Tolerancia a biszexuális nők irányában

Kedésben kiemelném, figyelembe véve jónéhány kutatást, hogy a legkomolyabb változást a biszexuális nők megítélésénél kell elérni, mivel nekik még a biszexuális férfiakaknál is rosszabb megítélésük van. 

Társadalmunk toleráns a félrelépő férfival, de nem az a félrelépő nővel. A belénk nevelt előítélet a biszexuális nőt egyfajta szajhaként kezeli, aki nem képes uralni a vágyait, sőt mi több annyira „ördögi”, hogy mindkét nemre szüksége van a kielégüléséhez. Ezt a helyzetet rontja még a legtöbb heteroszexuális párkapcsolatban „biszexuális identitásra ébredő” nőt a férfi partnere lenézi/lekezeli, „betegnek” tarja, hogy nem elég neki csak Ő, a férfi... Ez okozza a legkomolyab mentális kárt a biszexuális nőknek, ezt legfőképpen az bizonyítja, hogy ahol mégsem ez történik – abban a kevés esetben – a biszexuális nők még leszbikus társaiknál is kiegyensúlyozottabbakká válnak.

Tanulmányok igazolták: minden nő biszex vagy leszbikus

Meglepő dolgot állítanak a az amerikai Notre Dame Egyetem egyetem, illetve ezt megerősítik a brit Essex Egyetem tudósai is: egy friss kutatásuk szerint minden nő vonzódik a saját neméhez, még akkor is, ha ezt nem vallja be magának!

Essex egyetemének pszichológia tanszéke Dr. Gerulf Rieger vezetésével végzett kutatást, amely a nők válaszreakcióit vizsgálta szexuális jellegű ingerekre. A 345 nő részvételével zajló felmérésben meztelen nőket és meztelen férfiakat mutattak a jelentkezőknek, és különböző (biológiai) válaszreakcióikat figyelték meg.

12 dolog, amit nem tudsz a vagináról

„Misztikus” női testrész, ami tele van titkokkal, ráadásul nem csak a férfiak, de a nők számára is. Tények és tévhitek a vagina körül.

A női testnek ez a része mindenki életében fontos szerepet játszik, legyen nő vagy férfi. Éppen ezért gyakran megihleti a művészeket már évszázadok óta. Ennek ellenére vannak olyan tények és információk, melyek még meglepetést tudnak okozni. Mik ezek?

Hogy kezeljük azt, aki éppen nekünk bújt elő, azaz coming-out-olt

A coming out a szexuális identitásunk elfogadásának utolsó fázisa, és egyben szellemileg és lelkileg legkeményebb és legkockázatosabb része. A meleg, leszbikus vagy biszexuális identitását felismerő, majd azt elfogadó egyén hosszú utat jár be, amíg elszánja magát erre az utolsó lépésre, kockáztatva a negatív reakciót. Hiszen nem lehet tudni, hogy milyen hatása lesz annak, amit megoszt, hogy ki hogyan reagál majd rá, hogy mik lesznek ennek a következményei.

Ha pont nekünk coming out-ol valaki, a legfontosabb – bármit is érzünk –, hogy tudjuk, ez a másik számára nehéz dolog, és mindenképpen a nagyfokú bizalom jele. Azért bújik elő nekünk, mert számára fontos, hogy jobban megismerjük és elfogadjuk őt.

„Testbeszéd”, önértékelés és coming out

A statisztikák szerint a nők kétharmada elégedetlen a testével. Aki nem hisz a statisztikáknak, az nyugodtan kérdezze meg 10 nő ismerősét! Meg fog lepődni a válaszokon! De vajon miért nem szeretik a nők a testüket? Illetve, ez milyen hatással van a leszbikus vagy biszexuális tudat elfojtásában?

Ha egy nő nem szereti saját testét, nem érzékelheti annak vágyait sem, hiszen „undorral” közelít magához, és ezt a helyzetet általában még rontja a prűd nevelés és a 30 évesnél idősebb nőknél a társadalmi elvárások, egyházi tiltások tömkelege. Akinek valóban van oka az elégedetlenségre és lehetősége a változtatásra, az is nagyobb sikerrel fog célt érni, ha elfogadja a saját testét és pozitív célokat tűz ki magának.

Felvállalt heteronormativitás: Coming out

Kutatásokból tudjuk, hogy a magyar társadalom még mindig diszkriminatívan viszonyul a melegekhez (azzal kapcsolatban pedig még vizsgálatokat sem igazán végeznek, hogy gondolkodnak pl. a transzneműekről). A Háttér Társaság legutóbbi jelentéséből többek között az derül ki, hogy a homoszexuálisokat nagyon elutasítja a társadalom. Ez természetesen összefügg azzal, hogy bár az elmúlt évtizedben bővült az LMBTQIA-emberek jogainak köre (ami aztán 2010-ben megakadt), a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló diszkrimináció erősen jelen van a törvényekben, az erőszak és megkülönböztetés ellen szóló jogszabályok nem valósulnak meg a gyakorlatban, a szakembereket nem képzik megfelelően, a homofób és transzfób kijelentések pedig megtűrtek a közéletben. Egy 2010-es kérdőíves kutatásban a válaszadók 91%-a értett egyet azzal, hogy a média torz képet mutat az LMBTQIA-közösségről, de még nem készült átfogó vizsgálat arról, hogyan jelennek meg ezek a témák a médiában. Azok az érintett emberek pedig, akik a társadalmi szinten erősen jellemző homofóbiát belsővé teszik, illetve fenyegetettségben élnek, könnyen elszigetelődhetnek, gyűlölik magukat, és gyakran öngyilkosságot is megkísérelnek. Vitathatatlan, hogy nagy szükség lenne a melegek megfelelő médiabeli megjelenítésére, és ebben hatalmas szerepük van a játékfilmeknek. Főleg azoknak, amelyek sok nézőhöz eljutnak. A Coming out rendezőjének, Orosz Dénesnek saját bevallása szerint valami ilyesmi lehetett a célja, de az eredmény erősen kétséges.

Hányféle orgazmus van a nőknél?

Hányféle orgazmus van a nőknél? Freud annak idején kétféle orgazmusról beszélt: a csikló ingerlése révén kiváltott (klitorális) és a közösülésben létrejövő, ún. hüvelyi (vaginális) orgazmusról. Szerinte az előbbi az éretlenebb, gyerekesebb, az utóbbi pedig az érett, felnőtt változata a kielégülésnek.

Ezt az elméletet már az ő korában is sokan kétségbe vonták. 

Masters és Johnson pedig műszeres vizsgálatokkal kimutatta, hogy akár a csikló ingerlése révén, akár közösüléssel elégül ki egy nő, fiziológiailag mindig ugyanaz történik: a hüvelyizmok ritmikus összehúzódásai oldják föl a szexuális feszültséget, hozzák meg a kielégülést. Ugyanakkor az orgazmus megélése nem különbözik a hetero-, homo- és biszexuális identitású nőknél.