A Maslow-piramis

A Maslow-piramis (vagy Maslow-szükséglethierarchia) Abraham Maslownak az 1950-es években kidolgozott szükségletelmélete, mely a motivációkutatás egyik alaptétele.

A motiváció a pszichológia egyik fontos kérdése, azt vizsgálja, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.

A feminizmusról – Tények és tévhitek II.

Folytassuk hát sorra a leggyakoribb tévhitek – és persze a hozzájuk kapcsolódó tények számbavételét – a tájékozatlanság eloszlatása végett.

Tévhit: A nőiesség természetes tulajdonság, a feministák pedig elutasítják a természetes nőiességet.

Tények: A feminista szubkultúrákban számos olyan hit és rituálé létezik, amely a nőiség – és nem a nőiesség!!! – szerető elfogadását és ünneplését helyezi a középpontba. A feminista mozgalom egészséggel foglalkozó gondolkodói a saját test elfogadását, természettel való kapcsolatfelvételt, a menstruáció ciklusának megértését és használatát, a gyerekszülés misztériumának, valamint a menopauza változásainak örömteli ünneplését hirdetik.

A feminizmusról – Tények és tévhitek I.

A feminizmusnak számos irányzata van. Vannak feministák, akik a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a nők anyagi és fizikai biztonságára helyezik a hangsúlyt – akár a családon belül, akár a munkahelyen, utcán vagy a prostitúció területén. Megint mások az egészségügyre és a női egészségre specializálódnak. Vannak olyanok is, akik a törvényalkotás és a jog oldaláról közelítenek a nőkérdés felé. Minden irányzatban találunk azonban egy közös alapgondolatot, ami nem más, mint az, hogy a nőket, mint társadalmi csoportot számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri – pusztán azért, mert nők.

Azonban nem csak a feminista mozgalmak fogalmaznak meg ilyen és ehhez hasonló célkitűzéseket. Ezeket megtaláljuk például a testi és szellemi sérültek jogvédői, a romák vagy a melegek elleni diszkrimináció és erőszak megszűntetéséért küzdő emancipációs mozgalmak programjaiban is.

Számos arab nő leszbikus volt a középkorban

Középkori arab nők leszbikus viszonyait vizsgálta egy tanulmány - Sahar Amer professzor egy, akkoriban szokványosnak tűnő dologra hívja fel a figyelmet.

A nemrég megjelent cikk feltárja: a középkorban sokkal megszokottabb dolog volt Arábiában a nők egymás közti szerelme, mint ahogy gondolnánk, vagy ahogyan manapság elfogadottnak tekintik azt a Közel-Keleten.

A „Középkori arab leszbikusok” című cikkében Sahar Amer leírja, figyelemreméltóan nagy, témával kapcsolatos anyag létezik, még ha némelyik feljegyzéshez igen nehéz is hozzáférni.

A butaság szorgalommal párosulva nagy károkat képes okozni

Nemrég egy – amúgy szokványos tinikori – identitáskeresésről olvastam a labrisz.hu fórumán. Éppen szokványossága az, ami miatt posztolom én is.

„Én jó ideje azt hittem magamról hogy biszexuális vagyok mert szerelmes voltam már fiúba és lányba is ugyanolyan tűzzel és szerelemmel. Ma találtam egy érdekes cikket mi szerint szó sincs leszbikusságról az én esetemben. Pontosan ugyanaz a kérdésem mint annak a másik lánynak akiről a cikket találtam mert én is sokszor úgy érzek nők iránt (jóval többször mint pasik iránt). Csakhogy őneki egyvalaki válaszolt... és nekem az egy kicsit nemcsak kevés, de a gyanúsnak is tűnik hogy talán a weboldalon a kérdésre válaszoló is meleg. Szeretnék egyértelmű választ kapni. Azt állítják, hogy attól, hogy vonzódunk egy lány iránt, és ha ez a vágy elsősorban lelki érzelmeken alapul, nem direkt testi vágyon akkor ez teljesen természetes és szó sincs leszbikusságról... és állítólag a nők 90%-a így érez csak nem meri bevallani. Lehet ebben igazság??? Én hova tartozom? Én elsősorban valakit, mint embert szeretek és csak azután kezdek vágyat érezni simogatásra vagy testi közelségre és akkor sem direkt d....ra. A másik hogy eddig úgy tudtam, vagyis hogy mondjam én férfi iránt sem tudok, tudtam igazán másképp érezni. Ezek alapján lehet hogy aszexuális, frigid vagyok??”

A leszbikusság és női biszexualitás coming out nehézségei

Az első és egyben legnehezebb lépés, miután felfedeztük nem(csak) heteroszexuális identitásunkat, hogy elfogadjuk azt. De magunkat legyőzni a legnehezebb lehet, ha nem megfelelő módon közelítjük meg a dolgot. Erről írnék ma pár sort, hogy tudjunk „megküzdeni” magunkkal.

A megküzdés fajtái, avagy az alkalmazott stratégiák

A megküzdés két nagy csoportját lehet elsődlegesen elkülöníteni egymástól: a probléma- és az érzelemközpontú megküzdést.

A „duogámia”

A duogámia fogalmát magyarul nem sok helyen találhatjuk meg, angolul azonban szerepel elég sok helyen ez a kifejezés. például az urbandictionary.com a következőképpen írja le: 

A duogámia egy biszexuális egyén két kizárolagos – mindkét nemből egy – (szex)partnerrel való együttlétet jelenti, azaz az egyén egyidejűleg van monogám párkapcsolatban egy férfival és egy nővel.