Az azonos neműek szerelméről szóló információk csökkentik az előítéleteket és az elutasítást, ezért kevesebben kényszerülnek titokban tartani életüknek ezt az alapvető, meghatározó részét.
Amolyan női dolgok
A tartósan és kizárólagosan nők közötti érzelmi és nemi kapcsolatot, leszboszi szerelemnek is nevezik. A fogalom a ma is létező és kedvelt, Görögországban lévő Leszbosz szigetéhez kötődik. Időszámításunk előtt a VII. században élt itt Szaphó görög költőnő, akit leánytársainak szépsége ejtett rabul.
„S ezt a vágykeltő nevetést, amelytől
Felszökik mellem közepén a szívem;
Hisz ha látlak s bár kis időre, hangot
nem tud a nyelvem adni, ...”
Költeményei szerelemmel, szenvedéllyel és féltékenységgel foglalkoznak. Versei egyesek szerint szinte a női homoszexualitás minden részletre kiterjedő kalauzát jelenti.
Irodalmi magasságoktól eltekintve az egyneműek szerelme még mindig nem egyértelműen elfogadott, és a prózai valóságban a leszbikusoknak sokszor küzdeniük kell a kiközösítettséggel és az elutasítottsággal másságuk miatt.
Leszbikus lehet valaki akkor is, ha vele azonos neműekkel soha nem volt viszonya, de egyértelműen feléjük vonzódik, például szexuális jellegű fantáziáiban azonos neműek a partnerei. Ennek ellentétje az, ha egy nő szexuális viszonyt folytat egy másik nővel, de természete szerint férfiakhoz vonzódik.
Fontos tudni az „ál-homoszexualitásról”. Tinédzser korban még gyakran kialakulatlan a nemi azonosság érzés, a nemi tapasztalatok hiánya félrevezeti a fiatalokat, és gyakran csak hiszik magukról a másságot. A tizenéves homoszexuális vágyakkal küzdő vagy ilyen élményekben részesült tinédzsereknél lehetséges, hogy éppen a homoszexualitástól való félelmüket fejezik ki az ilyen irányú gondolatokkal.
Feltételezések, elméletek
A leszbikusság lélektanát egyre több kutatás vizsgálja, ennek ellenére igen keveset tudunk a homoszexualitás okairól. Egyes vizsgálatok azt állítják, hogy már az anyaméhben termelődött hormonok eldönthetik a gyermek homoszexuális hajlamát. A nemi szervek kialakulásában az androgének a kritikus hormonok. Ha az embrió ivarmirigyei elegendő androgént termelnek, akkor az újszülöttnek férfi nemi szervei lesznek; ha az androgén mennyisége nem elegendő, akkor női nemi szervei lesznek még akkor is, ha amúgy genetikailag férfi. Az androgén hatása az úgynevezett androgenizáció. A nemi szervek kialakítása mellett az androgén az agysejtekre is hat. Patkányokon végzett vizsgálatok következtében bebizonyították, hogy a hipotalamuszban abban a szervben, amely az emberekben ugyanúgy a motivációt szabályozza, mint a patkányokban. a magzati androgén megváltoztatja a sejtek méretét és szerkezetét. Az androgén ilyetén hatásai lényegében maszkulinizálják az agyat, és ez tehető felelőssé azokért a férfias vonásokért és viselkedésekért, amelyek csak hónapokkal vagy évekkel később jelennek meg.
Más állítások szerint a családi, a környezeti és a fiatalkori élményekben kell keresni az okokat. Így például a nemiségellenes gyermekkori nevelés, a másik nemmel szemben kialakított szorongás és gátlás meghatározó lehet.
Sok kutató egyetért abban, hogy a homoszexuális identitás kialakulása több szakaszban megy végbe. Richard Troiden négy szintet különböztet meg.
Amolyan női dolgok
A tartósan és kizárólagosan nők közötti érzelmi és nemi kapcsolatot, leszboszi szerelemnek is nevezik. A fogalom a ma is létező és kedvelt, Görögországban lévő Leszbosz szigetéhez kötődik. Időszámításunk előtt a VII. században élt itt Szaphó görög költőnő, akit leánytársainak szépsége ejtett rabul.
