobb különbséget a biszexuális vagy leszbikus és a
heteroszexuális anyák gyermekei között. Téves az az előfeltevés, hogy a
személyiségfejlődésükben deficitektől szenvednének.
Nincs olyan kutatási adat, amely biszexuálisok vagy leszbikusok
alkalmatlanságát bizonyítaná a szülői szerepre. Azt sem lehetett
kimutatni, hogy a biszexuális vagy homoszexuális szülők veszélyeztetnék a gyermek
pszichoszociális fejlődését vagy bármilyen más hátrányt jelentenének a
heteroszexuális szülőkkel szemben.
forrás: Amerikai Pszichológiai Társaság 1995-ös kiadványa
