A coming out nem tesz más emberré senkit sem

Társadalmunk azon van, hogy születésünkkor meghatározzák a nemünket (fiú vagy lány). Szüleink, rokonaink, környezetünk és a társadalom ezt a nemet igyekszik erősíteni bennünk: belénk „égetik” azokat a szerepeket, viselkedési formákat, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.

A gyermekkorunk során „belénksúlykolt” identitást visszük tovább, amikor kamaszodni kezdünk, elkezdünk érdeklődni az ellenkező nem iránt, vágyni kezdünk az ellenkező neműekre, később szexuális életet élünk velük. De nincs ez mindenkinél így.

Egy erdélyi poszt a biszexualitásról

Bár a poszt férfi biszexuálisokról szól, átvettem, mivel a bemutatott helyzet teljesen ráilleszthető a biszexuális nőkre is. Mindazonáltal, nem sokkal jobb a helyzet Magyarországon sem a biszexuálisok elfogadásában és tolerálásában... 

Öt év alatt öt férfibe voltam szerelmes, vagy valami hasonló. Ebből három biszexuális volt. Egy ideig, főleg a tavalyi „nagy szerelem” után dühöt, haragot és elutasitást éreztem minden biszexuális férfi iránt. Önmagam igazának megerősitéseként osztottam barátnőim véleményét, miszerint biszexuális ember valójában nem is létezik, ők mint látens, önmagukat el nem fogadó melegek. Aztán egy év alatt két biszex fiú is nagy hatást gyakorolt rám, jelenleg is az egyik elfogadásával bajlódok és vivódok. Ez sarkalt arra, hogy kicsit foglalkozzak velük, meg kell értenem őket, talán könnyebben elfogadom reakcióikat. Kik tehát a biszexuálisok? Létezik ilyen jelenség? Mi a helyzet nálunk? (természetesen, csak férfiakkal foglalkozom, őket ismerem a nőkre vonatkozó részt más kell megirja).

A nők nemi indentitása képlékenyebb mint a férfiaké

A szakemberek régóta vizsgálják, hogy miért lesz egy nő leszbikus vagy biszexuális. Korábban kizárólagosan genetikai okokra gyanakodtak, de ez az elmélet hamar megdőlt: mivel a leszbikusok körében a teherbe esés valószínűsége jóval kisebb, mint a heteroszexuális nők esetében, ebből kifolyólag a gének továbbörökítése kisebb eséllyel következik be. 

Így a homoszexualitás kizárólag genetikai okokra nem vezethető vissza, a szóban forgó géneknek már régen el kellett volna tűnni az emberekből. De a gének szerepe mégsem alábecsülendő. Egy 2011-es brit vizsgálatban megállapították, hogy a leszbikusság legalább 25 százalékban a gének miatt alakul ki. Lány ikertestvérek bevonásával végzett kutatás szerint az egypetéjű, tehát azonos génekkel rendelkező ikrek körében nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ikerpár mindkét tagja leszbikus, mint a DNS-ük 50%-ában megegyező kétpetéjű ikrek esetében, azaz amennyiben minden más környezeti tényezőt azonosnak tekintünk, a géneknek igenis van szerepe a homoszexualitásban.

A biszexuális nők egészségéről

Egy új kutatás a leszbikusok, a melegek és a biszexuálisok egészségét tárja fel, és azt mutatja, hogy a helyzet a legtöbb területen hasonló, mint a heteroszexuálisoknál, de kimutattak egy marginalizálódást és egy alap kisebbségi stresszt a biszexuális nőknél.

Malterud négy másik kutatóval dolgozott együtt, ezek: Norman Anderssen, Mari Björkman, Tone Hellesund és Hilde Slåtten. A kutatás a Norvég Gyermek-, Ifjúsági és Családügyi Minisztérium megbízásából készült és „Szexuális irányultság és  életminőség” címmel jelent meg.

„A hasonlóság nagyobb, mint a különbség az életminőség vonatkozásában. Ez arra utal, hogy a világ halad előre”, mondja Kirsti Malterud, aki a kutatást vezette.

A biszexualitást feszegető kérdések

Keresgéltem az interneten, amikor megláttam pár a biszexualitáshoz kapcsolódó kérdést a gyakorikerdesek.hu oldalon. Kíváncsivá tettek, így olvasgatni kezdtem, majd összegyűjtöttem onnan (és máshonnan is) a leggyakoribb kérdéseket. A kérdések nagyon jól feszegetik a tudatalatti és tudatos identitás határát, ugyanakkor elgondolkodtatóak, nem is kívánom kommentálni azokat, de sajnos a válaszok sokszor nem tárgyilagosak, hanem megalázóak, gúnyolódóak – tükrözve a valós társadalmi hozzáállást, elítélést és a biszexuálisok, illetve a duogámia devianciává degradálását.

A legtöbb kérdést már taglaltam posztjaimban, de amelyiket még nem, azokról fogok írni a közeljövőben. Lássuk hát ezeket a kérdéseket, illetve az azokra adott válaszokat (hivatkozásra kattintva):

Vita Németországban a szexuális nevelésről

Közel százezren írták alá eddig a közoktatási törvény tervezett módosítása ellen tiltakozó petíciót a németországi Baden-Württemberg tartományban. A Zöldek és a Szociáldemokrata Párt (SPD) elképzelései szerint ugyanis 2015-től már tananyag lesz a leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű, interszexuális emberek együttélése és a velük való megfelelő bánásmód.

A 2015-ös képzési terv öt vezérelvet tartalmazó munkaanyaga 2013-ban jelent meg: szakmai orientáció, képzés a fenntartható fejlődés érdekében, médiaképzés, megelőzés és egészségfejlesztés, valamint fogyasztói oktatás. A problémát sokak számára az okozza, hogy valamennyi témát alá kell rendelni a fő vezérelvnek, a „szexuális sokszínűség elfogadásának”. A „fenntartható fejlődés érdekében” zajló képzés esetében ez például úgy fog kinézni, hogy a diákokkal megismertetik a leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuálisok, transzneműek, transz­szexuálisok és interszexuálisok (LGBTTI) együttélésének különböző formáit, és reflektálniuk kell a homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek kultúrájára és a velük való együttélésre.

Biszexualitás tudatosság és bi-fóbia

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.