„S ezt a vágykeltő nevetést, amelytől
Felszökik mellem közepén a szívem;
Hisz ha látlak s bár kis időre, hangot
nem tud a nyelvem adni, ...”
Költeményei szerelemmel, szenvedéllyel és féltékenységgel foglalkoznak. Versei egyesek szerint szinte a női homoszexualitás minden részletre kiterjedő kalauzát jelenti.
Irodalmi magasságoktól eltekintve az egyneműek szerelme még mindig nem egyértelműen elfogadott, és a prózai valóságban a leszbikusoknak sokszor küzdeniük kell a kiközösítettséggel és az elutasítottsággal másságuk miatt.
Leszbikus lehet valaki akkor is, ha vele azonos neműekkel soha nem volt viszonya, de egyértelműen feléjük vonzódik, például szexuális jellegű fantáziáiban azonos neműek a partnerei. Ennek ellentétje az, ha egy nő szexuális viszonyt folytat egy másik nővel, de természete szerint férfiakhoz vonzódik.
Fontos tudni az „ál-homoszexualitásról”. Tinédzser korban még gyakran kialakulatlan a nemi azonosság érzés, a nemi tapasztalatok hiánya félrevezeti a fiatalokat, és gyakran csak hiszik magukról a másságot. A tizenéves homoszexuális vágyakkal küzdő vagy ilyen élményekben részesült tinédzsereknél lehetséges, hogy éppen a homoszexualitástól való félelmüket fejezik ki az ilyen irányú gondolatokkal.
Feltételezések, elméletek
A leszbikusság lélektanát egyre több kutatás vizsgálja, ennek ellenére igen keveset tudunk a homoszexualitás okairól. Egyes vizsgálatok azt állítják, hogy már az anyaméhben termelődött hormonok eldönthetik a gyermek homoszexuális hajlamát. A nemi szervek kialakulásában az androgének a kritikus hormonok. Ha az embrió ivarmirigyei elegendő androgént termelnek, akkor az újszülöttnek férfi nemi szervei lesznek; ha az androgén mennyisége nem elegendő, akkor női nemi szervei lesznek még akkor is, ha amúgy genetikailag férfi. Az androgén hatása az úgynevezett androgenizáció. A nemi szervek kialakítása mellett az androgén az agysejtekre is hat. Patkányokon végzett vizsgálatok következtében bebizonyították, hogy a hipotalamuszban abban a szervben, amely az emberekben ugyanúgy a motivációt szabályozza, mint a patkányokban. a magzati androgén megváltoztatja a sejtek méretét és szerkezetét. Az androgén ilyetén hatásai lényegében maszkulinizálják az agyat, és ez tehető felelőssé azokért a férfias vonásokért és viselkedésekért, amelyek csak hónapokkal vagy évekkel később jelennek meg.
Más állítások szerint a családi, a környezeti és a fiatalkori élményekben kell keresni az okokat. Így például a nemiségellenes gyermekkori nevelés, a másik nemmel szemben kialakított szorongás és gátlás meghatározó lehet.
Sok kutató egyetért abban, hogy a homoszexuális identitás kialakulása több szakaszban megy végbe. Richard Troiden négy szintet különböztet meg.
- Szenzitizáció; a különbözőség érzése. Ez általában fiataloknál alakul ki és habár heteroszexuálisnak tartják magukat, olyan társas tapasztalataik vannak, amelyek azt az érzést keltik, hogy mások, mint a többiek.
- Felismerés; identitáskrízis. A homoszexuális vágyak tudatosulása, amely az önkép kríziséhez vezet. Sok homoszexuális felnőtt úgy idézi fel a serdülőkort, mint a magány és kiközösítettség időszakát, ami többnyire feszült pszichológiai és szociális állapotot idéz elő.
- Identitásfelvállalás. A homoszexuális nők különböző módon élik meg ezt az állapotot. Sokan ragaszkodnak a heteroszexuális identitáshoz, főleg azért, hogy elkerüljék a homoszexuálissal járó konfliktusokat és számukra megalázó élethelyzeteket. Mások azonosulnak homoszexualitásra vonatkozó sztereotípiákkal, és kirívóan viselkednek, hogy minél inkább megfeleljenek a sokszor csak vélt társadalmi elvárásoknak. Vannak, akik rátalálnak olyan homoszexuális társakra, akik számukra harmonikus kapcsolatokat biztosítanak és ezekben a kapcsolatokban próbálnak kiteljesedni.
