Mit tegyek, leszbikus vagy biszex vagyok?

A válasz nem annyira egyszerű, mert mindenki másképpen éli meg ezt a „megvilágosodást”. Az első lépés mindenképpen ennek az érzésnek az elfogadása lenne. A szexuális vágyak erősek, a lelkünk mélyéről törnek a felszínre, így ezeket, csak úgy, mint az érzelmeket, nem lehet csak úgy elnyomni, megfeledkezni róluk. Minél inkább próbálunk nem gondolni rájuk, azok csak annál erősebbek. Ezért az első lépés annak az elfogadása, hogy igen, lehetséges, hogy leszbikus vagy biszexuális érdeklődésed van.

De mi is ezzel a gond? Ez nem egy hiba, hanem egy jellegzetesség, egy tulajdonság. A nők jelentősen részére jellemző a leszbikusság és/vagy biszexualitás, nem vagy ezzel egyedül! A gondolkodásunkra erőteljesen hat az a közeg, ahol élünk, illetve az a család, amiben felnevelkedtünk. Társadalmunkat pár száz éve meghatározza az előítélet a melegek, leszbikusok és a biszexuálisokat illetően, és csak az elmúlt 20-30 évben kezdtek elfogadottak lenni az ezzel identitástudattal rendelkező emberek. Ugyanakkor Magyarország messze rosszul áll az ilyen jellegű tolerancia terén.

Érdemes tehát azt végiggondolnod, hogy kinek a véleményétől tartanál leginkább, ki szerint lenne ez megalázó, megvetendő, elítélendő, stb. Önmagunk, vágyaink és érzéseink elfogadása nagyon fontos feladatunk, és ennek hiánya vezethet depresszióhoz és más komoly problémákhoz.

Kétféle ébredési folyamat van: 

1. a szellemi ébredés: amikor a nő más nőkről erotikusan fantáziál vagy álmodik,
2. a fizikai ébredés: amikor a a nő fizikai kontaktus nyomán érez szexuális indíttatású vonzalmat saját neme iránt

Mindkét esetben ellenben közrejátszik a már említett nevelési tényező, azaz a „megszólnak majd az emberek” típusú belénk nevelt társadalmi elvárási megfelelés; az egyházi, majd a társadalmilag átvett prüdéria, szemérmeskedés; a természetesnek mondott, de sajnos társadalmilag tarthatatlan férfi-nő monogámia (lásd: az ágyasok, a szeretők, a prostik, stb megmaradtak minden tiltás ellenére). 

A leszbikusság létezése a férfi homoszexualitás mellett az ókorban tény volt, Spártában megemlíti Plutarkhosz, Platón még filozófiailag is megpróbálta elmagyarázni ezen jelenség okát. (Megjegyzendő, hogy az akkori társadalmi felépítésben a homoszexualitás szerepe teljesen más volt, mint manapság.) Találunk leszbikus kapcsolatra vonatkozó írásos emlékeket az ősi Kínából, erotikus érintkezést, romantikus viszonyt megéneklő verseket a Heian-kor Japánjából. Az arab háremekben sem volt ritka, a helyzet jellegéből adódóan az ilyen kapcsolat: al-Hadi kalifa lefejezésre ítélt két lányt, akiket egymással való szeretkezésen kaptak rajta.

Az azonos neműekhez vonzódó személyeket a késő középkorban – kora újkorban, a jezsuiták megjelenésével kezdték el üldözni, mivel bűnnek tartották Isten ellen. Az adott időszak vallási és világi uralkodó eszméi Európában elképzelhetetlennek tartották megfelelően végrehajtott szexuális cselekményt nők között, férfi nélkül. A tizenkettedik században Etienne de Fougères a „Livre des manières” című munkájában (hozzávetőleges év: 1170) a leszbikusokról fejteget a kor csipkelődő stílusában, mint tyúkokról akik kakasokként viselkednek. A vallás a homo- és biszexualitást ugyanúgy tiltólistára tette, akár a nem misszionárus szexpozitúrákat, az orális- és az anális szexet, stb.

Az is sokan taglalták, hogy a két nő közötti testiség különbözik a két férfi közötti homoszexuális interakciótól, és a heteroszexuális nő és férfi szexualitástól. Néhány nő a saját nemével való kapcsolata ellenére sem identifikálja magát leszbikusnak, hanem inkább a biszexuális, vagy nemi és szexuális határokat elmosó queer szót alkalmazzák, ez utóbbit elsősorban angol nyelvterületen. (Zárójelben itt megjegyzendő: a „leszbi” kifejezés nem tanácsos, mert félreérthető: inkább a szórakoztatóiparban férficsalogatóként alkalmazott, többnyire heteroszexuális nőkre utal. A „leszbishow” a diszkók ketrectánc műsora után, a night-klubok kedvenc erotikus programja.)

Mint minden más személyek közötti viszony, a leszbikus szexuális kontaktus jellege is a magának a személyek közötti kapcsolatnak a függvénye. Lehet teljes értékű, vagy küszködhet problémákkal éppúgy, ahogy egy heteroszexuális, vagy férfi homoszexuális kapcsolat.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a legtöbb biszexuálist az élete egy adott részében csak az egyik nem vonzza. Ez az identitás gyakran félreértett, hasonló légkör lengheti be, mint a házasságtörés, és a poligámia kifejezéseket. Népszerű téves értelmezés, hogy a biszexuális ember szexuális orientációjának ezen definíciójával azt fejezi ki, hogy mind nővel mind férfival szivesen folytat szexuális aktust – egy időben. Aki biszexuális nem vesz részt szükségképp kétszer annyi szexuális aktusban sem, mint más. „Ami bi, az még nem kétszer annyi.” Történelmileg a biszexualitás nagyrészt mentes volt a társadalmi stigmától, ami a homoszexualitásra rányomta a bélyegét.

Egyes biszexuálisok nem érzik szükségét, hogy beilleszkedjenek a meleg- vagy leszbikuskultúrába, vagy akár a heteroszexuális világba, mert a hajlamuk inkább a (közéleti) láthatatlanság felé vonja őket. Más biszexuális pedig elhivatott, aktív alakítója saját közösségének, vallja a hetero, vagy akár a homoszexuális kultúrát.

Az a társadalmi nyomás, mely egyfajta állásfoglalásra kényszerítené a biszexuálisokat hatással lehet a mentális egészségükre – ezt több tanulmány is alátámasztotta –, és míg a melegek és a leszbikusok elfogadottsága, azáltal öntudata, mentálhigéniája javul, a biszexuálisoké csak nagyon keveset vagy egyáltalán nem javul, annak ellenére, hogy különleges terápiás módszereket fejlesztettek ki, hogy megoldhassák a problémájukat.

Figyelembe véve a fenti tényeket, ha gondotok adódik az identitás elfogadásával, javaslom, keressetek fel egy pszichológust, aki tud abban segíteni, hogy ezt a tulajdonságot, identitást segítsen Neked/Nektek elfogadni. Amennyiben pszichológusi segítség mellett döntesz/döntötök, érdemes olyant keresni, akinek már van tapasztalata ebben a témában!