- Elköteleződés; az identitás integrációja. A leszbikus életforma nyílt felvállalása, melyben az érzelmi kötődés és a szexualitás egymást kiegészíti. „A homoszexualitás melletti elköteleződés lehet gyengébb vagy erősebb, olyan tényezőktől függően, hogy a személy mennyire sikeres kielégítő személyes kapcsolatok megalapozásában. A külső és belső személyiség olyan jól integrálódhat, hogy a homoszexualitás már nem játszik központi szerepet az életben.” Amint azt Michael Cole és Sheila R. Cole írja a Fejlődéslélektan munkájában.
A női homoszexualitás kialakulásában kisebb szerepe van az ellentétes nemű szülőnek, mint a férfiaknál. Azonban sok leszbikus azt is állítja, hogy semmi különös nehézsége nem akadt gyermekkorában. Csak az esetek kis részében fordul elő az, hogy az azonos neműek iránti érdeklődést egyértelműen bizonyos serdülőkori bevésődések hozzák létre, vagy hogy ez a kielégülési mód csupán egy serdülőkori homoszexuális kapcsolatban rögzül.
A leszbikus nem biszexuális
A nemi identitás alakulásában előfordul, hogy mindkét nem szexuális izgalmat kelt a nőben. A biszexuális nők egyenlő vagy más-más mértékben, de nőkhöz és férfiakhoz is vonzódnak. A különbség ott kezdődik a biszexuális és a leszbikus nő között, hogy a leszbikus nő nem talál örömöt a más nemű partnerben, míg a biszexuális nők a férfiakkal és a nőkkel egyaránt élvezik a szexuális együttlétet. Előfordulhat a biszexuális nők életében, hogy időnként kizárólag csak férfiakhoz vonzódnak, ám ennek előtte vagy utána túlnyomórészt vagy kizárólag a nők keltenek szexuális izgalmat bennük.
A szexuális kultúra hiánya
Nagyon sok ember ma sem tud sok mindent kezdeni a leszbikussággal, akár érintett, akár nem. Tradicionálisan hordozzuk a bűnösség érzetét a szexualitás némely megnyilvánulásaiban, ami nem is olyan nagy csoda, hiszen a hetvenes években mentális betegségnek vagy abnormális perverziónak tartották a homoszexuális viselkedést, és valóban büntették.
Manapság sem, bűnnek sem betegségnek nem tekintjük az azonos neműek kapcsolatát, azonban a leszbikus kapcsolatban élő nők traumaként élhetik másságukat és a környezetükhöz való viszonyt is. Nagyon sok leszbikus nő először megpróbálja a rendes női szerepet élni, férjhez megy, gyereket szül. A leszbikusok egy része azután ismeri fel határozottan saját valódi vágyait, amikor megtapasztalja, hogy sehogy sem tudja élvezni a szexet férfiakkal. Sokan csak ekkor fordulnak azonos nemű partnerhez, aki kiváltja a szexuális örömöt, és ezzel vonzóvá teszi a leszbikus kapcsolatot. Sokan soha nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy ez a felismerés megtörténhessen, és így elfojtják, vagy nem vesznek tudomást a nemi örömök létezéséről.
Nagy valószínűséggel a leszbikus nők két traumát biztosan átélnek: amikor rádöbbennek a leszbikusságukra, és amikor ezt a környezet tudomására szeretnék hozni. Manapság a média nyitottsága a szexuális témákat illetően és a testkultúra fejlődése mellett a szexuális kultúra még mindig igen alacsony szintű. Az emberek nagy többsége nem ismeri a szexuális jogaikat és lehetőségeiket. Ennek következtében élni sem tudnak velük. Egy kultúra finomodását az intézményrendszerében és a jogszabályaiban lehet lemérni. Ez nálunk magáért beszél és ennek következtében a rengeteg információ tömegben nagyon nehéz kiigazodni még a heteroszexuális embereknek is. Ennek következtében nagyon esetleges, hogy kinek milyen szexuális értékrendje alakulhat ki, vagy kialakul-e egyáltalán.
forrás: hazipatika.com
